Sokan abban a hitben élnek, hogy az olyan segítőknek, mint amilyen én is vagyok, nincs szükségük visszajelzésre és mindig mindent önmagamtól tudok. Hát ez egy nagy tévedés. Rengeteg módon tudok visszajelzést és eredményt begyűjteni, majd kielemezni, de ez csak egy szelet, ez csak egy rétege annak, amit más is láthat, ha mögé néz annak, amit dolgozok, amiket írok stb.
Lehet az olvasottságból, a jelentkezőkből, a hírlevél olvasói tagok számából és még sok másból erőt meríteni, de ez még mind nem az igazi, hisz nem csak az az életcélom, hogy több ezren olvassanak és ennyi, hanem hogy tudjam, érezzem, hogy volt valami értelme annak, amit tettem és letettem az asztalra. Pl. elgondolkodtató vagyok, erőt adok, segítek változni, kitartó vagyok és így tovább. Nem is olyan régen írt nekem egy kedves hölgy, akit évekkel ezelőtt fogadtam és eljött hozzám kezelésre akkoriban. A jelenlegi levelével alaposan meglepett, mert már annyira régen járt nálam, hogy ihaj! :)
A nevét nem írom le, mert titoktartás kötelez. Lássuk mit is írt nekem:
"Biztosan nem emlékszel, hisz olyan régen volt, de jártam egyszer Nálad segítségért - de ez nem is olyan lényeges, hiszen nincs összefüggésben azzal, amit közölni szeretnék, esetleg csak felvezetésképp .
Akkor még nem voltam "-né", de már előkerültek párkapcsolati problémák is, most pedig szintén nem vagyok az, már csupán csak a papírforma szerint.
Most olvastam az Eltorzult nemiség és identitás című cikkedet, és örülök, hogy visszaköszönt az a gondolat, amin az elmúlt másfél évben rágódtam! Másfél éve, hogy a férjem elköltözött, és bár elfogadtam a döntését, sőt, azóta rájöttem, hogy köszönetet érdemel, és azóta is teljesen jó a kapcsolatunk, azért elég sokáig tartott feldolgoznom ezt a traumát (amennyire ebben eljutottam).
Sokat elemeztem magam, és rájöttem, hogy nekem sem volt jó az életünk, és miért? Mert az utolsó együtt töltött évben rám nehezedtek a férfiszerepek, mert nekem kellett támogatnom Őt, lelki segélyt nyújtani, vigasztalni, közben az életünk fizikai dolgait képviselni (a pénzkereseten kívül minden egyéb feladatot és felelősséget az otthonunkkal és a gyermekünkkel kapcsolatban).
Még ma sem egyszerű, mert társ nélkül úgy érzem, ma is egymagam képviselem sokszor mindkét nemet, de most már biztosan tudom (hála és köszönet az írásodnak is!!!), hogy legközelebb milyen társat szeretnék magam mellett: akivel ÉN lehetek a NŐ. Szeretnék gyenge lenni, kicsike és védelmezni való. Akkor is, ha tökéletesen boldogulok egyedül. KELL nekem ez a szerep. Az is, hogy valaki határozott legyen helyettem, irányítson is akár. Csak korábban azt hittem, nem helyes, ha így érzem. Hiszen aki irányít, az uralkodik felettünk, és ott már nem egyenlőek a felek. De most arra jöttem rá, hogy az alá-fölérendelt szerepnek ehhez semmi köze. Egyszerűen csak az akarok lenni, akinek ebben az életben megszülettem. És a társam is képviselje azt, amire Őt teremtették. Ez a harmónia."
Köszönöm ezt a levelet, az ilyenek nekem is jól esnek, és ahogy láttátok, párat korábban a weboldalamra is feltettem. Nem csak nekem fontosak ezek a visszajelzések, hanem azoknak is, akik segítséget szeretnének kérni, de egyedül érzik magukat, sokat csalódtak és félnek.
Üzenem nekik, hogy nincs mitől félni, hisz a jó segítők azért vannak, hogy előrébb vigyenek, támogassanak és kirántsanak a bajból. Erre esküdtünk fel!
Szép napot kívánok és máskor is szívesen fogadom a véleményezést, építő jellegű kritikátokat!
TJI, a Tudatalatti Detektív
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
