Anita és Andris története itt folytatódik. Tulajdonképpen Anita belső monológjaiból ragadtam ki egy mondatot, amiből a mai írásom címét faragtam... Emlékeztetőül ott hagytam abba, hogy Andris nem szeretne egy mélyebb és komolyabb kapcsolatba bonyolódni, ezért jobbnak látta volna, ha sikerült Anitát lepattintania, eltávolítani az életéből. De az élet másképp gondolta. Azt azért itt mint "szerkesztő" elárulom, hogy mindenki a saját életének a kovácsa, teremtője, meg pogácsa is... Anita is akarta ezt, Andris is (és persze én az író is...). Mindketten ugyanazt akarták, ugyanazt teremtették, ezért is sikerült összehozni egy újabb találkozást, amikor a tudatos részük értetlen nézte kerek szemekkel, hogy ez meg mi?
Hosszú este volt, fantasztikus zenékkel, táncokkal.
Valahogy mindkettőjüknek sikerült annyira kikapcsolni, hogy eszükbe sem jutott az előző találkozójuk és annak vége. Egyikük sem akart belegondolni, félretették. Persze ebben 1-2 pohárka ital is segített, na meg a folyamatos nyüzsgés.
Eljött az idő, amikor megpihentek, leültek egy asztalhoz, egymás mellé bezuhanva egy kisebb boxba. Andris átkarolta Anitát, úgy ültek ott a szűk helyen, kettesben. Eléggé közel voltak egymáshoz. Elég közel ahhoz, hogy Anitában bekapcsoljon valami belső riasztó, hogy le kellene innen lépnie, mert baj van. EZ TÚL KÖZELI, EMLÉKEZZ MI VOLT ESTE... MIT CSINÁLSZ MÁR MEGINT????
Persze alig üvöltötte végig a belső védelmi rendszere ezt a szöveget, már a szájára cuppant Andris és szorította magához, csókolta. Külvilág "kikapcs", szerelem dimenzió "bekapcs".
"Mi mit csi-ná-lunk...? He?" - Kérdezte lassan, szaggatottan Anita, miközben igyekezett levegőhöz és szabad térhez jutni. Persze azt azért tudni kell, hogy azért olyan vadul nem próbálta lerúgni magáról Andrist, mert tetszett neki amit érzett, amit műveltek veled, "na de azért mégis, én egy hölgy vagyok...." - gondolta magában Anita.
Úgy tűnhet, hogy kissé sokat gondolkodott olyan helyzetekben is Anita, amikor nem kellene...Ja igen, tényleg, ez valódi, nem csak úgy tűnik. Fél. Az az igazság, hogy rettentően megrémiszti ez az egész helyzet. Benne van. Egyre mélyebben benne van és nem hogy nem tud kilépni a szorításból, már nem is akar.
Nem akar.
Andris kicsit többet ivott a kelleténél, így ő aztán pláne nem igazán gondolkodik azon, hogy mit művel, mert halad a vágyai és az érzései után. A védelmi rendszer kikapcsolva, kisült.
A semmiből előkerült Anita egyik barátnője és kirángatta Andris szorításából, odahívta egyik haverját, ő meg a hős lovagot tette taxiba, mert már elindult egyfajta filmszakadás nála.
Snitt. Vágás. Andris haza, Anita pedig a buliban. Néz maga elé. Nem tudja el merje-e hinni ezt, ami történt vele. Azért hozta össze őket megint a sors, mert ő lehet az, akire mindig is várt? De akkor miért utasította vissza? De ha visszautasította, akkor most miért volt ilyen jó vele? Vagy csak az ital "beszélt" belőle? MI a frász történik???
Ezekkel a kellemesnek nem mondható gondolatokkal sétáltak hazafelé a buli után. Közel laktak a bárhoz, 10 perc sétára. Anitához folyamatosan beszéltek a lányok, de ő máshol járt. Teljesen másik világban sétálgatott és kérdezgette magát, próbálta megfejteni a történteket.
Sikertelenül természetesen, hisz válaszokat nem kapott. Sőt minél többet kérdezgette magát, annál több kérdés lett. Mikor hazaért, lezuhanyzott és bezuhant az ágyba. Már majdnem elaludt, amikor kapott egy SMS-t. Andris volt az. Mégis valahogy visszavadászta a számát. Annyit írt: "köszönöm"
Ez volt az a pont, amikor Anita úgy döntött, hogy neki külső segítség kell, mert megőrjíti ez a bizonytalanság. "KÖSZÖNÖM? Mit köszön Andris? Mégis akar valamit? Vagy mégsem?
Hogy higgyek benne, azok után amikor mondott? Közben szétszakadok, mert érzem, hogy akar, vágyik rám, ...
de mi van, ha csak a testemet akarja? Mi van, ha csak egy jó kis kaland vagyok neki, de még nem mondta ki?
Jobb lenne, ha most végeznék az egésszel inkább és megmentem magamat egy hosszabb szenvedéstől?
Ilyenkor kellene a megérzéseimre hallgatni, de most ebből a sok szövegelésből, kérdésből melyik az a hang....?
Melyik AZZZZZZ a hang?" - járt Anita fejében a rengeteg vonatként robogó gondolat. Menetrend szerint.
Pár nappal később csengett a telefonom. Na nem Anita hívott, engem telefonon nehéz elérni. Csak egy porszívó ügynök volt. Anita e-mailben írt és bejelentkezett hozzám.
A következő írásomban betekintést nyerhetsz abba a belső munkába, amit Anitával kezdtünk el. Ha másért nem, már azért is jó az a kapcsolat, amibe belecsöppent, mert végre elkezdett magával foglalkozni. Elindult önmaga felé :) De vajon mi lett ebből? Szerinted?
Köszönöm a figyelmet, szeretettel várlak vissza:
Jani
### takacs.janos.istvan@gmail.com
### www.tudatalatti-detektiv.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
