Takács János - Gyakorlati Önismereti Foglalkozások

Tegnapi témát fogom tovább fejtegetni, amelyben leginkább a szülői mintákról, családi mintázatokról, párkapcsolati kódokról beszéltem, amelyek erős hatással vannak a testünkre és amennyiben megoldatlan traumát hordozunk, akkor az fizikai betegségek, elváltozások formájában fog megjelenni életünkben. Kifejezetten a nőgyógyászati megbetegedések tükrében folytatom a mai témát is, ami nem más, mint a születési traumák, magzati kor feldolgozatlan emlékei, azok hatása, azaz utórezgései a jelen életünkben.

Sokat emlegetem, hogy már lassan két évtizede végzek önismereti foglalkozásokat, segítem az emberek öngyógyító folyamatainak beindítását, emlékeztető önfejlesztő programokat csinálok egyéni és csoportos formában és ez a 19 év azért fontos szám, mert már 2000-2001 körüli években is hallottam arról, hogy régóta foglalkoztatja a kutatókat a magzati kor valamint a születés körülményeinek hatása.

Sőt, kimondhatjuk, hogy a legtöbb, mélyebben dolgozó terápiás eszköz egyik legfőbb fókusza az életünk első 1-2 éve, rövidke ám meghatározó szakasza.

Ennek röviden és tömören nagyon egyszerű az oka: ÉRZÉKENY ÉS BEFOGADÓ az ember ilyen pici apró formában. Amit lát, hall, érez, érzékel, azt magába szívja. Minden ingert, mindent jelet. Még olyan dolgokat is, amit külső szemlélő nem is gondolna. Mondhatnám azt is, hogy a régi hitrendszerek szerint a magzat és a csecsemő "vak és süket".

"Ők még úgysem tudják ezt, úgysem látnak, úgysem értik..." - mondták a régiek, őseink. (Tisztelet a kivételnek)

Az utóbbi évek kutatómunkái és saját tapasztalataim is azt mutatják, hogy az ember IGENIS megjegyez mindent. Emlékszünk. Sokkal többre, mint azt valaha el tudtunk volna képzelni. Még korántsem tudunk eleget az emberről, az emberi test és lélek működéséről, viszont azt már most tudom, hogy izgalmas mennyi mindenre képes egy ember emlékezni, mint egy szuperszámítógép.

Rá is kanyarodnék tehát a magzati korra, ami egyik legérzékenyebb területe életünknek. A fogantatástól a születésig több hónapon keresztül részesei vagyunk édesanyánk testének, lelkének, energiáinak, gondolatainak, boldog pillanatainak és félelmeinek, aggodalmainak is. Ha vele valami történik, akkor az velünk is történik. Ha őt szeretik, akkor minket is szeretnek. Ha őt bántják, akkor minket is bántanak. Ez azért félelmetes, mert gondolj csak bele mennyire nehéz bizonyos történéseket különválasztani magunktól, ha egynek gondoljuk magunkat anyukánkkal?!

Ha egy magzati korban lévő pici babát lelki vagy testi bántalmazás ér, azaz anyukát valamilyen formában támadják, akkor a kis magzat úgy fogja ezt eltárolni magában, mintha őt bántalmazták volna.

Ez azonnal a férfi és női mintázatok történetét elkezdi "papírra" vetni, azaz elindul a programozása annak, amelynek hatásait leginkább felnőtt korunkban fogunk először tudatosan észlelni. Amikor azt érezzük, hogy valami nem stimmel, hiszen boldogok akarunk lenni, de mégis rossz kapcsolatokat választunk. Vagy balra akarunk menni és mégis valahogy jobbra sikerül kanyarodni. Szerencsétlenek vagyunk? Bénák? Nem vagyunk életrevalók?

EZ NEM IGAZ. Egyszerűen olyan dolgok történtek velünk, amelyekre nem emlékszünk és nincsenek feldolgozva, megértve, oldva...

Lehetséges, hogy van közöttünk olyan, akinek meséltek erről az időszakról. Még az is lehet, hogy teljesen igazat mondtak arról, ami volt. Azt viszont nem árt tudni, hogy a szüleink mindig a saját szemszögükből fogják ezt előadni, elmesélni. Még ha igazat is akarnak mondani, akkor sem fogják tudni 100%-ban úgy átadni, ahogy az egész történt. Ráadásul nem is biztos, hogy azokat a részleteket fogod megkapni tőlük a családi történetmesélésekben, amely segít a megértésben.

És ezek után jön a születés, amelyet egészséges állapotban nagyjából 9 hónappal a fogantatás után lehet várni. Tervezve. De itt is rengeteg variáció lehet, ami befolyásolhatja az újszülött jövevény életét.

Felsorolok párat és mellé a lehetséges okokat (saját tapasztalatokat írok a teljesség igénye nélkül):

• korán érkezik a baba
  • nehezen viseli az édesanya a terhesség időszakát, így tudatalatt (vagy tudatosan hangoztatva) igyekszik szabadulni ettől a fájdalmas érzéstől
  • hirtelen külső behatás lelkileg (pl. egy nagyobb veszekedés, vagy haláleset), ami az édesanyát padlóra küldi és beindulhat a szülés
  • hirtelen fizikai hatás, baleset hatására
  • étel, ital, felelőtlen viselkedés hatására (ami szintén lehet anyai tudatalatti "eltávolító" mintázat)
  • inkubátor (túl korán meg kellett születnie a babának)
• időben érkezik a baba (hagyományos kórházi fizetős vagy állami szülés)
  • biztonságos, kellemes fényekkel átitatott helyről egy hideg, fényes helyre csusszan
  • fájdalmas, vajúdós több órás szülés
  • anyát gátvarrni kell és akár több órára leválasztják a babát anyukáról (apa nincs ott - távolság, elvesztés, elszigetelődés, bűntudat)
  • tervezett vagy nem tervezett császáros szülés, ahol műtét miatt leválasztják a gyermeket (távolság, elvesztés, elszigetelődés, csalódás, bűntudat)
  • életkörülmények, családi feszültség, amibe a baba születik (nincs biztonság, félreértett érzések és bűntudat)
• későn érkező baba, túlhordás
  • anyuka szerint a baba nem erre a világra való, nem érzi magát biztonságban, emiatt a baba sem szívesen jön ki, inkább marad a biztonságos testben, anyaméhben. Még ha szűk is...
  • anyuka vélt vagy valós félelmek fizikai és lelki támadásoktól, amely a babára is hatással van, és kommunikáció / megértés hiányában félre is értelmezi, azaz magára veheti (és meg is teszi)

Mindháromba tartozhat még az a mélyebb trauma, amikor jön-jön a pici, de valójában nem kívánt gyermek, nem akarták, nem védekeztek. Már felsorolni is sok volt, hisz hihetetlen mennyire sok variáció van az emberi sorsokban.

Ha össze kellene foglalnom, azt mondanám, hogy van egy magzati és születés környéki időszakra érvényes szimbolika, ami MINDENKIRE ÉRVÉNYES:

Amit az anya érez, gondol, azt fogja érezni és gondolni a szíve alatt hordott gyermeke is

Amikor ilyet hallunk, hogy "babaként anyukám hasában én úgy gondoltam, hogy nem is akarok megszületni...nem akartam jönni" az egy ferdített gondolkodás, egy összeolvadás az anyai képpel, mintázattal. A valóságban első körben mindig az anya érzékel és gondol valamit, amelyet a testében növekvő baba is átvesz. Ezt azért fontos megjegyezni, mert ez az út fog segíteni a megértésben.

Azt is gyakran hallom, hogy "jó volt anyukám pocakjában, ezért maradtam még pár hetet bent" - eközben anyuka két dolog miatt is rettegett: 1. túlhordás kockázatai 2. félelmek, ami miatt nem indult be a szülés (pl. bizonytalan világ, anyagi gondok, párkapcsolati problémák, "rossz világ")

Elolvastam még egyszer, amiket fentebb felsoroltam és nem csodálom, hogy ennyire sok sérülést tudunk összegyűjteni életünk során...életünk első lépéseiben IS.

Lássuk csak:
Hogyan kapcsolódnak össze a magzati traumák, a születés kori testi-lelki sérüléseink és a felnőtt korban kialakuló (12-14 éves kortól) nőgyógyászati megbetegedések, és párkapcsolati gondok?

Úgy képzeld el ezt az egészet, hogy már a fogantatásod pillanatában kapsz egy kezdő csomagot, egy "alvó" memóriát, amit nevezhetünk genetikai kódnak. Mellé ezzel párhuzamosan kapsz egy üres, csupasz memóriát is, amely már a fogantatásodkor elkezdi begyűjteni az információkat, ingereket, apai-anyai mintázatokat, családi szokásokat, viselkedéseket, érzeteket fizikailag és lelkileg. Olyanok vagyunk, mint egy örökkön szomjazó száraz szivacs, aki világ körüli útján apróbb és óriási tócsákhoz, tavakhoz, tengerekhez érve sem képes oltani a szomját, csak gyűjtünk, gyűjtünk, szívjuk magunkba az információkat, és szívjuk...

Mindent, ami velünk és édesanyánkkal történik. Megjegyezzük. Közben a hozott anyagot is kapcsolgatjuk, kóstolgatjuk. (ezeket hívom lelki nyomógombnak, erről majd másik írásomban bővebben)

Ami belénk programozódik út közben, aszerint kezdünk el látni, érezni, viselkedni születésünk után. Ahogy anyukánk, apukánk, családunk érzett, látott, viselkedett, az meghatározza lényünket. Ez az alap. Ha lázadunk ellene, ha szeretjük, ha támogatjuk vagy támadjuk, AKKOR IS. Nem az a módja a váltásnak, hogy támadjuk vagy ellene megyünk, mert az még inkább felerősíti. Ezt gondolom érezted már te is.

Az anyai mintát első kézből anyukánktól vesszük, hisz eléggé bensőséges viszonyban élünk ~9 hónapig a testében. Ő ugyanúgy hordozza magában a több évtizedes anyai/női mintázatot, valamint a férfiakról is hozza a csomagot. Ahogy édesapánkkal is kapcsolódunk születésünk után, ott ugyanúgy kezdenek megjelenni, aktiválódni a régi történetek. Kimondva és kimondatlanul is tanulunk. TANULUNK FOLYAMATOSAN.

A kutatásom eredményei (amelyeket régen is kitöltöttetek, és utóbbi hetekben is + a saját kezelési tapasztalataim)  azt mutatják, hogy a felnőtt kori nőgyógyászati problémák és párkapcsolati választások/gondok is ide vezethetők vissza. IDE a mintázatok történeti "könyvébe". A memóriádba, amit a tested és lelked is tárol.

Az endometriózis az egyik legtöbbször említett nőgyógyászati megbetegedés, amivel a hagyományos orvoslás nem sok mindent tud kezdeni egyelőre. Az alternatív gyógyászatban is leginkább a gyógynövények és lelki foglalkozások azok, ahol eredményeket értünk el.

Amikor a benned élő férfi és női kép, mintázatok sérülnek, vagy mélyen rögzülnek, akkor mondhatjuk, hogy egy időzített bombán ülsz, mert időről időre akadályozni fog abban ez a belső program, hogy boldogan, felszabadultan és természetesen élj. Hangulatingadozások, félelmek, fura gondolatok övezhetik a mindennapjaidat. És ahogy az "endo"-t felhoztam, ott is azt tapasztaltam, hogy akinek magzati korban és születése környékén problémák voltak, az magában hordozza a fogantatással, magzati korral és születéssel kapcsolatos félelmek pecsétjét. Röviden általánosítva mondhatnám úgy is, hogy zsigeri félelme lesz a gyermekvállalástól és ezt a teste olyan formában mutatja ki, hogy fizikai problémákat kezd el gyártani. Kezdeti gyengébb fázisban lehet egy gombás fertőzés, ami időről időre előjön és épp elég bosszúságot okoz ahhoz, hogy a magánéletet is bemérgezze. Ráadásul nem lehet soha tudni, hogy ki kezdte, hol kezdődött. Ki érezze a bűntudatot? Talán a férfi megcsalta a nőt és ő hozta haza a fertőzést? Vagy a nő hozta haza? Mi van, ha nincs is szexuális élet egy nőnek és mégis elkapja ezt?

Mindig lelki oldalról közelítek. Azt szoktam mondani, hogy él bennünk 1-2-sok olyan mintázat, amely megkeseríti az életünket, akkor az kiskapukat hoz létre és beengedi a külső támadásokat. Pl. ha sérült a női mintázatod, akkor azon a területen bejuthat a baci, vírus, gomba...vagy akár teremthet a tudatalattid egy gyulladást, cisztát, miómát.

Mindezt azért, mert egy (vagy több) feldolgozatlan traumát hordozol magadban.

Merre van a gyógyulás útja?

A testünk képes az öngyógyításra. Képesek vagyunk arra, hogy akár gyógyszerek vagy műtétek nélkül is meggyógyítsuk magunkat. Persze azt fontos megjegyeznem, hogy vannak olyan állapotok, amikor nem ússzuk meg a gyógyszert és/vagy műtétet. FONTOS, hogy tisztában legyünk azzal, milyen állapotban vagyunk.

A testünk/lelkünk öngyógyító folyamataihoz vezető út a megértésen, felismerésen és elfogadáson nyugszik.

Többféle technika is van arra, hogy fel tudd tárni. Számomra a kezdeti időkben a kineziológia adta meg a válaszokat és ezzel a természetgyógyászati eszközzel segítettem az embereknek. A későbbiekben elkezdtem kombinálni légzéstechnikákkal, mozgásgyakorlatokkal, önmasszázs technikákkal, gyógynövényes kiegészítőkkel, majd a kineziológiai módszereket is továbbfejlesztettem, hogy még hatékonyabban tudjak segíteni ebben a belső önismereti munkában.

 Belső csecsemő / belső gyermek meditációk, vezetések - ez is egy olyan önismereti út, ami segíthet feltárni a benned zajló ellentéteket, félreértéseket, bizonytalanságokat, sérüléseket, amelyek teremtik a betegségeket.

Amikor elkezded feltárni a benned dúló eltemetett traumákat, akkor elkezd feléledni a hosszú téli álmot alvó öngyógyító "varázslód". 

Születés - mit jelent? Mit hordoz? Milyen szimbólumokhoz kapcsolható?

A születés egy megszokott, védett, kellemes helyről vezet át minket egy szokatlan, új, hideg-rideg ismeretlen helyre. Ismert fészekből az ismeretlen nagyvilágba. Egészséges állapotban az anyaméh védett, kellemes hőmérsékletű, puha, rózsaszínes halvány fényű hely, ahol szívesen maradnánk örökké. Most itt nem térnék ki arra a részre, ha a baba nem érzi magát jól bent, mert arról már írtam és még írni fogok.

Röviden: régi megszokott > új, átalakulás, átmenet, átváltozás, szétszakadás/elszakadás

A lelki szimbolika szerint, ahogy az életünket indítjuk (születéssel), az meghatározza az összes olyan helyzet kimenetelét, ami ahhoz hasonló, tehát akkor amikor új helyre költözünk, új iskolába kerülünk, új barátaink lesznek, új munkahelyünk lesz, új lakást veszünk, új párkapcsolatba kezdünk és még sorolhatnám.

Minden új élethelyzet egyfajta születési élmény is egyben. 

Mintha a saját születésedet ismételnéd meg újra és újra, csak az élet más-más területén. Ezért nagyon nem mindegy, hogy milyen érzések közepette éltünk magzati korban és pláne nem mindegy milyenek voltak születésünk körülményei. Ha telve traumával, akkor ez a kapcsolatteremtésben is problémákat fog okozni. Ha bizonytalan, félelmekkel teli volt szüleink párkapcsolata, akkor a párválasztásnál is ezeket fogja a belső "mágnesünk" választani, teremteni. Nem azért, mert ez okozza neki a valódi boldogságot, hanem azért, mert ezt tanulta meg szeretet mintaként.

 Azt hiszem lesz mit átgondolni, lesz min meditálnunk.

A tegnapi cikkemnél is jobban ki akartam emelni, hogy szeretettel várom a véleményeteket, kérdéseiteket a témában! Szívesen válaszolok privátban és publikus, azaz nyilvános formában is (név nélkül). Tehát buzdítalak, hogy vegyél részt ebben az utazásban velem és a többi olvasóval, hiszen ez is a kutatás/segítés része. Minél több emberhez eljut, minél több energiát osztunk meg egymással, annál biztosabb, hogy hatékonyságunk növekszik, a tapasztalatok "doboza" egyre hatalmasabb lesz...

Köszönöm a figyelmet és hamarosan jövök a folytatással! Addig is kellemes hétvégét kívánok!

Szeretettel,
Jani