4 óra van. Még nem ért ide Ildi. Általában pontos, azt mondta. Éreztem a levegőben a feszültséget, félelmet és némi sírás "illatát". 16:08 van, amikor kopognak. Kimegyek, nyitom az ajtót. Ildi az, lesütött szemekkel félig a földet nézi, néha rám pillantva. Betessékelem...
Hellyel kínáltam, gyorsan…