Takács János - Gyakorlati Önismereti Foglalkozások

Az elmúlt hetekben többször feljött a téma, hogy mit lehet kezdeni a nőgyógyászati problémákkal, megbetegedésekkel. Elővettem egy korábbi, nagyjából 15-16 évvel korábbi kutatásomat, ahol endometriózisban és különféle cisztás betegségekben, meddőségben szenvedő nőket kezeltem, követtem, segítettem. Ha követted az oldalamat, akkor láthattad, hogy pár hete készítettem egy újabb kutatási anyagot, kérdésekkel és sokan kitöltötték. Ennek az eredményeiről írok most egy cikk sorozatot, többféle nézőpontból. Lesznek benne érdekes összefüggések, kapcsolódások, kérdés felvetések és segítő módszerek, utak, lehetőségek, amit akár nálam, akár más segítőnél megpróbálhatsz majd.

A válaszaitok és a több ezer testi-lelki foglalkozás tapasztalatai alapján, amiket végeztem azt tudom mondani, hogy a legerősebb hatással a szülő-gyermek kapcsolat minősége, valamint a születés/szülés és a magzati kor időszaka, ami leginkább kapcsolódhat.

Igaz az is, hogy lehet örökölni genetikailag, azaz sejtkódban problémákat, betegségeket, de azt is inkább úgy fogalmaznám: hajlamosító kódok vannak a testünkben. Tehát ez azt is jelenti, hogy ha a szüleidnek, vagy felmenőidnek volt egy "öröklött" betegsége, akkor azt neked nem muszáj továbbvinned. Nem kötelező, nem előírás, hogy te is ugyanabban szenvedj. Akik a szülői mintázatok alapján magukra vonják ennek a hatását = elhiszik, hogy ők is olyanok lesznek, azok nagy eséllyel tényleg meg is fogják teremteni azt a problémát.

Ebben semmi misztikus nincs, hisz már tudományos kutatások is bizonyítják, hogy az emberi elme simán megteremti a betegségeket és természetesen meg is tudja gyógyítani (Dr. Bruce Lipton tanulmányait, könyveit érdemes lapozgatni ezekről).

Tehát összefoglalva:

Ha jelentőséget tulajdonítasz egy betegségnek, egy hitrendszernek, tehát ELHISZED, HOGY HATÁSSAL VAN/LESZ RÁD, akkor úgy is lesz. Te választasz, te döntesz.

Ahogy ígértem, első részben a kapcsolatok hatásait hozom be, amely első körben a szülőkhöz kapcsolható. Amilyen a szülői kapcsolat, olyan az elsődleges mintázatunk a saját kapcsolatainkban is. Barátságokban, párkapcsolatban, házasságban egyaránt. Több generációra visszamenőleg hatással vannak ránk a kapcsolati minták, tehát az a kép él bennünk tudatosan vagy tudatalatt, ahogyan az őseink összekapcsolódtak, találkoztak és egymáshoz viszonyultak. Teljesen mindegy hogy kimondták, láttad-e vagy takargatták a dolgaikat, viselkedésüket, mert kímélni akarták a kis lelkecskédet...Te magadba szippantottad ezeket. Amit mutatnak AZT IS és amit DIREKT NEM MUTATTAK, azt is. Ezek átjönnek, akarva akaratlan. Aztán felnőtt korban sokan csak pislognak jobbra-balra, hogy "ezt meg miért így csináltam? Én nem is vagyok ilyen" - és jön a fájdalmas felismerés, hogy ezt már láttad valahol. Láttad otthon, láttad a rokonságban, láttad az ősöknél.

Mindenki mintázatokat követ, ha tetszik ha nem. Ha nem fogadod ezt el, azt is egy minta miatt csinálod így. Nem a mintázatok a mumusok, hanem az, ha azt hisszük ez megváltoztathatatlan. EZ VAGYOK, EZ VAN. Tényleg ez van és ilyen vagy? Lehet, hogy ilyen voltál és most ilyen vagy. De van választásod és vannak módszerek, amivel módosítható, csiszolható a lényed.

Az őseink mintázatait szépen begyűjtjük már a fogantatástól kezdve. Részben hímivarsejt és a petesejt által, részben pedig a növekedés közben tapasztaltak alapján. Gondoljunk csak bele, hogy amikor megtörténik a megtermékenyítés, utána mennyi inger ér minket. Bár csak az édesanya hasában növekszünk, mégis EGY vagyunk az anyánkkal. Érzünk, megtapasztalunk mindent, ami vele történik. Ahogy él, ahogy érez, ahogy boldogságot él át, ahogy bizonytalankodik, ahogy fél, ahogy retteg...ahogy szeret, ahogy utál és még sorolhatnám. Még valamit megtanulunk elég korán: a férfi és nő viszonyait, kapcsolódásait, játszmáit. Nem csupán az anyatejjel szippantjuk magunkba az információkat (már aki egyáltalán hozzájutott az anyatejhez), hanem már a magzati kor ideje alatt is belénk ivódik minden, programozódik szépen a tudatalattink. Aztán jön a születés ideje, ami egy nagyobb falat (erről majd külön írásban részletesebben is írok), ami meghatározza azt, ahogy viszonyulunk a világhoz, az új dolgokhoz....ja és persze a kapcsolatainkhoz. Megújulás, újrakezdés, elengedés...

Korai gyermekkorban és tinédzserkorban is tovább gyűjtögetjük a férfiakról és nőkről a tudást, tapasztalatokat. Nem csak a szüleinktől, hanem már a család tágabb értelemben vett szereplőitől is, valamint később az ovis társak, iskolás barátok mintáiból is merítünk. Aztán  ott vannak a tanárok, a könyvek leírásai, az újságok, az internet, televízió... Millió inger ér minket.

Ahogy fejlődünk felkelti az érdeklődésünket a többi ember, azonos neműek, ellenkező neműek, kinek milyen a nemi identitása, hisz ez is út közben alakul ki. (genetika, szokások, mintázatok és lelki világ)

Viszonylag korán megismerkedhetsz a saját és mások testével, akár már óvodában, általános iskolában, hiszen ott még nem is nagyon gondolnak arra, hogy a picik mennyire kíváncsiak, miket játszanak. Első tapasztalások saját és mások testével kapcsolatosan. Ezek is beivódnak. Aztán mikor már 10-12 éves korba érünk, akkor elindulnak a fiúknál és lányoknál is azok a külső érési folyamatok, amiket nehéz lenne eltakarni. Lányoknál picit korábban a nőiesebb alak, csípő, mellek formája is átalakul, kikerekedik, első vérzés stb. A fiúknál beindul a szőrnövekedés, a hang is megváltozik, megtörténik az első erősebb merevedés, ejakuláció is...

Ezzel beindul az a fajta érdeklődés is, amely már a szexuális vonzódás, a kapcsolódási vágy energiája. Van, aki már viszonylag korán, akár 12 évesen barátkozik, ismerkedik és "barátja vagy barátnője" van. Elcsattan az első csók, ölelkezés...és az első szakítás, csalódás, elvesztés, és a szüzesség elvesztése...

Nem is gondolnánk, hogy mekkora hatással tud lenni ez a sok-sok inger, tapasztalás, amit itt felsoroltam. Belegondolni és SOK(K).

Felnőttebb korba érve eljutunk odáig, hogy komolyabb kapcsolatokra is vágyunk, akár családalapításra, de mindenképp olyanra, ami nem csak 1-2 éjszakás, hanem kimondható, hogy "mi most együtt vagyunk, együtt élünk, egymásé vagyunk, járunk".

Talán itt tapasztalhatjuk meg először tudatosan azt, hogy a párkapcsolati választásaink erősen hasonlítanak a régről hozott mintázatainkhoz. Sőt hátborzongatóan hasonlítanak egymásra a kapcsolataink. Nyilván ezt az tudja megmondani, aki már legalább 2-3 kapcsolatot átélt. Ezekből leszűrhető, hogy milyen a viszonyulásunk a férfiakhoz (apához, nagypapához stb.) és milyen a kapcsolódásunk a nőkhöz (anyához, nagymamához stb.). Sőt azt is megmutatja, ha mélyebbre megyünk, hogy felmenőink milyen energiákkal kapcsolódtak egymáshoz.

Pl. ha apukáddal távolságtartó, ridegebb a kapcsolatod (vagy semmilyen), akkor esélyes, hogy a párkapcsolataidban is hasonló férfiakat vonzol. Olyanokat, akik nincsenek úgy igazán benne a közös életetekben. Akár munka miatt, akár érzelmi okokból, akár szexuálisan, de valamilyen formában egyoldalú kapcsolatokat teremtesz. Ennek van egy olyan "fordított" fajtája is, amikor olyan férfi jön, aki látszólag szeret, erős érzelmei vannak, de ettől te is megijedsz és te kezded az apukád mintáját művelni, azaz te kezdesz távolságot tartani.

Édesanyás példával ugyanez. A nőknél az édesanya (és női felmenők, ősök) ugyanúgy meghatározó személyiség, hiszen önmagához, az élethez, a férfiakhoz, más nőkhöz, a szexualitáshoz, családhoz, gyermekvállaláshoz, mondhatni mindenhez van valamilyen kötődése, berögzülése, mintázata. Ezt átadja akarva-akaratlan, hiszen nem tudja máshogy. Az édesanyák és édesapák azt adják át utódaiknak, amit tudnak, ami belőlük jön. Nem többet, nem kevesebbet. Ha sok-sok erős fix nézőpontjuk van, akkor ezt a hozzáállást is továbbadják.

És itt rá is kanyarodnék a kapcsolati minták által okozott nőgyógyászati megbetegedésekre, amit a felmérésem, kutatásom is megmutatott.

A statisztikákat nem igazán szeretem, viszont itt szembetűnő eredmény lett (ahogy korábban is erre jutottam). A kitöltők közül alig pár hölgynek volt csak egészségesebb-normálisabb gyermekkora, azaz szeretettel teli családi élete.

Sokkal gyakoribb a távolságtartás, érzelmek "tagadása", fizikai és lelki bántalmazás, bűntudat, örömök megélésének problémája....és erkölcsi vagy vallási tiltások, szigor, megfelelési kényszerek.

Ezek pedig nőknél szinte kivétel nélkül a női szerveknél okoznak komoly, vagy még komolyabb elváltozásokat. Érzékenyebb nőknél elég hamar meg tud teremtődni akár egy ciszta, vagy gyulladás, gombás fertőzés. Másoknál több hónap, vagy év "munkája", mire a megbetegedés kialakul.

Gondoljunk csak bele mi van ezek mögött!

A női test akkor tud egészségesen működni, ha szeretve van, ápolva, elfogadva és szabadon kiteljesedve.

Nos lássuk:

• távolságtartás akadályozza, hiszen a szabad közelség, érzelmi szabadság nincs ott az életében
  
  
• öröm megélése, befogadása, kimutatása nem történt meg szinte soha, ami szintén egy akadály, hiszen az emberi testnek pozitív jelzésekre, szerető érintésre, felszabadult energiákra van szüksége. A nőnek arra van szüksége, hogy szépnek, kellemesnek, szeretőnek és szerethetőnek érezze magát, tehát hogy jól érezze magát a bőrében.
• gátlások, saját test visszautasítása, szexuális problémák - ez szintén egy érzékeny terület, ami visszanyúlik a saját őseink szokásaihoz, hitrendszeréhez és hozzáállásához. Erre is vannak módszerek, amivel feltárható, gyógyítható, kibontogatható...és érdemes is vele foglalkozni, hiszen alapvetően az emberi test az örömök megélésére hivatott, arra született. Amit visszafogunk, visszafojtunk, és letiltunk, az betegségeket fog hozni, teremteni előbb vagy utóbb :(
• testi és lelki bántalmazás - nem is gondoltam volna, hogy ennyire sok embert bántalmaztak már életében. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez is egy olyan dolog, amit a családok önvédelemből titkolnak, tiltanak, ezért nehezen kerül ki. Azt kevesen tudják, hogy hatványozottan több bűntény/bántalmazás történik családon belül, mint az utcán, azaz "kint". Ez elég durva adat. Így nem is csoda, ha egy bántalmazott gyermek felnőtt korában félelemben, rettegésben, visszafogva, visszafojtva éli életét. A tudatosításon, önszerető gyakorlatokon, meditációkon és különféle önismereti módszereken keresztül vezet az út a gyógyulás felé. A testünk képes az öngyógyításra, ehhez fontos, hogy rájöjj arra, hogy van választásod. Választhatod a gyógyulást és regenerálódást.

Mitől vagy kitől védenek a nőgyógyászati megbetegedések?

Nem tudom az hány nőben tudatosul (és hány férfiban?), hogy a fizikai betegségek, elváltozások 99.99%-a (vagy inkább 100) azért alakul ki, hogy megvédje magát az ember. Egy "pótcselekvés". Valami helyett történik. Tehát inkább megbetegedik, mintsem megvédené magát fizikai és lelki támadások ellen. Ennek nagyon egyszerű az oka, hiszen ahogy írtam, nagy része gyermekkorban vagy korábban kezdődik, ahol elég ritka, hogy valaki meg tudja magát védeni akár szóval, akár cselekedettel és kimenjen a támadó szituációból.

Felnőtt korban pedig már azért nehezebb, mert első körben el kell hinni, hogy felnőtt vagy és azt is, hogy van választásod, megteheted azt, amit előtte 10-20 évig nem tehettél = felnőttként megvédheted magad.

Visszatérve a "védelemhez", gondoljunk csak bele, hogy amikor kialakul egy gombás fertőzés, akkor az mitől véd meg tulajdonképpen egy nőt és egy férfit? A szexualitástól, a kapcsolódástól, közvetve a gyermekvállalástól, sőt a mélyebb csalódástól is, hiszen ettől még az is távol akarja magát tartani, aki megbetegedett, emiatt ő is távol akar tartani magától mindenkit, hiszen "nézd már...fertőző vagyok, ne közelíts!" A gyulladások, gombák, vírusok ugyanezt a "célt" szolgálják. Távol tartást, védekezést. Erre sokan felkapják a fejüket, vagy a vizet, hiszen a tudatos részünkkel ritkán akarjuk távol tartani a másikat, ritkán akarjuk visszautasítani és pláne ritka az, hogy ne akarjon valaki a szerelmével szeretkezni. De ha a fenti mintákat nézzük, akkor ez olyan, mint egy hazugság szemüvegen át nézni.

Endometriózis? Az alap gondolat erről az elváltozásról, megbetegedésről az, hogy akinél kialakul az endometriózis, azok nagyon nehezen esnek teherbe, vagy akár egyáltalán nem sikerül megfoganni a babának. Közben ezzel egy időben azt is mondják, hogy a lombik program segíthet, hiszen ha beültetnek egy megtermékenyített petesejtet egy endometriózisos nőbe, akkor esélyes, hogy megtapad és amikor fejlődésnek indul a kis magzat, akkor az endometriózis felszívódik, meggyógyul. Kicsit ördögi körnek tűnik, mert egy olyan dolgot kellene megvalósítania a nőnek, ami ellen a tudatalattijában küzd.

Rengeteg endometriózisos nővel dolgoztam már az elmúlt lassan két évtizedben és mindegyiknél előjött a félelem a gyermekvállalástól, ami akár a saját gyermekkorukra, saját születésükre, saját magzati korukra, vagy akár a párkapcsolatuk bizonytalanságára volt visszavezethető. Egy a lényeg: olyan betegség alakult ki a testükben, ami akadályozta a gyermekvállalást.

A természetes fogantatás útjából elhárítva az akadályokat viszont sikerült a megtermékenyülés, valamint az "endo" is elmúlt, felszívódott. Ez egy olyan terület, amit az orvosok nehezen fogadnak el, ám az alternatív gyógyászat területein többen is dolgozunk azon, hogy az eredmények bizonyítást nyerjenek=azaz elfogadják, hogy létezik gyógymód, vannak más lehetőségek is, mint az erőszakosabbnak számító lombik és hormon készítmények, vagy akár a műtét.

A párkapcsolati választásaink hatással vannak a testi és lelki működésünkre, tehát közvetve és közvetlenül NAGYON NEM MINDEGY, hogy milyen mintákat követünk, mert a minták teremtik a kapcsolatainkat, amivel újraélhetjük, újrajátszhatjuk azokat a fájdalmas történeteket, amiket legszívesebben elfelejtenénk... A bántalmazás, visszautasítás, szerethetetlenség, elfogadhatatlanság, érintés és érzelemmentesség általi fájdalmak mély alagútját.

FONTOS: Emlékezz, mert ezt sokszor el fogom még mondani! Van választásod! Mindig választhatsz olyan embereket, olyan helyzeteket, olyan mintákat, amelyektől boldogabb, örömtelibb lesz az életed! Te választod azt is, ha benne maradsz a fájdalomban és Te választod azt is, ha módosítasz, megismered, és fejlődsz! Mit választasz?

Te mit szólsz ehhez?
Hiszel a természetes gyógymódokban?
Kíváncsi vagy a folytatásra?

A következő írásomban ugyanúgy a nőgyógyászati megbetegedéseket fogom nagyító alá venni, azon belül a születés hatását az életünkre.

Szeretettel,

Jani