Kicsit talán erősebb, szigorúbb, de úgy érzem ezt nem lehet másképp. Az ébredéshez tények és beismerés kell. TEHÁT LÁSSUK IS:
Először is ehhez fontos tudni, tudatosítani és letisztítani, hogy mitől nem normális egy férfi és nő...
MITŐL?
Megmondják mások mi kell neked és eszerint döntesz? Akkor ez NEM normális...- A szüleid életét éled, beleszólnak, vezetnek, irányítanak, forszíroznak? Akkor ez NEM az...
- Folyton azt figyeled, hogy jó legyél? Akkor ez BIZTOSAN NEM az...
- Látod, hogy milyennek kellene lennie a másiknak, milyen jó dolgok vannak benne, de te semmit sem teszel érte és magadért sem? Akkor EZ SEM AZ...
- Elvárod, hogy a másik ügyes, okos, szép, gazdag, hűséges, fejlődőképes, nyitott, odafigyelő, gondoskodó, erős stb. legyen, de te semmit sem teszel azért, hogy ehhez felnőj és passzolj, azaz semmi hajlandóságot nem mutatsz, hogy ebbe az irányba indulj, tanulj és kihozd magadból a legjobbik önmagad? Akkor ez nagyon NEM az...
Sokat meditáltam mostanában azon, hogy mi kell vajon ahhoz, hogy igazán boldog legyen az ember itt a Földön. Honnan tudhatjuk meg, hogy kik vagyunk? Honnan tudjuk meg mi a dolgunk? Egyáltalán van ilyen, hogy "dolgunk"? Van egy is csak egy plusz terhet ró ránk, mert valójában nincs is előre megírt "dolgunk"? Mi van, ha nincs előre megírt párunk sem, hanem magunknak kell megérezni, kitapasztalni és VÁLASZTANI, fejlődni magunkban és a választott társunkkal?
Ilyen kérdések mozgolódtak bennem és a válaszaim az alábbiak, amelyet megszívlelhetsz, elgondolkodhatsz, vagy kinevetheted, legyinthetsz...Végülis mindegyiket megteheted, hisz a Te döntésed. Én elfogadom bármelyiket is gondolod. Egy a lényeg, a saját véleményemet fogod itt olvasni.
Vannak olyan nyitott emberek, akik közelebb állnak saját magukhoz és olyan "szerencsések", hogy elsőre megtalálják mi a jó nekik. Érzik, zsigereikben tudják, majd belekóstolnak, belelépnek és tényleg JÓ...
Ez a ritkábbik. A többség pedig szerintem olyan életet él, hogy több helyre bekóstol, kipróbál dolgokat, választja, aztán visszalép. Választja, aztán hezitál, belelép, aztán kilép belőle. Itt most az ételektől, italoktól kezdve a munkahelyeken át egészen a párkapcsolatig, házasságig mindenre gondolok.
Ha belegondolsz, végülis honnan kellene az embernek tudnia, hogy mi a jó neki? Ha ki sem próbálja, meg sem próbálja, akkor soha sem derül ki. Nyilván ez nem jelenti azt, hogy összevissza "telezabáljuk" magunkat mindenféle ingerrel, kapcsolattal, mert az megint egy szélsőséges dolog és nem feltétlen visz jó irányba. A szétválasztás, kiválasztás, mérlegelés, érzékelés és döntés fogja meghatározni, hogy számomra mi a jó...
Nem az anyukád vagy, nem az apukád vagy, nem a nagymamád és nagypapád vagy...
sőt a rokonságod egyik tagja sem vagy CSAK AZÉRT, MERT BELŐLÜK LETTÉL ÉS ŐK AZ ŐSEID.
NEM ŐKET KELL ÉLNED!
Nem a tanáraid vagy, nem a barátaid és ismerőseid vagy, sőt nem is az utca embere vagy, CSAK AZÉRT, MERT VÉLEMÉNYT MONDANAK RÓLAD ÉS ŐK MARHÁRA TUDJÁK MIT KELLENE TENNED, MIKOR VAGY "JÓ".
Nem a főnököd vagy, nem a cégtársad vagy, nem a munkatársad vagy, sőt még a miniszterelnök, vagy a kormány sem vagy...PEDIG ŐK IS NAGYON TUDJÁK, HOGY MIKOR VAGY JÓ, MIKOR VAGY IGAZÁN VEZETHETŐ, "LECSAPOLHATÓ" ÉS IRÁNYÍTHATÓ...AHOGY AZ Ő ÉRDEKÜK TARTJA.
Nem vagy a papod, nem vagy az egyházad, és egyik vallási vezetőd sem. ŐK IS CSAK EMBEREK, AHOGY TE IS EMBER VAGY. BÁR PRÓBÁLNAK TUDATOSAN VAGY TUDAT ALATT IRÁNYÍTANI, VEZETNI AZ ÁLTALUK JÓNAK VÉLT IRÁNYOKBA, DE AZ AZ Ő NÉZŐPONTJUK CSUPÁN.
"És akkor ki vagyok?" - KÉRDEZHETNÉD...
A felsorolt rétegek alatt, mögött, kódolva, elrejtve ott vagy te is. Te vagy, aki őket meghallgatja. Te vagy, aki próbál ezeknek az elvárásoknak megfelelni. Te vagy, aki cselekszik és hisz ezekben, te vagy, aki bekajálod amit ők mondanak. Te vagy, aki kizárólagosnak gondolod az ő gondolataikat, mintha nem lenne választásod...
Pedig valójában a saját életedhez NEKED VAN JOGOD!
A saját életedben te hozod a döntéseket!
A saját tested a tiéd, a saját lelked felett te rendelkezel!
Saját magadhoz légy hűséges és ezáltal a szeretett emberekhez is az leszel!
Ha elhiszed, hogy ŐK irányítanak, vagy ők vezetnek, mert magasabban vannak nálad, AKKOR IS TE DÖNTÖTTÉL ÍGY, mert átengedted nekik az életed!
Visszatérve a fő kérdésre:
Vajon TE normális férfi avagy nő lehetsz?
Ezt a kérdést neked kell megválaszolni a fentiek szerintem segíthetnek ebben.
Számomra a "normális" azt jelenti, hogy saját magát éli és CSAK olyat vár el másoktól, amit ő maga is meg tud tenni. Pl. ha egy nő azt hangoztatja, hogy "szerintem az a normális, ha egy férfi hűséges és folyton velem van, imád és szeret", de közben ő maga félrelép hetente, valamint másokon is jár az esze, akkor ez csak egyoldalú és nem normális. Így nem csoda, ha bizalmatlanság felhője lóg a levegőben...
Számomra a "normális" azt is jelenti, hogy hajlandó a felsorolt rétegeket felismerni, megismerni és levetkőzni magáról, hogy végre meglássa ki ő valójában.
Bár úgy is lehet élni, hogy ez a sok-sok réteg nyomja a vállunkat...De a kérdés az inkább, hogy EGÉSZSÉGES ÚGY, boldogságot hoz, kielégít?
A magam részéről azt mondom, hogy NEM. Szerintem csupán az a normális és egészséges, ha a kapcsolódások kölcsönösek. Minden más csupán vérszívás és játszmázás. Azt pedig én köszönöm nem kérem :)
Te hogy vagy ezzel?
Mit választasz?
Szép napot kívánok és kíváncsian várom véleményedet, gondolatod, hozzászólásodat, vagy akár jelentkezésed egy szuper belső fejlesztésre, tanulásra, utazásra :))
Szeretettel,
Jani
Szeretnéd felkutatni nőgyógyászati megbetegedéseid valódi okát,
hogy végre beinduljanak szervezeted öngyógyító folyamatai?Akkor keress fel kérlek e-mailben: nyomozas@tudatalatti-detektiv.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
