"Ez a nők dolga..."
"Ez a férfiak dolga..."
Ez az a két mondat, amit egyik nem képviselője sem hall szívesen, hiszen évek, évtizedek, sőt évszázadok óta folyik a nemek harca. Ahogy haladunk előre, egyre több régi szabály és törvény tűnik el, a falak omlanak le...
Ez köszönhető a harcias, kitartó nőknek (is) és egy emberi tulajdonságnak, az elégedetlenségnek, amikor betelik a pohár. Egyszer minden rossznak vége szakad.
"ELEGEM VAN" - azt tanították nekünk még anno '99 körül, hogy a valódi változás akkor következhet be egy ember életében, amikor igazán elege van. Amikor már nincs tovább, nem lehet tovább húzni.
A nőknek és a férfiaknak is évszázadokon át megvolt a maga "területe", ami leginkább a családi fészekről szólt. Főzés, takarítás, gyermeknevelés, érzelmi élet...és persze a férfi minden vágyainak kielégítése, elégedetlenkedés nélkül. A férfinak pedig az a dolga, hogy vadásszon, dolgozzon, megteremtse az anyagi hátteret, valamint megvédje a párját, családját.
Nos ez erősen megváltozott. Mondhatni forradalmi változások következtek be...
Amikor ez a téma feljön, akkor sokan zsigerből ráugranak, rágják a csontot, vagy csak viccesen félig felháborodva reagálnak. Igen, bevallom volt némi hatásvadász, piszkáló jelleg is a kiírásomban, mert ez a téma fontos. NAGYON FONTOS.
Szerintem a korunk egy olyan kanyarba ért, ami a felszabadulás, kiszabadulás kora, viszont még semmi sem stabil. Az oké, hogy a nők már nem azt teszik, amit régen és a férfiak sem olyan szerepeket töltenek be, amit régen. A társadalom is megváltozott és a férfi / női minták, energiák is átalakultak.
Nincs "törvényben" meghatározott leírás arra, hogy mi a férfi és mi a nő dolga. Régen beleverték, rákényszerítették, fájdalmas testi és lelki eszközökkel belenevelték mindenkibe, hogy kinek hol a helye. Ez megváltozott.
A mai világban az a fontos, hogy mindenki megtalálja első körben a saját helyét, saját képességeit. Tehát, hogy megismerje magát. Amikor ez az egyén kapcsolatba kerül másokkal, vagy párkapcsolatba / házasságra lép, akkor ezzel együtt az egyéni igényeiből, dolgaiból fel is fog adni dolgokat, és a régi mintákkal meg kell küzdeni. Erre nincs más út, nincs más lehetőség, hiszen a másik fél kihozza belőlünk.
Nem akarsz főzni? Nem akarsz takarítani? Vagy nem ugrasz le a boltba? Miért? Mert te férfi vagy? Vagy mert te nő vagy és a nők nem mennek szerinted? Ezt szoktad meg otthon? Sebaj, ez most itt egy másik közösség :)
Persze mindezt szeretettel, türelemmel és nyitottsággal. Kompromisszum képességét kifejlesztve, mert a kapcsolatok másképp nem működnek egészségesen.
Biztosan lesznek olyan dolgok, amiket megteszel, mert szívesebben teszed, mint egy másik dolgot. Vagy megteszed olyankor, ha a másik épp nem szeretné. Vagy megteszed, mert zavarja a szemedet.
Tudod mit? Ezeket a "te dolgot" dolgokat magadért teszed, magatokért teszitek! Nektek kell felnőttként tudni, hogy mit vállaltok, és mit nem. És azt is el tudjátok dönteni, hogy beszéltek-e arról, ami zavar, vagy megvárjátok, amíg felrobbantok és "miért nem vetted észre???" felkiáltással lekiabáljátok a másiknak a megmaradt hajszálait...
Szóval nincs kőbe vésett "TE DOLGOD"...Szerintem.
Mi alakítjuk. Mi döntünk. Mi választjuk. Mi beszéljük meg.
Mit szólsz ehhez?
Szeretettel,
Jani
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kezdolokes.blog.hu/api/trackback/id/tr8414801384
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
