Mit köszönhetsz a kapcsolatodnak, vagy épp a kapcsolat hiányának (ha épp egyedül vagy, esetleg társas magányban élsz?) Érdekes nézőpontok jutottak eszembe mikor feltettem ezeket a kérdéseket. Rengeteg dolgot köszönhetek a kapcsolataimnak és azoknak is, akik ilyen-olyan okokból már nincsenek az életemben. Hála ezért a sok tapasztalásért és lehetőségért
Biztosan sokan láttátok már, hogy elindítottam egy 21 napos kihívást (csatlakozz Facebookon >>), ami a köszönetről és háláról szól. Pár napja ígértem, hogy kicsit kifejtem mire is gondolok, amikor azt mondom köszönjük meg a nem lévő kapcsolatainknak, hogy nincsenek itt.
Először is pár mondat, hogy miért is indult ez a kihívás. Nem titkolt szándékomat már év elején elárultam, miszerint ebben az évben szinte minden a fókuszálásról fog szólni. Nézőpont váltásokról, a választásaid kitágításáról, azaz arról, hogy VAN VÁLASZTÁSOD. Idén február 13-án a születésnapomon volt a 19. évfordulóm, ugyanis épp 19 éve kezdtem el emberekkel foglalkozni, segítő foglalkozásokat végezni. Egyik fő szakterületem, amelyben hatékony megoldásokat tudtam nyújtani, az a párkapcsolatok rendezése, teremtés, elengedés, átformálás, fókuszálás.
Azt vettem észre, hogy teljesen mindegy épp hol tartasz az életedben kapcsolati téren, tehát épp nincs senkid, vagy van, de minek...vagy volt, de még nem engedted el, vagy bármilyen variáció, a legtöbbször ott akad el a dolog, hogy olyan dolgokra kezdesz fókuszálni, amibe könnyű beleragadni és bekapcsolhatja a "nincs választásom" nézőpontot. Ha egy ilyen fix nézőpontba beleragadsz, akkor rövidebb-hosszabb időszakra boldogtalanná és kilátástalanná, tehetetlenné teheted az életed.
Rá is kanyarodnék arra a részre, amikor megköszönöm a nem létező kapcsolatnak is, hogy nincs itt. HOGY MI??!! Mit köszöngessünk azoknak az embereknek, akik elhagytak, nincsenek, távol vannak, nem minket választottak, vagy épp mi hagytuk el őket?! Miért kellene?
Egyszerű a válasz: a harag, feszültség, "idegállapot" csak közelebb hozza azokat, akiket távol szeretnél tudni. Magyarul: úgy nem tudod elengedni őket. Tehát bármennyire is örülsz, hogy végre nincsenek az életedben, sokkal inkább ott vannak, mint gondolnád. Még ha csupán a fejedben is.
Jobban jársz a magad érdekében is, ha odahívod őket, megköszönöd, háládat kifejezed, hogy jelen voltak és már nincsenek. Majd engeded őket had menjenek.
Ha így sem akarnak távozni, és még mindig ott a feszültség, akkor képzeld el, hogy szeretet fény vesz körül és ezt rájuk is kiterjeszted. Aztán utána engedd el őket, mikor már jól megfürdőztek ebben.
HA MÉG ÍGY SEM akarnak elmenni, akkor hívd oda őket egyesével és mondd el nekik, hogy mit köszönhetsz nekik, milyen jó dolgok vannak bennük, amit megköszönhetsz. Ezt add át nekik, majd engedd had menjenek.
Ezek közül sokszor már egy is elegendő ahhoz, hogy el tudd engedni őket és végre felszabaduljon az a területe a lényednek, ami eddig fogva tartotta őket (vagy ők téged).
KÖSZÖNÖM, HOGY ITT VOLTATOK AZ ÉLETEMBEN, ÉS MÉG NAGYOBB KÖSZÖNET, HOGY MÁR NEM VAGYTOK ITT. ÉLETÜNK EGY RÉSZE PASSZOLT, TALÁLKOZOTT. EMLÉKEZTETTÜK EGYMÁST ARRA, AKIK VALÓJÁBAN VAGYUNK ÉS ARRA IS, AMIK NEM. HÁLÁS VAGYOK, HOGY ITT VOLTÁL ÉS KÖSZÖNÖM, HOGY ELMENTÉL!
Szép napot kívánok :)
Ha kérdésed van, vagy bejelentkeznél hozzám, akkor kérlek írj e-mailt: takacs.janos.istvan@gmail.com
Jani
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
