4 óra van. Még nem ért ide Ildi. Általában pontos, azt mondta. Éreztem a levegőben a feszültséget, félelmet és némi sírás "illatát". 16:08 van, amikor kopognak. Kimegyek, nyitom az ajtót. Ildi az, lesütött szemekkel félig a földet nézi, néha rám pillantva. Betessékelem...

Hellyel kínáltam, gyorsan le is ült, maga mellé tette a táskáját. Néz rám csendben, egyelőre én sem szólaltam meg. Majd kitör belőle egy bocsánat kérési sorozat...

"Ne haragudj Jani, ma nagyon szét vagyok esve. Nem szokásom késni, biztos ezzel most rosszat okoztam, pedig nagyon igyekeztem, de ma valahogy minden összeesküdött ellenem. Aztán parkolót se nagyon találtam, 3 kört kellett mennem mire végre sikerült..." - Mondja egy levegővel Ildi...

"Semmi gond, már itt vagy, ez a lényeg. Térjünk is a tárgyra. Először is kérlek röviden, maximum 2-3 mondatban fogalmazd meg hogy érzed magad!" - néztem rá szigorúan.

"Rendben...köszönöm. Zaklatottan, szétesve, magányosan. Félek, hogy elveszítettem Lacit. Félek, hogy egyedül maradok örökre. Félek, hogy így maradok, mert én soha sem voltam ilyen béna, szerencsétlen, gyenge..." - mondja Ildi, majd néz rám kérdőn.

Egy darabig csendben ültem. Hatásszünet? Gondolhatta magában. Éreztem, ahogy nő a feszültség. Nőnek a kérdőjelek a fejében. Aztán váltott és a felkiáltójelek kezdtek növekedésbe.

 Sóhajtottam egy mélyet, majd elkezdtem:

"Tudod Ildi, itt az időd. Jókor jöttél. Minden embernek, emberi sorsnak van egy ideje. Minden lépésnek vannak megfelelő időpontjai. Van, amikor könnyebben léphetsz és sikerre viszel bármit. Aztán vannak napok, órák, amikor nem érdemes semmit sem erőltetni, mert egyszerűen úgysem fog sikerülni. Nem azért, mert gyenge vagy, béna vagy, vagy szerencsétlen lennél, hanem azért, mert energetikailag nincs ott az ideje. Nem érett be a helyzet. Tudod, mint a gyümölcs. Leszedheted hamarabb, de abból a kis bogyóból nem fogsz soha finomat enni, mert még nem érett be. Láttál már pár centis almát, ami még nem fejlődött ki? Ezek a helyzetek, amiben most vagytok, ez egy ilyen kis 'mini alma' helyzet. Félsz, érthető, hisz folyamatosan visszajelzést várnál, hogy tényleg szeretet/szerelem tombol. De mi van akkor, ha nem is azzal kellene foglalkoznod, hogy veled van, vagy szeret-e, vagy hogy később mi lesz veletek, hanem sokkal inkább azzal, hogy mitől félsz ennyire, és mi okozta ezt a gubancot?"

Ildi rám nézett, várakozón, kicsit meresztgetve a szemeit, szemöldökét összehúzva, majd megszólalt:

"Jani, ez hátborzongató. Honnan tudtad, hogy én ezt érzem???? Hisz ezt el sem mondtam."

"Ildi, ez most lényegtelen. Maradjunk annyiban, hogy figyelek. Azért jöttél hozzám, hogy megtudd miért találkoztatok, hogyan kapcsolódtok stb. Lássuk mit is lehet kihozni belőled, ami ezekre a kérdésekre választ adhat" - válaszoltam.

"Rendben, mit kell most tennem?" - kérdi Ildi.

"Helyezkedj el kényelmesen, sóhajts egy mélyet, hunyd le a szemed! Most egy mélyebb állapotba fogsz majd kerülni, ahol segítek nyomozni a lényedben eltárolt információk között. Nem csak abban, amit tudatosan tudhatsz, hanem a tudatalatti, tudattalan, előző generációk és előző életek információi között is. Bármi, amivel kapcsolatod volt, van és lesz, azzal képesek vagyunk kapcsolatba kerülni. Minden, amire szükséged lehet itt és most ahhoz, hogy boldog legyél és kiteljesedhetsz, azt képes leszel meglátni, megérezni, feldolgozni. Hajlandó vagy elindulni ezen az úton? Mehetünk?"

"Félek kicsit, de induljunk. Remélem mindent jól fogok csinálni és nem rontom el." - félig sírós hangon mondta nekem...

"Ildi. Itt nem tudsz hibázni, minden úgy jó, ahogy van. Ítéletmentesen, kedvesen, nyitottan fogunk szépen haladni, a saját tempódban. Segítek, vezetlek végig. Biztonságos utazás, könnyed válaszokkal. Mehetünk?"

"Igen..." - pici mosollyal bólintott rá.

"Köszönöm Ildi. Akkor most megkérem a belsődet, a legbölcsebb részedet, hogy mutassa meg azt a helyszínt, azt a folyosót, ami számodra jelenleg a legfontosabb, ami megmutatja, hogy mi ez a kapcsolódás közötted és Laci között."

Ildi innentől elég hamar bele is csusszant abba az állapotba, amikor látta, érezte, megélte a saját jelen, és elmúlt életeit. Megtapasztalhatta, hogy ő kicsoda. Úgy éreztem akkor tesszük a legjobbat az életével, ha első körben saját magával tisztában lesz. A belső bölcs énje meg is mutatta azt a határtalan lényt, aki ő maga. Ekkor a lényét elöntötte valami határtalan nyugalom, mosolygó szabad energia. Érezte magában az erőt. Meglátta azt is, hogy minden félelme csupán a régi tapasztalatokból származott. Csupán...Ez nem kevés régi csalódás csomag volt. Előző életekből, generációs családi fájdalmakból és jelen életből összehozott hatalmas zsáknyi fájdalom. Nem is csoda, ha a férfit ő maga is el akarta távolítani.

Rádöbbent, hogy egyáltalán nem volt érdeke, hogy Laci közel legyen. Laci csupán abban segített neki, hogy beteljesítse azt, amit ő maga is vágyott. Távolságot, egyedüllétet és biztonságos magányt. Ami persze a félelmeket és a fájdalmakat erősítette. De még mindig jobb volt így, mintha újra valakivel összejön és megint elveszíti. 

Miközben beszélt Ildi, írtam egy összefoglaló listát a hangulatainak hullámzásairól, visszatérő energiákról, mintázatokról:

• egymás után következő életeiben kétféle kapcsolati formában élt Ildi. Egyikben gyedül élt, gazdagon, bőségben, társ nélkül, és elég korán elveszítette szerelmét. Egytől-egyig erőszakos halállal halt férfiak árnyékolták be a boldogságát. A másik forma pedig a szerelem nélküli érdekkapcsolat. Tudod az a fajta, amikor van valakid, de nem tudod minek?! Ja, persze hogy tudod.
• szülei és felmenői között nincs beteljesült szerelem. Vagy érdekházasság, vagy esetleg érdekből kötött házasság, esetleg pénzért vásárolt család található, érdekből. Talán egy szerelmes történetet találtunk, de ott is felbukkan az elvesztés. Háborúban odaveszett szerelmes.
• saját jelenlegi életében pedig kétszer megcsalták, egyszer olyan férfival volt, akivel egyáltalán nem voltak szerelmesek, és volt egy hatalmas szerelme, 18 évesen, akit a szülei eltiltottak tőle, mert túlzottan vad volt hozzá.

Fel is merült bennem a kérdés, hogy vajon van-e egyáltalán bármilyen ellen tapasztalata Ildinek, amiből meríthetne. Van-e más mintája, vagy csak abban hisz, hogy neki ilyen félresikerült boldogtalan kapcsolatok jutnak? Vajon akkor Laci is ebbe a régi mintázatba passzol? El fogja hagyni? Átveri? Bántja? Nem is szereti?

A válasz egyszerűbb. Laci az érem másik oldala, aki hasonlókat élt át a családjában, előző életeiben és a jelen életeiben is. Bántást kapott a nőktől, elhagyták, kihasználták és lelkileg bántalmazták. Ráadásul még erre egy plusz pecsét korábbi életükből, hogy közös találkozás is volt pár alkalommal. Tehát Ildi és Laci találkozása már korábbi életeikben is ott volt. Erős és mély lenyomatot képezett a lényük lemezein.

Meglátták egymást ITT ÉS MOST, ebben az életben. Kitört azonnal a tavasz, majd a nyár. Tombolt bennük a vágy, a szerelmes érzés. Össze akartak olvadni. Közben ezzel párhuzamosan megjelent bennük a félelem, kétség és a lehúzó múlt árnyéka megvetette lábát életükben.

Lacira erősebben hatott ez az élmény. Ő volt az, aki menekülőre fogta. Megijedt. Nem a szerelem érzésétől, hanem az esetleges jövőbeli elvesztéstől rémült meg. Retteg attól, hogy megismétlődik, így inkább távol tartja magától Ildit. Ildi viszont azt hiszi, hogy ez csupán Laciban van ott. Most végre ő is megláthatta, hogy mindig mindkét fél teremtője a kapcsolódásnak.

Ha Laci nem lépett volna, akkor Ildi lett volna, aki eltávolodik. Nem azért, mert ez a sok rettentő népszerű ikerlelkes és lélektársas történetben leírt "kötelező lépés", az eltávolodás mindenképp eljön...(mert ez marhaság, nem kötelező és nem jön el. Aki várja, az megteremti. Akinek ez a programja, az megteremti. De nem előírás). Ez sokkal inkább arról szól, hogy mindkettőjük távol tartó, félelmekkel, fájdalmakkal teli mintája működésben van. 

Mit lehet tenni? Mi van ilyenkor?

Ildi is tudja, hogy ilyen találkozás, mint ami Lacival történt, ilyen nem történik minden héten, sőt van, akinek egy életben csak egyszer jön...És azt is tudja, hogy nem lehet csak úgy ésszel kilépni, mert így az okos. Megteheti, mert próbálta ezt is, de nem fog felejteni és mindig egy jó nagy darab a szívéből, figyelméből ott fog járni Lacinál. Lacit érzi. Lacit látja. Laci "benne van" a lényében. Laciban pedig Ildi...

Két dolog, ami támogathatja kettőjük közös jövőjét. OLDÁS, ami átprogramozza a régi mintákat és felszabadítja a lehetőségek teljes tárházát, millió választást, amire eddig nem is gondoltak. Illetve a másik az IDŐ, ami türelmes várakozás, kivárás. Természetesen nem véletlen írtam ebben a sorrendben. Ha Ildi vagy Laci csak simán várakozna, attól még a lelkükben égető kiáltások nem múlnak el maguktól. Találkozás hiányában egymást gyógyítani sem képesek ölelve, szeretgetve, érintve, szeretkezve.

Együtt kell-e lenniük, meg van-e írva a nagy könyvben és a többi?

Nos. Semmi sincs ilyen formában kőbe vésve. De más hordozó anyagra sem.

Az ember olyan, mint egy gépezet. Az ember egy gépezet. Szépen programozott (és programozható), mintázatokra épülő rendszer.

Mi lesz velük és együtt kell-e lenniük témával nem kell foglalkozniuk egyelőre, mert nem aktuális a kérdés.

Megkérdeztem tőle, hogy tényleg a jövőbe szeretne tekinteni?

"Ildi, ha azt mondanám, hogy nem kell együtt lennetek, akkor mit tennél? Sírnál egyet, elfelejtenéd és továbblépnél? Vagy úgy érzed akkor elkeserednél, de folytatnád tovább?"

Ildi csak nézett rám és látszott, hogy valami megmozdult benne. Folytattam tovább:

"Ildi, ha azt mondanám, hogy ti egymásnak vagytok teremtve, és bármit is tesztek, együtt lehettek ebben az életben, mert ez van megírva, akkor megnyugszol? Nem hinném. A minták nem engedik. Hiába tudod, amit tudsz, ott van a másik oldala, ami nem hagy nyugodni."

"Jani, ez most nagyon beütött. Megértettem...Tehát most jelenleg nem az a fontos, hogy mi lesz majd hetek, hónapok múlva, hanem sokkal inkább az, hogy magamra fókuszáljak, rakjam rendbe a szívem, lelkem. Tisztítsam, töröljem ki a régi elfáradt boldogtalanságot hozó mintáimat. Majd szépen hozzak új szabályokat, nyissam ki a kapuimat, engedjem le a falakat és húzzam, HÚZZAM be azokat az energiákat, kapcsolatokat, amik számomra örömet, boldogságot, könnyed életet teremtenek. Huhhhhh. Soha nem éreztem még magam ilyen erősnek és összeszedettnek. Ezt a szövegelésemből is észrevettem egyből." - hangosan felnevetett.

Tulajdonképpen itt a mai alkalomnak vége is lett, mert láttam az arcán, hogy nincs több kérdése. Ami pedig innentől felmerülhet, arra saját maga is meg tudja már adni a megfelelő irányt, választ, hisz megértette a működését.

"Köszönöm Jani, ez most nagyon jól jött. Jólesett. Hálás vagyok azért, hogy fogadtál és együtt dolgozhatunk. Úgy érzem jövök még, hisz van még mit nyomozni. Mondd, mivel tartozom?"

Tartozni? Ez nem tartozás...Érdekes a magyar nyelv ugye? ez majd egy következő téma lesz. Pénz, tartozás, szavak ereje. A foglalkozásom díját rendezte. Megköszöntem én is a lehetőséget és a bizalmat. Felöltözött és elbúcsúztunk. Kiengedtem...

17:48 van. Kellemes energiákat érzek, felszabadult lényét. Látom magam előtt, ahogy szárnyal az utcán, mosolyogva és repked tovább a saját útján.

Ilyenkor rájövök újra és újra, hogy mennyire izgalmas az élet, mennyi csodát találhatok az emberek működésében, lényük mintáiban, a világban. Hatalmas energiákat robbantunk ilyenkor, ami a felszabadult lényük segítségével egyre több energiát tud használni.

Szeretnéd Te is felszabadítani a valódi énedet? Szeretnéd végre a saját életedet élni? Mi van akkor, ha ez csupán választás kérdése? Mi van, ha mostantól Te is önmagadat választod végre? Hajlandó lennél ebben az izgalmas kalandban részt venni? Önmagadért? A boldogságodért? Mások boldogságáért is?

A következő írásomban a klub foglalkozásaimról és a következő tréningemről olvashatsz majd! Folyamatos, rendszeres önismereti, ébresztő öröm foglalkozások lesznek 100% gyakorlati órákkal, beszélgetésekkel.

Választod?

Gyönyörű orgazmikus teremtéseket kívánok!

Jani