Annyira sokan hangoztatják, hogy megtalálták...ÉN MIÉRT NEM TALÁLOM?! Nekem miért nem sikerül?
Az ikerlélek, lélektárs és úgy egyáltalán a TÁRS keresés, találás, teremtés témakörét járjuk körbe...Azt hiszem már ott kezdődnek a bajok, hogy amik az egyik hangoztat, azt a másik magára veszi és magához hasonlítja. És még az sem nyugtat meg, ha azt mondom: nem is biztos, hogy az igazat mondja, nem is biztos, hogy boldog...és amúgy sem ismered az egész történetét. A másik...ki tudja, hogy amit épp hallasz, az később mivé válik. Ezek fontos kérdések. De a legvégső mindig az: kit érdekel, hogy a másik története mikori, igaz-e és miért hangoztatja? Az az ő dolga. Ha elhiszed, hatása alá kerülsz, függeni fogsz attól az elvárástól, amit egy vagy több másik ember támasztott feléd. Közben lehet a nagy része kamu vagy önámítás. De még igaz is lehet. És? Neked ettől jobb lesz? Rosszabb lesz? Vagy csak önbántás és kritizálásra használod, mert van egy ilyen programod?

Szerteágazó, rengeteg történettel jöhetnék most, hiszen millió példám van már az életből, hogy kiben miért merül fel ez a kérdés. Úgy döntöttem hozok egy konkrét esetet, természetesen a nevet megváltoztatva, csak hogy inkognitóban maradhasson az illető. Ezúton is köszönöm és hálás vagyok azért a sok bizalmas sztoriért, amit tőletek kapok, hallok, amiben kísérőtök lehetek ezeken a göröngyös utakon...

Főhősünket most Katinak fogom hívni.

Felkeresett Kati és a tudatalatti térképezésnél erős keszekuszaságot véltem felfedezni. Az előéletéről annyit kell tudni, hogy 35 éves koráig összesen 2 komolyabbnak induló kapcsolata volt. Mindkettő kapcsolatba hatalmas szenvedéllyel ugrott bele, de pár hét után mondhatni a lelkének egy része meg is bánta, de már nem nagyon tudott hova "menekülni". Úgy fogta fel ezeket, hogy "ilyen az élet, nekem ezt dobta. Isten is így akarta...Ez a sorsom. El kell fogadni, a problémák pedig azért vannak, hogy megoldjuk." Bár a két kapcsolatában a szexuális élet viszonylag hosszabb ideig jól tudott működni, ezen kívül semmi más közös vonás nem volt bennük. Sőt, ahogy teltek a napok, hetek, hónapok, egyre nyomasztóbbá vált Kati számára az egész, hisz benne volt valamiben, amiről már kezdte sejteni, hogy EZ NEM AZ, AMIRE VÁGYNA...

Nem tudta eldönteni, hogy kilépjen, vagy megoldja, vagy mit tegyen. Közben ezzel párhuzamosan a barátnői sorra jobbnál jobb "partyra" találtak. Házasodtak, babát szültek és persze a gyönyörű és csodálatos életüket osztogatták, mutogatták dicsekedve a közösségi oldalakon. Felháborító és egyben elszomorító is, gondolta magában Kati, és élte tovább a fájdalmas kapcsolatait.

"Ezt érdemlem? Miért kapom ezt? Valami rosszat tettem? Pedig jól viselkedem, mindent megteszek magamért, a kapcsolatomért, van munkám, van hol laknom, figyelek a testemre, olvasok, intelligens és szép vagyok...jó vagyok az ágyban is...állítólag. Akkor? Mit rontok el? Lehet előző életeimben valami főgonosz lehettem" - eképpen marcangolta magát Kati minden nap. Aztán végre felkeresett mikor már úgy érezte idő előtt megőszül...ha egyáltalán marad haja a következő évekre...

"JÁNOS, mondd már meg nekem, miért van ez? Miért ver engem az Isten? Miért ver a sors? Vagy ez karmikus? Hogy is mondják ezt mostanában annyira sokat olvasok erről... Keresem a válaszokat, de már kezdem feladni. Itt vagyok 35 évesen és 2 ilyen gáz kapcsolat után ülök egyedül, itt sírok egy lélekdokinál (elmosolyodik, majd újra belemerül a fájdalomba) és nem tudom mitévő legyek. Másnak miért megy olyan könnyen? A kolléganőmnek minden ujjára jut egy férfi. Bármikor választhat és tudja, hogy  már megütötte a főnyereményt a férjével. Ettől még így is legyezgeti a hiúságát a rengeteg ajánlat. Rám meg rám sem hederítenek. Nem értem...nem értem, nem értem...." - Összeszorult torokkal....és sírva kérdezgeti tőlem...félig az ég felé is kérdezgetve. Mintha onnan bárki válaszolna. Hát sajnos nem onnan fog jönni a válasz.

VAJON MI VAN MÖGÖTTE? VAJON MI MIATT ILYEN KATI KAPCSOLATI TEREMTÉSE? TÉNYLEG MEG VAN ÁTKOZVA? VAGY VALAMI OLYAN MINTÁT KÖVET, AMINEK EZ AZ EREDMÉNYE?

Továbbmentünk. Megkértem Katit, hogy csukja be a szemeit (miután kifújta az orrát, megtörölgette a szemeit). Mélyebbre ásunk. A válaszok és a megoldás is benne van. A lelke, a felsőbb tudata tudni fogja mit kell tenni. A kulcs Ő MAGA. A kísérője voltam és leszek egészen addig, amíg meg nem tanulja az új mintázatokat. Ettől picit megnyugodott, mert érzi nincs egyedül.

Először is minden olyan dolgot félretettünk, amivel kifelé figyelt, fókuszált. A külső tényezők csak elvonják a figyelmet, akadályozzák a befelé figyelést. Sokszor már az segíthet a megoldásban, ha minden külső zajt kizárunk. Meditációs, relaxációs gyakorlatokkal, fókuszáló "eszközökkel", mozgással stb. A belső forrás megadja a válaszokat és tisztább energiákat tölt az életedbe.

Katival felkutattuk a családi történeteinek egy erősebb vonalát. Egy olyan teremtő szálat, ahol kiderült: már több, mint 4 generáció óta a családja női tagjai olyan férjet választottak maguknak, ahol nem volt szerelem.

HOGYAN TÖRTÉNHETETT EZ? HOL KEZDŐDÖTT?

A legelső, tehát a probléma gyökerét elindító őse, dédimamája anyukája volt. Abban a korban ritka volt az igazi és mély, szabadon választott szerelmi házasság. A szülei nem engedték, hogy bárkihez hozzámenjen. Jómódúak voltak és fontos volt számukra, hogy a pénz, a földek családon belül maradjanak. Sőt, ezzel a friggyel még gyarapodjon is. Találtak is Kati ük-ük szülei egy kellemes urat ehhez az akcióhoz. Picit külsőre tetszett, szimpatikus volt az úr Rozáliának (így hívták Kati dédimajájának anyukáját). Ám nem voltak szerelmesek. Barátságban éltek. Belekényszerültek ebbe a kapcsolódásba, mert nem ismerték azt a lehetőséget, hogy ellentmondanak. Nem volt választásuk.

Rozália viszonylag korán, már 17 évesen férjhez lett adva. A bonyodalom akkor jött, amikor 3 évvel később megismerkedett Lászlóval, aki katonaként toppant be izgalmasnak nem mondható életébe. Egyből felpezsdült a vére. Titokban találkozhattak csupán és kihasználtak minden alkalmat arra, hogy láthassák, ölelhessék egymást. Sajnálatos módon László viszonylag hamar eltávozott az élők sorából pár hónappal a találkozásuk után. Harc közben esett el...Rozália ezt soha sem tudta feldolgozni. Olyannyira nem is akart továbblépni ebből a fájdalmas emlékből, hogy hozott egy kemény döntést: "SOHA TÖBBÉ NEM LESZEK SZERELMES, MERT AZ CSAK FÁJDALOMMAL JÁR. BÁRMIKOR ELVESZÍTHETEM. ÉS AMÚGY SEM LEHET AZ ENYÉM.NINCS VÁLASZTÁSOM"

Kemény. Többszörös "önátkozás". Ebbe született bele később Rozália lánya, majd az ő lánya....és lassan eljutunk Katihoz, aki már nem is emlékezett tudatosan arra, hogy milyen vér csörgedezik ereiben.

Hogy is hangzott a régi program?

Nem lesz szerelmes. A szerelem fájdalommal jár. Ha lesz, akkor elveszítheti. Ha lenne, az akkor sem az övé, mert mást adnak hozzá. Nincs választása.

RETTENTŐ GYORSAN elkezdtük átírni ezeket a régi programokat és szépen visszarendezni mindent, ami mások hitrendszere. Ezt úgy képzeld el, hogy ha rájössz arra, hogy kitől tanultál valamit = rájössz, hogy ez nem saját tapasztalatod alapján működő történet. Ha anyukád, nagymamád, dédimamád stb. is ezt követték, akkor ez egy tanult és berögzült rossz mintázat.

JÓ HÍREM VAN!

Ez csak tanult minta, de A MINTA NEM TE VAGY. Ahogy a sálat is azért veszed fel télen, mert így tanultad. De ettől még nem te vagy a sálad. Te helyette húzhatsz garbót is, vagy egy vastagabb, magasabb nyakú kabátot is. Tőled függ mit választasz. Van választásod.

 Persze ez nem megy egyik percről a másikra. Idáig el kell jutni, más szóval: megérni rá.

Kati megérett arra, hogy elinduljon az úton. Biztosan több belső utazást, belső foglalkozást fogunk még csinálni. Sőt azt mondta szívesen tanulna még tőlem módszereket, gyakorlatok, mert szeretné megismerni a benne rejlő lehetőségeket.

MI VAN, HA....?

Eszembe jutott az is, hogy mi van akkor, ha az ilyen jellegű kapcsolatok, mélyen gyökerező problémák egyik legfontosabb mondanivalója, tanulsága az, hogy elkezdj foglalkozni végre magaddal? Mi van, ha az egyik OK, ami mögötte bújuk, az tulajdonképpen az önismeret felé terel?!

Katival folytatjuk a belső munkát. Azóta lazábban áll az egészhez és épp 1 hete írt nekem, hogy megismerkedett valakivel. Jók az előérzetei. Teljesen más, nyugodtabb és közben szenvedélyesebb szívdobogást hozott az új férfi. Új energia, friss mintázatokkal. Ő teremtette, ő választotta. Persze nyilván vannak még benne félelmek, mert ez eléggé labilis út. Új irány...De folyamatosan fejleszti magát és odafigyel.

Te elindultál már ezen az úton? Mikor kezded? Mikor folytatod? Ha elindultál, érzed már az eredményét?

Kíváncsi vagyok :)
Bizonyára láttad (de ha nem, akkor most mondom), hogy beharangoztam egy új lehetőséget. Hamarosan indul Facebook keretein belül egy új csoport, ahol egy zárt közösséget alkotok, belsős kérdésekkel, írásokkal, programokkal és időnként videókkal is.

Addig is kérdezhetsz, írhatsz és szívesen elkezdem veled is ezt a belső nyomozást, hogy könnyebb legyen az életed, könnyedebb legyen az ünnep és a következő időszakod!

Szeretettel,
Jani >>> takacs.janos.istvan@gmail.com