Időnként eszembe jut az a gyerekkori vallásos légkör, amiben éltem. Olyankor az is beugrik mennyire jó dolog a rendrakás. Itt most nem feltétlenül a fizikai rendre gondolok, bár az is fontos. Sokkal inkább arra, ami a fejben és szívekben zajlik.
Sok helyen hangoztatják azt, ami a vágyakról, vágylistákról, tennivalókról stb. szólnak, de azt nem sok helyen látni, hogy “írjál listát arról, amit nem fogsz megtenni”
Nevezzük ezt most “nem-tennivalók” listájának!
Vajon hány olyan dolgot teszel meg naponta, akár valóságban, akár csak fejben, ami szétszórja az energiádat? Hány felé szakadsz akkor, mikor dolgozol, félsz, szeretsz, aggódsz, emlékezel, számolgatsz, zsúfolod a programokat…? Mostanában rengeteg olyan levelet kapok, ami arról árulkodik: az emberek elméje tele van mindenféle gondolatokkal, mondhatni túlzsúfolt. Túlhajtva nehéz békében lenni. Túlhajszolva nehéz nyugalomban lenni. Túlzott ingerek közepette szinte lehetetlen befogadni még több információt. Vajon miért mondasz szinte mindenre igent? Mi történne, ha időnként megállnál? Mi történne, ha időnként nemet mondanál az olyan programokra, melyek másokról szólnak? Mi lenne, ha több időt szánnál önmagadra, szeretteidre, családodra, gyermekedre, vagy akár csak a pihenésre? Megáll a világ?
Mondok én neked valamit: az életerőd egyre csak kopik, főleg, ha halogatod a pihenést és halogatod azokat az érzéseket, melyek a te szívedet is éltetik. “Majd holnap, majd hétvégén, majd jövő hónapban…” A majd, ami soha nem jön el.
Vajon hol a határ nálad? Egyáltalán van határ? Szinte mióta az eszemet tudom, figyelem az embereket és azt figyeltem meg, hogy nagyon kevés embernek vannak határai, illetve csak kevesen tartják tiszteletben saját és mások határait. Direkt írtam azt, hogy “saját és mások…”
Egyszerű példa, amivel simán bele lehet szólni mások magánéletébe: tiszteletlenségből figyelmen kívül hagyva az időt és este 9 után telefonálni, vagy üzenetet küldeni. Ezzel olyan területére léphetsz a másik embernek, ami a magánélete. Ez kétoldalú. Van olyan ember, aki ezt megteszi és van olyan, aki ezt megengedi. De attól, hogy valaki tiszteletlenségből megcsinálja másokkal, az nem jelenti azt, hogy ez általánosságban elfogadott és normális. Tanulj meg nemet mondani és határt szabni, hisz te alakítod a korlátaidat. Te főzöd a levesed. Nézd most épp hol tartasz és nézd meg azt is, mi szívja el az energiád.
Írj listát arról, amit NEM KELL MEGTENNED. Érdekes tapasztalás lesz! Aztán cselekedj is aszerint! (azaz ne csináld meg. A nem cselekvés is cselekvés)
Szép napot kívánok!
János
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
