Takács János - Gyakorlati Önismereti Foglalkozások

Forgolódtam az ágyban, amikor arra lettem figyelmes, hogy a hasamra süt a nap. Nem baj még egy picit heverészek, mert jól esik szétterülni. Néztem a plafonon játszó fényeket, figyeltem a kintről behallatszó madarakat, gyerekek kiáltásait, és a szellő suhogását. Bevillant egy arc, egy pillantás, egy ismeretlen ismerős lány arca volt. Azon kezdtem el gondolkodni, hogy ez meg ki lehet? Aztán jöttek sorra a képek és az érzetek, hogy én őt ismerem. Persze mivel nem sok ilyen élményem volt akkoriban, ezért próbáltam értelmezni a helyzetet, hogy mi lehet ez, hogy lehet ez??? Hogy láthatom, ha még nem is találkoztunk? Honnan jön ez?

Persze olyan gondolataim támadtak, amiket ott akkor nem értettem és nem is hittem el, bevallom. A belsőm azt súgta, hogy ezek jövőképek és majd találkozom ezzel a lánnyal. Tartalmas, tanulságos és minden energiát megmozgató találkozás lesz. Ez teljesen felcukkolta az agyamat, hisz akkor most én a jövőt látom? Miért látnám már, hisz az még nem történt meg. Ugye?! Ezek szerint mégis van valami előre elrendeltség? És ha van előre elrendelés, akkor nem is tehetek azt, amit akarok, mert az utam meg van határozva?

Ilyen és ehhez hasonló kétségek indultak el bennem, de persze egy 30 perc belső "beszélgetés" után szépen lecsaptam a kommunikáció fonalát azzal, hogy ELÉG LESZ most már. De inkább így hangzott: ELÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉG!!!!!

Tudod milyen sok az, amikor folyamatosan járnak, futnak, sietnek és dumálnak a fejedben? Nem, nem vagyok őrült, viszont az új érzések, hangulatok, energiák, amelyek a reggeli látomásom miatt jöttek fel, elindították bennem a hangyákat, akik dumálnak, gondolkodnak, kérdéseket tesznek fel. Pl. azt, hogy fix sorsa van mindenkinek, ami megváltoztathatatlan? Vagy a sorsunk ismeretének fényében változtathatunk?

Itt egy újabb kihívás, hisz utána kell járnom annak, hogy mi hogyan működik itt ezen a bolygón. Alig telt el pár óra, amikor is az utcán szembejött velem az a bizonyos lány. Először nem hittem a szememnek. Jött a szokásos szemdörzsölés - "álmodom?" Ez nem lehetséges, ez nem lehet igaz. De most akkor a szememnek sem hiszek? Ez a lány most tulajdonképpen azért jött, mert reggel gondoltam rá, vagy azért mert előre láttam hogy mi fog történni és tényleg az történt? Tolultak a fejemben a kérdések és a válaszok, a lehetséges ötletek. De úgy döntöttem inkább rövidre zárom a dolgot, ugyanis észrevett a lány, hogy bambulok rá. Természetesen én teljesen máshol jártam fejben, így észre sem vettem és odaragadt a tekintetem rá. Mikor másodszor is kérdezte tőlem, hogy mit nézek, ismerjük-e egymást, akkor ébredtem fel teljesen a kattogásból és néztem rá. Ez tényleg ő, és akkor most mit mondjak neki és miért is kellene vele beszélnem?! Megijedtem ott akkor. De pár mondatban elmondtam neki, hogy én őt már láttam ma reggel, félálomban. És bocsánatot kértem tőle, hogy csak így a semmiből felbukkantam, ugyanis én magam sem értettem mi ez. Végül abban egyeztünk meg, hogy hagyunk időt és meglátjuk mit hoznak az elkövetkezendő napok. Az elkövetkezendő pár percben rengeteget nevettünk, csak úgy a semmin, csak úgy zavarunkban, és csak úgy az értetlenség miatt. Kiderült, hogy ő is hasonlót élt át a napokban és nem tudta mire vélni. Ráadásul ő nem is foglalkozott olyan mélyen a spiritualitással, mint én. Zsigerből jött az érzékenység és a képek. A nőknél amúgy is erősebben tud működni a megérzés.

Bemutatkoztunk egymásnak, majd telefonszámot cseréltünk. Ha bármi eszünkbe jutna, akkor keressük egymást. Amúgy nem. Elbúcsúztunk és  persze alig telt el pár perc, már beindultak a gondolataim és a megérzések, képeket láttam. Jobbnak láttam hazamenni és lepihenni kicsit, mert így nem lehet hatékonyan működni és dolgozni, hogy közben ilyen találkozás zajlik az életemben. Aki átélt már ilyet, az tudja mi ez. Olyan, mint amikor szerelmes leszel és nem tudsz másra figyelni. Kíváncsi vagy, izgatnak különféle izgalmas kérdések, forr a szíved, az agyad, a testedben fel-le rohangálnak az energiák és alig várod, hogy történjen valami, hogy meglásd mi miért történik. Na én is így voltam ezzel.

Eltelt 1 nap, 2 nap, majd a harmadik napon hajnali 3 előtt nem sokkal felébredtem és ahogy néztem a plafont, a hold fényét, beugrott a lány arca, a nézése, de teljesen más ruházatban és körülmények között. Egyből jött a válasz belül, hogy ez biztosan valami előző élet lehet. De menjünk csak tovább. A következő kép friss és a mostani világból való volt. Ráadásul megint a jövőből. Azért kell, hogy emlékezzek, mert ő fontos üzenetet hoz a számomra. Erős lélek, mély érzelmekkel, szeretettel és tudással. Ebben az életben soha nem fogja előhozni, de amit a találkozás nekem jelent, az mindennél többet számít. Átadja nekem azt és újra elválnak útjaink. Segít új színben látnom a világ működését, amely még inkább segít majd abban, hogy boldogabb lehessek és ezt másoknak is átadhassam.

Persze ott akkor nehezen fogadtam el, hogy jövőbéli emberrel álmodtam és láttam és tényleg szembe is jött. Sok itt az és, és, és... :)

Ma már másképp látom és rájöttem, hogy minél több ilyen találkozást élek át, minél többször figyelek oda a megérzéseimre, annál  hatékonyabban tudok élni. Ja és nem utolsó sorban az önbizalmam is hatalmas növekedésnek indult ezáltal. Mindezt azért, mert láttam és éreztem valamit, elindultam abba az irányba, visszajelzést kaptam, visszaigazolást a világból, megtörtént és átéltem. Ez a kör pedig többször megismétlődött azóta :)

Ismerős ez, amit leírtam? Te hogy vagy ezzel a jövőképpel?

A folytatásban arról fogok írni, ami ebben a cikkben kérdőjeles maradt. Írtam, hogy rengeteg kérdőjel volt a fejemben, amelyre azóta választ kaptam és saját bőrömön is megtapasztalhattam. Hamarosan folytatás következik.

Szeretettel,

János (TJI, a Tudatalatti Detektív)

Emlékezz a jövődre, hogy te is ott leszel!:)

Az ELŐ-REGISZTRÁCIÓ elkezdődött!
Univerzális Jövőtérképezés Tréning november 23-án
Jelentkezés és részletek itt: http://goo.gl/BYvyTn