Ha nem tudod, mit akarsz az élettől, mit gondolsz mit kapsz majd?
Elképzeltem egy olyan kis történetet, ahol a főhősünk összecsomagol, berakja a fontos dolgait egy bőröndbe, felöltözik az utazáshoz, veszi a cipőjét, megnézi még utoljára, hogy honnét indul a gépe, aztán elindul a reptérre. Odaviszi egy taxi. Aztán ahogy odaért kipakolja a csomagjait, majd besétál a reptérre. Odamegy a hős emberünk a becsekkoláshoz és mondja az ott álló hölgynek: "Sanyi vagyok és jöttem a jegyemért, hisz tegnap kitaláltam, hogy ma utazok, látja, be is csomagoltam! Megkaphatnám?" - "De Uram, hova szeretne utazni, mi a célállomás?" - kérdezett vissza a hölgy. Sanyi nézett kerek szemekkel, nem értette miért értetlenkedik a kiszolgáló személyzet női tagja vele, hisz ő egyértelműen kijelentette, hogy utazni akar és kell a jegy. Azt viszont elfelejtette, hogy ki kellene találnia hova szeretne utazni és igazából azt sem árt kitalálni, hogy miért! Ez miért ennyire fontos? Gondolj csak bele, ha felszállsz egy repülőre és céltalanul bolyongsz a világban, akkor a SORS nevű kifogásként használt "személy" irányít majd téged és billegsz jobbra-balra, mint egy kis lélekvesztő ladik a viharos óceánon...
A történetben persze Sanyi nem kapott jegyet, mert nem tudta megmondani hova szeretne menni és mögötte sor állt, akik viszont nagyon is tudták mit akarnak és ezek között nem volt ott a várakozás, mint lehetséges opció. Türelmetlenül néztek rá és morogtak, hogy találja már ki mit szeretne, mert mindjárt indul a gép (röpke 2 óra múlva)...
Te már kitaláltad életed úti célját? Tudod hova utaznál legszívesebben az élet repülőjével?
Visszautalva még a főcímre: "Azt kapod, amit kitaláltál magadnak..." -> erre biztosan sokan felhördülnek, hogy "na persze, ezt én nem akartam, és nem így és egyébként is micsoda hülye mondás ez.."
Emlékeztetnék mindenkit arra, hogy minden, ami az életben történik, az saját döntéseink következménye. Minden, kivétel nélkül. Másokat okolni, hibáztatni azért, hogy nincs életcélod, nem szép dolog. Erre mondták máshol, hogy "nem nevelt meg anyád, apád?!" Igen. Könnyebb másra fogni, mint elgondolkodni mélyen, hogy "huhhh, de ijesztő kitalálni egy úti célt, hisz akkor utána már azért én leszek a felelős."
Egy kedvenc mondásom még, ami ide passzol, pont jó lesz zárásnak:
"Ha nem döntesz és nem jelölsz ki magadnak úti célt, akkor TE DÖNTÖTTÉL ÚGY, hogy átadod másoknak az irányítást. Így ne csodálkozz, ha olyan utakra visz majd az élet, ami számodra akár kellemetlen is lehet. Ott már aztán vergődhetsz és kapálózhatsz." - Persze kis megnyugtatásként szolgáljon: még onnét is lehet visszaút és új élet, csak akkor már a saját csalódásaid lehúzhatnak, visszaránthatnak (ne másoké..)
Dönts ma és utazz!
TJI, a Tudatalatti Detektív
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
