Biztosan sokan magukra ismernek majd, hiszen RENGETEG olyan emberke él a világban, akik feketén és fehéren látják a világot. Számukra nem igazán léteznek átmenetek, árnyalatok. Ez bizonyos értelemben határozottságot is jelent, de máshonnét nézve elég korlátozott is. Szigorú, de mindenben nem szabad ilyennek lenni, hisz akkor beszűkül a világ. Ezen a héten a SORS és a KARMA témakörét járom körbe sajátos történetekkel, tapasztalataimmal, élményeimmel...
Úristen hány embertől hallottam már azt a problémát, amivel nem igazán tud mit kezdeni. "Képzeld János, megőrülök saját magamtól, mert észrevettem, hogy nem tudom élvezni az élet különféle árnyalatait. Valami vagy fekete, vagy fehér. Vagy jó, vagy rossz. Vagy megyek, vagy nem. Egyszerűen nem adom meg az esélyt magamnak arra, hogy jól érezzem magam a bőrömben." - mondta nekem Laci.
Megkérdeztem tőle, hogy ezt saját magától találta ki, egyedül jött rá, vagy valaki mondta neki? Erre Laci így folytatta: "a feleségem mondogatja mindig, hogy 'te egy fekete-fehér ember vagy, megőrjítesz'." Hoppá, Laci magára vette. Az asszony addig dolgozta az agyát, amíg ő is elbizonytalanodott. Persze ez azért történhetett meg, mert a feleség nem tudott feljebb menni Laci szintjére, viszont szerette volna, ha egy "emeletről" beszélnek egymáshoz. Ennek mi a legkönnyebb és legegyszerűbb módja? Ha lerántja oda... Nem szép dolog, de így történik sokszor.
"Ez azt jelenti, hogy te tulajdonképpen jól érezted magad a bőrödben, de amikor a párkapcsolatra került a sor, akkor a te férfi minőséged ütközött a feleséged női minőségével." - mondtam Lacinak. Ráadásul ez még mind semmi, mert ilyen másokkal is megesik. Laciéknál bejött egy olyan probléma, aminél a fekete-fehér hozzáálláshoz kötötte az asszony a problémákat. Arra fogta a gondok nagyságát.
Holott érdekes belegondolni, hogy ha Laci egyedül jól volt ezzel és senki sem kötött bele eddig, akkor vajon a hölgyeményt mellette miért zavarta? A nyomozás során, amit a tudatalattijában "követtünk el" arra jöttünk rá, hogy a feleség rettentően bizonytalan és zavarja, hogy a férj ennyire erős, határozott. Aki képes feketén és fehéren látni a világot, az tulajdonképpen tudja, hogy mi a jó és rossz, tudja merre kell haladni, tehát erős és határozottan dönt. Vagy balra, vagy jobbra. Soha sem áll meg gondolkodni és bizonytalankodni, hanem mindig valamerre megy. Még akkor is, ha időnként hibázik. De még ez sem gond, hisz mindenki hibázik és a hibákból tanulva lehet a legtöbbet erősödni, fejlődni...Elcsépelt, de amíg világ a világ, ez a törvény működik.
Emlékeztek az előző cikkre? Ott kifejtettem a KARMA fogalmát, amit szerintem jelent. A boldogságod útjában álló dolgok, személyek, érzések, szituációk stb. Ha az előbbi történetre rávetítjük kicsit ezt, akkor azt mondhatjuk, hogy Laci és felesége karmikus kapcsolatban töltötte életét, tehát tulajdonképpen a boldogság felé haladó úton egymás útjában álltak, nem pedig támogatták egymást. Egészen addig, ameddig együtt vannak, akkor közelről nézve akadályozzák egymást. Távolról nézve pedig segítik, hisz megtanulják a saját határaikat, saját vágyaikat és azt is, hogy mi hiányzik.
Gondolj csak bele, akinek soha nincs ilyen kapcsolata, az soha nem fog rájönni, hogy mi kell neki igazából a boldogsághoz! Ezek az ébresztő kapcsolatok ezért kellenek. Azért, hogy felkészítsenek a valódi boldogságra, a valódi szerelmi kapcsolatra.
Ám addig göröngyös az út, hiszen kevesen ismerik fel, hogy ébresztő kapcsolatban vannak és túl sokáig időznek benne, túlságosan lehúzza őket, túl sok csalódást gyűjtenek be, ez viszont annyira le tudja nullázni az életkedvet, hogy utána már nehéz újra hinni, hogy "ez csupán egy erősítő és tapasztalati kapcsolat volt, de majd most jön a szerelem". Ez most azoknak szól leginkább, akik a sok szenvedés és csalódás közepette arra jutottak, hogy inkább nem mennek mélyebb kapcsolatba, mert úgysem lesz már jó soha...
MINDIG VAN TOVÁBB
és mindenkinek megvan az a párja, akivel boldog lehet így vagy úgy. Ehhez viszont zárt ajtókkal soha nem fogsz odajutni! Kíváncsinak és nyitottnak kell lenni ahhoz, hogy tovább tudj lépni és elengedni a múltat, vagy a különféle göröngyök által szerzett fájdalmaidat.
A sérelmek csupán pöttyök a hatalmas víztömegben. A boldogság viszont maga az óceán...Tőled függ, hogy szigeteket építesz a sok kis pöttyből és büszkén ragaszkodsz a szigeteidhez, vagy engeded feloldódni a kis homokszemeket...
A sorsodat nem kerülheted el, de azt tudjad, hogy amíg nem tanulod meg mi a jó neked és mi a rossz, addig hiába kanyarogsz, az élet mindig visszatérít majd a sorsod útjára és addig ismételheted a fájdalmakat, míg eleged nem lesz. NEKED ELEGED VAN MÁR?
Készen állsz a sorsodhoz méltó legjobb útra, a boldogságra?
Hamarosan folytatni fogom a következő írással, ami a sorsfordulókról szól és az "elegem van már" érzésekről.
Szép napot kívánok és ne feledd a hírlevél feliratkozást :) A héten meglepetéssel várlak :)
TJI, a Tudatalatti Detektív
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
