Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Takács János - Gyakorlati Önismereti Foglalkozások

Egyéni és csoportos önismereti lelki tuning, fejlesztés

Tényleg csak arra kellek neki? Közben másképp tűnt...

"Csak arra kellek neki?! Pedig úgy tűnt több ennél, olyan jeleket küldött felém a szerelmem" - mondta könnyes szemekkel Anita, aki épp hatalmas dilemmában van. Új kapcsolat, vegyes érzésekkel. Mást mond a szíve, mást mond az esze...na és a hangokról még nem is beszéltem. Ha meg hozzávesszük még a barátnői okosságait, akkor kész káosz lehet a fejében.

Anita bőrébe bújunk első körben, aztán kicsit átmegyünk a férfi testébe, fejébe is...

kaosz-a-fejben.jpgAnita így kattogott magában: "Érdekes látni Andrist. Tegnap este találkoztam vele egy buliban, ahova a barátnőimmel mentem. Ott annyira más volt minden. Akkor még nem is mertem belegondolni abba, hogy talán mi majd egyszer egy pár leszünk. Reggel felkeltem és ott feküdt mellettem. Sokat ittunk, nem emlékszem mindenre...de úgy érzem jó volt vele. Legszívesebben dolgozni se mennék...Férfias arcél, megcsillannak a kis apró borosták...kel fel a nap....huh azt hiszem kezdek beleszeretni, de ez így nem lesz jó. Korán van még ehhez, ez így túl gyors. Most eszmélek...mi lefeküdtünk egymással? Basszus. Neeeeeeeee....

Vajon tetszem neki, szeret egyáltalán....?!

Úgy képzeltem, hogy én csak akkor jövök össze egy férfival, ha tiszta a fejem, tudom, hogy szeretem, és legalább 1-2 randevún túl voltunk...Na de mi történt velem? Ennyire nem bírtam a véremmel? Belementem, de nem akartam? Miket mondhatott nekem, amitől beengedtem a féltve őrzött kertembe, saját lakásomba????"

Ült magába roskadva Anita, maga elé nézve. Pár perce még repdesett és pillangók szállták meg a mellkasát, de amikor rájött mi történik, akkor azonnal ólom súlyú fura szagú terhek  ültek rá vállaira...

"Mit tettem???? Najó, állj le Anita! Ki tudja, még akár valami jó is lehet ebből....Vagy mégsem? Basszus, basszus...ébredezik!!!! Nem láthat így, nincs rajtam ruha! De Anita, hiszen egészen idáig mezítelen feküdtetek és ki tudja miket csináltatok éjjel! Állj már le! Nyugi, bújj mellé, aztán meglátjuk! Basszus, megint magamban beszélgetek...."

Folytatta a belső monológját Anita, egészen addig, amíg Andris kinyitotta a szemeit, és feleszmélt ő is, hogy mi történt, hova került. Ám mikor megpillantotta maga mellett a reggeli napfényben Anita vonalait, majd a szemébe nézett, akkor az ő gondolatai is leálltak. Néztek egymásra. Néztek egymás szemeibe némán. Majd Andris megszólalt: "Hello, hol vagyok?"

Ekkor tudatosult Anitában is, hogy itt rajta kívül úgy tűnik az éjszakai pasija sem emlékszik. Egyre jobb. Mi lesz így?!

Andris fejében is körülnézünk picit:

lany-reggel-felkel-ebredes-mezitelen.jpg"Ébren vagyok már? Ki ez a szépség? Fenébe, hogy is hívják őt?! Hogy kerültünk ide? Nem kellett volna ennyit innom már megint. Mindenesetre szerencsés vagyok, mert nyugodt hely, gyönyörű teste van...és ahogy rám néz. Őrjítő... Csak ne fájna ennyire a fejem, azt hiszem újra lefeküdnék vele. Huh, vagy nem újra?! Nem emlékszem semmire. Mondani kellene valamit neki, nem csak nézni itt. Vajon az ő fejében mi lehet? Állj le Andris....állj le!"

És itt jött a csendet áttörő ügyes beszélgetés kezdeményezés: "Hello, hol vagyok?"

Anita elmosolyodott...és rájött, hogy nagyjából egyikük sem emlékszik semmire. Lehet, hogy a textilt ledobták, de túl sok minden nem történhetett abban az állapotban. Ez megnyugtató. Mindenesetre nem beszéltek róla túl sokat, Anita csendben készített reggelit, figyelték a fényeket, iszogatták a kávéjukat, majd közben telefonszámot cseréltek, ígérve, hogy keresik egymást. Itt jött az egyik kínos rész, hogy újra be is kellett mutatkozni...

Persze a kínos nevetgélés mögött ott volt egyfajta izgalom is mindkettőjükben. Andrisban azért, mert már évek óta nem mozgatta meg senki őt ennyire fizikailag és lelkileg. Ettől függetlenül ő egy visszafogottabb férfi. Volt 1-2 rosszabb kapcsolata, ami mély csalódással ért véget. Azóta inkább csak bulizgat, egy éjszakás kalandokat keresget. Ezzel szemben Anita komolyabbra vágyik már, de nem tudja mi legyen, mi lesz itt...

Amikor elbúcsúztak, akkor elindult a régi lemez, önmarcangolás, gondolkodás, szétagyalás. Szeret, nem szeret, kellek, nem kellek, egy éjszakára kellettem, vagy többre is...vagy akár családot is szeretne velem?

Ne rohanjunk előre annyira. Andris minél inkább távolodott Anita lakásától, annál inkább beindult a lebeszélő program. Valahogy így hangzott: "Normális vagy? Már megint belementél valamibe, sokat vedeltél este és egy gyönyörű lányhoz kerültél, aki érezhetően más, mint az eddigiek. Tudod, hogy ő többet akar. Látszott abból a tekintetből, abból a csodás tekintetből! Na álljál le!!! Te nem lehetsz szerelmes, te nem érezhetsz ilyet! Emlékezz mi volt legutóbb! Hogy megszívattak, megcsaltak, átvertek. Ugye? Akkor meg mi a frászt akarsz, felejtsd el, töröld a számát, felejtsd el. Emlékezz, holnapra meghívtak a haverok, király buli lesz megint! Így lesz a legjobb mindkettőtöknek! ÍGY! Ne is foglalkozz vele!"

Andris szépen elkönyvelte magában, hogy ez lesz a legjobb. Vége. Nem folytatja, nem hívja, törli...

Ám azzal nem számolt, hogy a sors másnap újra összekapcsolja őket. Anita nem tudta mire vélni, hogy Andris nem kereste, sőt mikor próbált üzenni neki, keresni, akkor sem sikerült. Letiltotta? Más számot adott? Vagy a neve sem igazi? Így tépelődött magában. Munkahelyén meghívták a lányok  egy esti buliba és mivel Anita épp dühös volt önmagára és hogy megint átverték, ezért belement. Miért is ne?! Gondolta. Kutyaharapást szőrével...Bár ő nem ilyen, mégis beleugrott.

Este 8 óra, szokás szerint Anita ért oda a találkozási pontra legkorábban. Figyelgette, ahogy sorra gyülekeznek a párok, barátok, ismerősök és mennek be a helyre, ahol koncert készült. Ide készült ő is a munkatársaival...

Szívszorító volt számára figyelni, ahogy a boldog párok csókokkal, kézen fogva sétálnak. Neki ilyen miért nem lehet? Vajon ő valami torz lelkű, beteg, vagy .....vagy mi a fene lehet?! Aztán leállította magát, mondván ezek buta gondolatok, elég legyen már. Ma buli van, kikapcsolódunk, zene, élő koncert és tánc. Ennyi.

A sors másképp gondolta, már ha létezik egyáltalán ilyen "személy", hogy sors...

Megérkeztek a lányok, puszi puszi és el is indultak sietve a koncert helyre, hogy jó helyen lehessenek, közel az együtteshez. Ahogy haladtak befelé Anita észrevett egy pasi társaságot és ismerős arcot vélt felfedezni. "Basszus, csak nem??? Miért??? Vagy oooooooo, miért ne?!" Ha már ő is itt van, akkor talán kaphat ésszerű magyarázatot az eltűnésre.

koncert.jpgAndris el volt magával foglalva, meg a haverjaival, ezért ő később eszmélt. Teltek, vánszorogtak a percek, lassan 1-2 óra és elkezdődött az esti koncert. Búgtak a hangfalak, dübörgött a zene, elvadult táncot láthattunk a lányoktól. Amikor valami véletlen folytán épp arrafelé kezdett csörögni Andris is, egyszer csak összekoccantak, és egymás arcába néztek félig táncolva, félig lefagyva. "TE ITT?" - néztek egymásra. Bár Anita nem egy határozott ember, de most valami belső erőtől vezérelve megmarkolta Andris kezét és elkezdte kifelé vonszolni őt a tömegből. Márpedig ő beszélni akar vele....

Andris hagyta magát, leültek egy távolabbi asztalhoz, ahol már viszonylag élvezhető volt a beszélgető partner hangja is...

"Mi történt, miért nem vetted fel a telefont? Vagy nem reagáltál? Egyáltalán Andris vagy? Vagy valami teljesen néven szólítsalak?! Mondd meg, mert bennem elindult valami és nem akarok hülyét csinálni magamból. Ennél jobban...Már így is felejteni jöttem, erre itt vagy." - hangzott Anita szájából...

A férfi először csak tátott szájjal figyelt, hogy erre most mit reagáljon, majd elmesélte neki röviden, hogy ő tulajdonképpen csak a körülmények áldozata volt előző napokban, mert sokat ivott, nem is akar semmi komolyat, neki a szex fontos, de nem akar se gyereket, se családot. Talán egész életében így is fog maradni. Volt neki valaki, aki rettentően sokat jelentett, de olyat még egyet nem akar. Nem mondta miért, de látszott hogy fájdalmas.

Ezek után kínos csend, percekig nem szólaltak meg, csak néztek maguk elé. Anita várakozóan, hogy valami történjen már. Meséljen, oldja a hangulatot, vagy rakja ki végleg, legyen vele bunkó és akkor könnyebb lesz mindkettőjüknek. Ehelyett megjelentek a barátok, barátnők és hoztak kis alkoholt, majd elcibálták őket táncolni.

Egész este táncoltak. Mondani sem kell, hogy mindkettőjüknek megvolt az érzéke ehhez és ettől megint közel kerültek egymáshoz...

Vajon mi lesz velük? Vajon mi zajlik bennük? Te is átéltél már ilyet? Mit kezdtél a helyzettel?

Hamarosan folytatom a történetet az ő gondolataikkal és természetesen a saját szösszeneteimet is hozzádobom :)

Köszönöm a figyelmet, szeretettel várlak vissza:
Jani

### takacs.janos.istvan@gmail.com
### www.tudatalatti-detektiv.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://kezdolokes.blog.hu/api/trackback/id/tr5014470450

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Ha kezdő lökés kell...

takacs-janos-istvan-tudatalatti-detektiv-profil.jpg

Jani vagyok. (Takács János István, TJI, Zen) Természetgyógyász-kineziológusként kezdtem 2001-ben és azóta segítem az engem felkereső embereket. Azóta folyamatosan kutatom, fejlesztem módszereimet, hogy a lehető leghatékonyabban kísérhessem a fejlődés, gyógyulás, tanulás útján azokat, akik erre vállalkoznak, bejelentkezve hozzám. Az egyéni és csoportos foglalkozásokon kívül életcélom és hivatásom átadni azt a lelkesedést, látásmódot, tiszta szeretet érzését, nyitottságot, motiváltságot, amit születésem óta hordozok és fejlesztek. Ezért írom ezt a blogot is :)

TEHÁT: Ha kezdő lökésre van szükséged, keress fel, szeretettel várlak!

ITT JELENTKEZZ BE LELKI FOGLALKOZÁSRA:

takacs.janos.istvan@gmail.com

ITT REGISZTRÁLJ ÖNISMERETI FOTÓZÁSRA:

tjicasting@gmail.com

süti beállítások módosítása