Takács János - Gyakorlati Önismereti Foglalkozások

Mondhatnám úgy is, hogy utoljára "örökké" második, hiszen olyan, hogy "örökké", az nem létezik másban, csupán a változásban. Örökké szerelem, örökké együtt, örökké jó, örökké szép, örökké fiatal. Hazudik magának, aki ezt elhiszi és ragaszkodik. Persze könnyű ezt mondani, amikor az ember lánya vagy fia félelmekkel telítve van. Az előző részben ott hagytam abba, hogy Andi elhatározta beszélni fog a párjával, komolyan és határozottan. Minél előbb, hiszen hamar el tud múlni az a hatalmas bátorság, amit összegyűjtött, ha beindulnak a gondolatai, kattog és fél. A tudatalatti igyekszik majd, és azon fog dolgozni, hogy eltántorítsa őt a beszélgetéstől, hiszen "minden szép és jó, miért is kellene felborítani ezt a szépséges kapcsolatot"? Andi tudja már, hogy ez azért nem ennyire fényes és stabil.

Emlékeztetőül az előző két rész, hogy összefüggően láthasd a történetet:
1. rész: http://kezdolokes.blog.hu/2013/10/07/elegem-van-orok-masodik-vagyok
2. rész: http://kezdolokes.blog.hu/2013/10/10/orokke-masodik-folytatas-andival

És jöjjön a záró rész:

A beszélgetésünk és lelki foglalkozás után elindult hazafelé és út közben javaslatomra igyekezett elképzelni a legjobb és legbiztonságosabb szituációt, ahogy ő ezt elő fogja adni. Beugrott egy boltba és vásárolt pár összetevőt, hogy valami egyszerűt főzzön estére. Egy könnyű vacsora, akár egy pohár borral, az jó indulás és bevezető lehet a komoly beszélgetéshez. Persze csak mértékkel, mert még a végén az ágyban kötnek ki a túlzott lazaság miatt.

"Vajon meg fog érteni és szeretné még tovább velem lenni, el fog gondolkodni? Vagy ezzel a beszélgetéssel végleg el fogom dobni magamtól és én leszek a hibás?" - tépelődött közben Andi.

Elérkezett az este, finom illatok és hallatszik, hogy megérkezett párja is - a kulcs elfordul a zárban. Belép, hangosan odaköszön. Ledobja ruháját, majd első útja a konyhába vezet. "Milyen finom illatok, farkas éhes vagyok, jó látni téged, ahogy itt állsz a konyhában főzve..." - mondta a férfi. Erre Andi kicsit elbizonytalanodott, hogy jól teszi-e, amit tesz. Persze felkészítettem rá, hogy ne higgyen minden ilyen dolognak, mert ezt már párszor eljátszották. Az olyan helyszín, az olyan körülmény, ahol az emberek lazulni tudnak, félrevezethetik a komoly beszélgetéseket, hisz gondolj csak bele abba, hogy a legnagyobb válság közepette elutaztok nyaralni. A nyaralóhelyen lazultok, pihentek, minden szép és jó. Elég nagy az esély, hogy azt fogjátok érezni, hogy "jéééééé, ez mégsem annyira rossz, nem is kell beszélnünk a problémákról" - sokan itt rontják el, hisz azzal ámítják magukat, hogy itt még van mihez nyúlni. Ami igaz is, mert a sok közös gyönyörű emlék segíthet összejönni és megoldani a problémákat. Viszont a kitartó és következetes komolyság is kell ahhoz, hogy Andi végig tudja vinni, amit elhatározott. Konkrétan egy tisztázó beszélgetést, ami akár szakításba, elválásba is torkolhat. Egyelőre vihar előtti csend, illatok, mosolygás van a levegőben, de érződik rajtuk, hogy hamarosan robban a bomba.

Mindketten sóhajtanak egyet, majd leülnek a vacsora asztalhoz, Andi tölt 1-1 pohár bort, majd kiteszi az ételt a tányérokba, mint kedves és jó háziasszony. Elkezdenek enni, de Andi nem bírja már, közben elkezdi bevezetni a témát: "ma rengeteget gondolkodtam és úgy érzem mindenképp beszélgetnünk kell, komolyan! Beszélgetnünk kell a kapcsolatunkról és az érzéseinkről, mert én úgy érzem, hogy olyan mély gödörben vagyunk, amit már nem érdemes tovább mélyíteni." - látszott a lány arcán, hogy picit megkönnyebbült, mert végre elkezdett valamit. A férfi már kissé gondterheltebb lett, egy pillanatra meg is állt a villa a kezében és a rágást is abbahagyta. Szeretettel és szúrós szemmel figyelt Andira és azt súgta a tekintete, hogy "de ezt miért most???"

A lány folytatta: "tudom, hogy most azt kérdezed magadban, hogy ezt miért most kell megbeszélni. De kérdezem én, hogy mikor lesz a legjobb alkalom erre, ha nem akkor, amikor aktuális? Holnap, jövőhéten, pár évvel később? Akkor, amikor már olyan mély a gödör, hogy legszívesebben az élők sorából is eltávoznék? Figyelj rám: én nagyon szeretlek, viszont fel kell tennem neked a kérdést. Te úgy érzed, hogy ebből a mély válságból és eltávolodásból kimászunk valaha? Egyáltalán szeretnéd, hogy kimásszunk? Mert ha nem...." Itt elszorult a torka és könnycsepp gurult végig az arcán. Nyelt egyet. Majd igyekezett folytatni: "mert ha nem, akkor minek is rabolnánk egymás idejét tovább? Nem gondoltam, hogy én ezt valaha ki fogom mondani, hisz az elején minden olyan szépen indult. Annyira jól éreztem magamat veled és te is velem. Sokan nevettünk, sokat szexeltünk, sokat beszélgettünk. Az utóbbi időben pedig ebből semmi sincs, csak a távolság, az üresség és a félelmek, fájdalmak. Mi lett velünk?"

A férfi letette a villáját, ivott egy korty bort, majd nézett maga elé. Nem volt egy szószátyár, és ezt azon az estén is újra bizonyította. Csend volt, könnycseppek illata járta át a konyhát. Andi kérdően nézett majd újra megszólalt: "tudod, hogy ha nem mondasz semmit, az is egy válasz? Olyan régóta vágyakozom, olyan régóta várakozom, hogy csoda, hogy nem csaltalak meg. Rengeteg lehetőségem lenne rá, hisz az utcán is próbálnak folyton leszólítani, elcsábítani és a munkahelyemen is folyamatos a férfiak ostroma. Mintha éreznék, hogy valami nincs rendben és próbálnak kimozdítani, akár csak egy rövid menetre. Szétrobbanok. Most már biztos vagyok benne, hogy ennek így ebben a formában vége. Azt hittem, hogy jobban fog fájni ez a beszélgetés, de most inkább üres fájdalmat érzek, csendet és vicces, de még meg is nyugodtam. Vége..."

A férfi továbbra is csak nézett maga elé, meg sem tudott szólalni. Talán mert mindig is ilyen volt. Talán mert az apja is ilyen magába forduló magányos farkas volt. "Nem szeretném úgy végezni, mint anyukád..." - mondta hangosan gondolkodva Andi. Ezen már egy picit idegesebb lett a párja, de nem sikerült kimozdítani a csendből.

Nem volt más választás, mint a továbblépés. Andi itt ezen az estén elhatározta, hogy megpróbálja a különválást és elindul végre arra, amit boldogságnak hívnak. Természetesen erősen a lelkére kötöttem, hogy pihenje ki a kapcsolatot és igyekezzen feltöltődni, lenyugodni és önvizsgálatot tartani, hisz amikor egy kapcsolatnak vége, akkor életveszélyes egy újat kezdeni, hisz minden ami az előzőben ott van és volt, azt a következőbe átviheti egyben... Tehát az egészséges menet az, ha a kapcsolat el van gyászolva, kipihenve, majd letisztulva pár hónap után lehet újra ismerkedni és bármi újba fogni. És az élet ezt a gondolatot ki is szolgálja. Légy erős mindig! - mondtam Andinak. Az erős pedig azt jelenti, hogy kitartó és következetes. És mit NEM jelent? Nem jelenti, hogy kemény és  zárkózott. Az nem erő, az csak félelem.

Andi azóta rengeteget fejlődött és most tart ott, hogy új kapcsolatot kezd hamarosan. Már ismerkedik, próbálkozik, bulizik, és pihen. Már mondogatta nekem, hogy azt érzi érik benne a vágy és a kíváncsiság.

Mit szólsz ehhez a történethez?

Szép napot kívánok,

János (TJI, a Tudatalatti Detektív)