Takács János - Gyakorlati Önismereti Foglalkozások

Van az a régi mondás, miszerint "Nem minden az, aminek látszik". A beharangozóban már pár mondattal fejtegetettem, hogy szerintem ez egy félreérthető, félrevezető mondás. De nem is a mondással van az igazi gond, hanem hogy rengeteg nézőpont van, ami az emberekben felmerül. Nézzük ezt kapcsolatokra, ikerlélek és lélektárs találkozásokra vetítve. És mindjárt meg is láthatsz egy újabb csapdát, ami amúgy erősen kötődik az egyes csapdában leírtakhoz.

Mai történetem Péterről és Annáról szól.

A kapcsolati hátterük egy egyszerűbb eset, mert mindketten szabadok, nincsenek kapcsolatban. Mindketten túl vannak már pár mélyebb csalódáson és lassan 1 éve pihentetik a lelküket az előző kapcsolódásuk, szakításuk óta. A munkahelyre menet van egy kis kávézó, ahol Péter minden reggel meg szokta inni az épp aktuális kávé adagját, ám most kollégák nélkül ült ott és volt ideje figyelni a járókelőket. Bámult, bambult, és ekkor sétált bele a látómezejébe Anna, aki az energiájával, kisugárzásával azonnal levette őt a lábáról, azonnal felriasztotta az idő szálait lassító bambulásból...

Egy pillanatra Anna is megállt, mert valahogy érzékelte a férfi tekintetét, de elhessegette a gondolatot. "Biztos csak félreértettem, mert nem minden az, aminek látszik."

Itt indult az egész.

Ahogy teltek a napok Péter egyre többet dolgozott azon, hogy minden egyes reggelen egyedül kávézzon és kinyomozza hol dolgozik az ismeretlen hölgy. Kiderült, hogy ugyanabba az irodaházba járnak, ráadásul egy emeleten is van az irodájuk. "Eddig hogy nem vettem őt észre?" - gondolkodott Péter. Amikor nap, nap után Péter pásztázó tekintetébe sétált Anna, akkor már neki is feltűnt, hogy ez nem véletlen, hanem talán kitervelt esemény. Ilyen nincs, hogy minden nap épp ott ül kíváncsi, szinte izgatottnak tűnő tekintettel ez az úriember?! Ugye? Ugye ez már direkt van?

KULISSZÁK MÖGÖTT

Lássuk, itt jön az a rész, amikor a történet szálát megállítom kicsit és rántunk egyet a lepleken. Vajon mi van itt a történetben a fejekben és a sztorijuk mögött? Tényleg minden az, aminek látszik?

Anna az elején azt hitte ez csak egy véletlen találkozás és belesétált a bambulásba. Aztán ahogy teltek a napok egyre inkább azt vette észre, hogy DIREKT őt néz, VÁRJA a férfi...

Péter fejében egy cél lebegett: nézni és megismerni, közeledni a nőhöz. Nem sietve, mert már volt elég csalódása.

Sok közös van bennük: mindketten a saját szemüvegükön, a saját csalódásaikon, saját berögzült hitrendszereiken keresztül nézik a másikat.

"Biztosan véletlen ez az egész. Biztosan mindig is ott ült, csak én akarom, hogy úgy nézzen rám. Még tetszik is, de most már piszkálja a fantáziámat. Áh biztosan nem is engem figyel, lehet nem vettem észre és mögöttem ment el egy sport kocsi, vagy egy bombázó nő... Nem is értem mit akarok én tőle." - zajlik a több szereplősnek látszó csevegés Anna fejében. Aztán egyszer csak feleszmél, mert egy kollégája ráköszön: "jó reggelt Anna, te aztán jól el vagy varázsolva..."

Na igen, jól látta a kolléga. Tudtad, hogy amikor ennyire erősen gondolkodsz, belső párbeszédet folytatsz magaddal, az kívülről is látszik?! Másoknak is átjön, hogy nem vagy itt. Nem vagy a jelenben.

Péter hasonlót játszik magában. "Ilyen csodás hölgynek biztosan van valakije. Minimum barátja vagy szeretője, de mintha valami gyűrűt is láttam volna az ujján, úgyhogy biztosan már eljegyezték, vagy valakinek a felesége. Vonzó, de így akkor nem tehetek semmit. De ha férje van, akkor miért jön mindig így DIREKT erre és miért viszonozza a pillantásaimat, a vizsgáló tekintetemet? Látszik, hogy kíváncsi, látszik, hogy érdeklődik. Szinte megszólal....Áh, de nem lehet, ki kell hogy verjem a fejemből."

Akkor távolítsunk el egy kicsit.

Nézd Annát és nézd Pétert. Két figura sétál egymás felé. Mindkettő fejében megy a folyamatos BLA BLA BLA BLA. De nem a valóságról megy a duma, hanem arról, amit képzelnek magukban magukról és a másikról. És ez nem a valóság, vagy nem feltétlen a valóság. Bizonyára vannak nagyon érzékeny és tisztánlátó emberek, akik képesek felmérni a nekik tetsző és kevésbé tetsző embereket maguk körül, de az ilyen lelkekből kevés sétál a világban. Pláne, hogy a tisztánlátást beárnyékolhatja a vonzódás, a szenvedélyes izgalom, a bontakozó szerelem.

De ez most mindegy is, mert se Péter, se Anna nem látnok.

ÁLLJUNK MEG EGY SZÓRA! Itt mondhatnád azt, hogy NA UGYE, MÉGIS IGAZ A MONDÁS, hogy "semmi sem az, mint aminek látszik".

Ja, mondhatnád, de csúsztatás lenne, mert gondolj csak bele...

Mi a valóság? Két emberke sétál (vagy ül) és egymásról gondolkodnak. Egyik is lát valamit, másik is lát valamit. És a valóságban csak annyi látszik, amit a külsejük elárul. A mozdulataik, a figyelmük, az épp aktuális cselekvéseik. Minden más, amiket itt fentebb kihangosítottam gondolatok formájában az NEM VALÓSÁG. Az csupán egy feltevés, egy ítélet a másikról. Tehát a mondás, hogy nem minden az, aminek látszik NEM IGAZ.

Az igazság ott van valahol a kettő között. A valóság akkor derül ki, ha hajlandóak vagyunk azt látni, amit mutat a másik. Ha oda-oda pillantgat, az egyszerűen kíváncsiságot mutat. Lehet arra kíváncsi, hogy te miért nézed. Lehet arra kíváncsi, hogy ki vagy te és miért nézed? Lehet azért figyel, mert tetszel neki. De az is lehet, hogy rosszul áll a szeme és valójában nem is téged nézett. Hogyan derül ki a valóság? KOMMUNIKÁCIÓVAL.

És itt kapcsolom be az #1-es csapdát. Ha a fej csapdájában vagy, mert pl. gyerekkorodban soha sem hallgattak meg igazán, vagy nem figyeltek rád, vagy mindig félbeszakítottak, akkor hajlamos lehetsz arra ,hogy a saját fejedben beszélgess a magad és mások nevében IS.

Bármi is történt az életedben a múltban, vagy más kapcsolatokban, az már elmúlt. Ha újat akarsz, ha meg szeretnéd ismerni a másik ember fejében zajló dolgokat, ha szeretnéd tudni mit érez, akkor alakítsd úgy az életed, hogy ezt meg is tudd tőle. KOMMUNIKÁCIÓ, beszélgetés, személyes találkozás, ismerkedés, randi. És a legfontosabb: IDŐ. Az idő egy fontos tényező, mert az első alkalmaknál kevesen merik a teljes valódi lényüket megmutatni. Ez természetes, mindenki ilyen. Van, aki direkt, de sokan nem direkt viselkednek így. Pláne, ha tetszik is a másik, akkor igyekszik mindenki a legjobb arcát mutatni, vagy esetleg olyanokat mondani, ígérni, ami passzolhat a tévhithez. (lásd ahhoz a szöveghez, amit amúgy egyedül a saját fejedben játszottál).

Péter és Anna esetére visszakunkorítva a történetet: ők ezt megtették. Egyik reggel Anna közelebb sétált a kávézóhoz. Forró nyári reggel volt és Péter épp kellően felhangolta magát, bátorságot vett és odaköszönt Annának. "Jó reggelt csodás hölgy" - Anna körülnézett és elpirulva magára mutatott: "ÉN???" - Péter intett a fejével és odahívta az asztalához. Anna valahogy teljesen el is felejtette, hogy munkába készült. Repültek a percek, a kávé is kihűlt Péter előtt. Csak nézték egymást és mindenféle kérdéseket tettek fel. Majd egy valódi randi ígéretével búcsúztak el és szó szerint futva váltak el...hogy a munkahelyük is megmaradjon.

Elindult valami, ami már közelebb vitte őket a valósághoz.

Minden, ami CSAK a fejedben van, az egy-egy ítélet. Ítélet, amit a régi tapasztalataidra alapozol. Tehát amikor beszélgetsz a fejedben magaddal, akkor nem a jelenben vagy.

MAGYARUL: nem a jelenben vagy és nem a mostani valóságot látod. Ilyen szempontból igaz az eredeti mondás, hiszen a fejedben lévő kép nem is a jelent mutatja, hanem egy régi képet. Hogyan is láthatnád a valódi valóságot, ha egy régi történetet vetítesz rá arra? Átvert a régi barátod/barátnőd? Akkor biztosan a mostani is átver majd. MONDJA A BELSŐ HANG. Igazat beszél? Lehet. De az is lehet, hogy nem. TEHÁT AKKOR NEM A VALÓSÁGOT MUTATJA ÉS MONDJA, CSUPÁN EGY RÁVETÍTÉST. ITT A CSAPDA.

Teljesen tisztán akkor tudsz indulni, ha a régi kapcsolataidat magad mögött hagyod = ha a jelenben élsz. Nem a múltban és  nem a jövőben, hanem ITT.

Ismerkedj, beszélgess, figyelj és maradj a jelenben. Ha észreveszed, hogy dumál a fejedben a sok hang, akkor hozd vissza magad a jelenben és folytasd innen az életed :)

Hamarosan jövök újabb írásokkal. Addig is,...

Szép napot kívánok!

Jani