"Nem bírják ezt az energiát, ami bennem van. Sok vagyok. Sok(k) vagyok másoknak. Lehet "UFO" energiám van, és ez itt a Föld?!"

Ismerős érzés? Szélsőséges érzéseket hoz elő, tudom...átéltem már én is. Amikor nem fogadnak el, nem tudnak mit kezdeni velem. Amikor azért szeretnek, vagy imádnak, mert "beharapják" az erős energiámat. Amikor félreértik a barátságos és idegen viselkedésemet, mert az emberi viselkedés az elmúlt évszázadokban erősen megsántult. Félrement. Ha kedves vagy, barátságos vagy és erőteljes szeretet sugárzik belőled, akkor elolvadnak tőled, szerelmesnek hisznek...azt hiszik akarsz valamit. Valami mélyet, valami komolyat tőlük. Ami részben igaz is. Akarok valamit tőled, tőletek. Szeretetet sugárzok, információkat és történeteket adok át, mert így érzem belülről jónak. Szerelmes vagyok? Igen, szenvedélyesen IMÁDOK adni önzetlen és önző módon is. Szeretem, ha figyelnek arra, amit adok, hisz én is figyelek arra, akivel vagyok, akivel beszélgetek. Megjegyzem, figyelek, reagálok, OTT VAGYOK. Ez furcsa és sok? Igen az. SOKK...mert meglepő.

------------------------------------------------------------------------------------------

Megszokhattad már tőlem, hogy olyan témákat dolgozok fel többféle nézőpontból, ami sokakat érint, érdekel, vagy amiről kevesen beszélnek igazán mélyen, hozzáértően. Nem azért, mert kevés az igazi szakember, hanem azért, mert kevés (szerintem) az, aki igazán mélyen érintett és mélyről jövően tud erről beszélni. Sokan inkább csak divatból / anyagi okokból mennek jobbra vagy balra, nem azért, mert tényleg ez érdekli őket.

Az elmúlt 18 év során rengeteg olyan nővel foglalkoztam - igen legfőképp nőkkel, mert férfiak kevésbé nyitottak még erre - akinek hiperérzékenység, másság, "ufóság" volt a fő probléma, fő csapásvonal.

Egyik nagyon erős alapja ennek a SOKK energiának, amit pszichológiai és alternatív oldalról is mindig megerősítenek: önmagad felvállalása vagy épp nem vállalása.

A családból hozott "idegen" érzések többrétűek. A szülők, nagyszülők fizikailag is átadhatták, éreztethették veled, hogy sok vagy, sok az energiád és TÚL sok vagy így, ahogy vagy. "Vegyél már vissza, mert ez így nem normális, ez így beteges!!!! Noooooooormális vagy?"

Gyerekként ebből nagy eséllyel egy visszafogottabb, zártabb emberke fog felnőni. Vagy egy olyan lélek, aki a sérülései miatt meghasad és elnyomja önmagát. Itt-ott előtör belőle az a valódi önmaga, amit sokan betámadtak, de alapvetően élete több területén ennek nyoma sem lesz.

Tehát képzeld csak el: ott vagy kislányként (Vagy kisfiúként) és énekelsz, táncolsz, hangoskodsz, vidám vagy, fülig érő szájjal. Talán még a gyógyító kezed is működik, odateszed nagymamád hátára a kezed és érzi a sok-sok áradó szeretetet. Aztán megjelenik őrmester anyukád, esetleg apukád még le is ugat, hogy állj már le, kussolj, csendben legyél, ne rosszalkodj már. Pár percre abba is hagyod, de aztán csinálod tovább...Elcsattan egy pofon, csend lesz "végre".

Elvonulsz és rajzolgatni kezdesz, erre mikor meglátják kinevetnek...

Ez így zajlik hónapokig, évekig és egyre kisebb, apróbb leszel. Kis gödröcskével az arcodon, gátlásokkal teli...Próbálsz megfelelni, de úgy érzed bármit teszel az rossz, az ROSSZ és nincs rá szükség.

Se ének, se tánc, se vigyorgás...csak az a kellemetlen és fájdalmas, szívszorító érzés, hogy "SOKKKK VAGY, elég már!"

Anélkül, hogy bármit mondanék tovább...Vajon milyen lesz ez a gyermek mikor felnő? Milyen felnőtt válik belőle?

A barátságokban, emberi kapcsolatokban szembetűnő. Biztosan te is láttál már ilyen embereket, akikből érződik az a feszültség, ahogy visszafogják magukat. Vagy szélsőségesen viselkednek, mert időnként elő-előtör belőlük a valódi énjük, de közben le is csapják magukat. Nehéz mellettük.

Pláne még vadabb, ha TE vagy ilyen. Amikor a kapcsolataidba is beleszól. Megismerkedsz valakivel, elkezded valamennyire önmagadat adni, beleteszed a lelked és 1-2 randevú után megkapod, hogy sok vagy. SOK(k) vagy. Nem bírják az energiádat. Vagy nem is mondják meg, csak egyszerűen eltűnnek, mint ijedt nyulak. Igen, egy nő is bármikor megijeszthet egy férfit, ha olyan energiái vannak. Azért, mert erős, azért mert tele van szeretettel...

ÉS ITT JÖN A HATALMAS FÉLREÉRTÉS...

Biztosan te is mondtad már magadnak azt, hogy azért nem szeretnek, azért nem akarnak veled randizni, vagy azért fogadnak el kevesen, mert sok vagy, sokkoló a társaságod, nehéz az energiád, talán ufó is vagy...És mindezt akkor vetted észre leginkább, mikor önmagadat adtad, mikor megélted a valódi énedet...

Ugye?

A sok-sok belső kutatásom, tapasztalatom szerint ez félreértés. Félreértelmezés és tévhit.

A magyarázatom az, hogy azok az emberek, akiket évekig elnyomnak gyerekkorukban, majd utána évekig vagy akár minimum egy évtizedig elnyomják önmagukat is, azok az első randikon NEM ÖNMAGUKAT adják. Lehet közelít, vagy lehet szeretnék ezt hinni...DE NEM. Így esélyes, hogy TE SEM ÖNMAGADAT ADTAD.

Tehát amikor azt hitted, hogy sok vagy, akkor NEM TÉGEDET UTASÍTOTTAK VISSZA. Hanem épp azt a részedet, ami még saját magad számára is sokkoló. Azt a sérülten ragaszkodó, szinte fojtogatóan erőszakos energiát, ami tele van elfojtással, fájdalommal, szeretethiánnyal és ítélettel.

Te szívesen lennél együtt azzal az energiával, szívesen ölelnéd meg, csókolnád össze, ami tudatalatt azt érezteti, hogy "nem szeretem magam, elfogadhatatlan vagyok....fájdalmas vagyok, nem kellek"?

Szerintem a válasz egyértelműen NEM.

Ráadásul megemlíteném, hogy amennyiben te nőként találkozol egy férfival, aki menekül, eltűnik tőled, akkor az a férfi nagy eséllyel ugyanúgy gyerekkori sérüléseket hordoz magában. Amikor egy ilyen férfi szembesül a saját múltjával, emlékeztetőt kap tőled, akkor tulajdonképpen nem elsősorban tőled fut el, hanem önmaga elől menekül. A tükörkép fájdalmas. Ezért van az, hogy kevesen mernek úgy igazán mélyen belenézni lelki tükrükbe.

Visszatérve hozzád. A gyermekkori, vagy akár előző életbeli történeteid annyira bezártak, annyira sok védőfalat építettek rád, hogy esélyed sem volt még teljes egészében önmagadat megélni. Ha ezt beismered végre magadnak, akkor arra is rá fogsz jönni, hogy téged esélye sem volt még senkinek sem elfogadni felnőtt korodban, mert még soha sem élted magadat, azt aki valójában vagy. Csírájában elfojtották, kicsiny korodban, amikor még választásod sem volt. Elköltözni sem tudtál, megvédeni sem tudtad magad. Tulajdonképpen elárultak.

Félreértés ne essék, senkit sem szeretnék abba az irányba terelni, vagy arra cukkolni, hogy az ősei ellen menjen, esetleg betámadja, kérdőre vonja őket. Értelmetlen harc venné kezdetét, ráadásul mélyítené is a sztorit. Ezeket csupán azért írtam le, hogy elkezdjen felébredni benned az a fajta nézőpont, hozzáállás, ami emlékezteti a valódi önmagadat arra, hogy IGEN, ITT VAGYOK BELÜL....MIKOR JÖHETEK MÁR KI?

Felnőtt vagy! Már van választásod! Dönthetsz úgy, hogy elkezded megismerni magad, elkezded fejleszteni a saját energiádat, lényedet, és szépen, lassan levetkőzöd a mások által rád rakott (magadra vett), igaznak hitt ítélet páncélokat...

TUDD: EZEK CSUPÁN MÁSOK ÍTÉLETEI. OLYAN HITRENDSZEREK, MELYEKET IGAZNAK FOGADTÁL EL. ELHITTED. ELHITTED, MERT OLYANOK MONDTÁK ÉS ÉREZTETTÉK VELED, AKIK MINDENKI SZÁMÁRA FONTOSAK. SZÜLŐK, NAGYSZÜLŐK, CSALÁD, BARÁTOK, SZERETŐK...

De van egy kérdésem hozzád: ha én azt mondom SOK vagy...akkor elhiszed nekem? És ha elhiszed, miért hiszed el? Mi van, ha én látom rosszul? VAGY mi van akkor, ha én sem látom rosszul és te sem, egyszerűen más az értékrendünk és más a vérmérsékletünk, más okoz örömet?

A MÁSSÁG épp ebben gyökerezik. Más vagy, más a lényed. Egészen addig, amíg mások szemüvegén keresztül vizsgálódsz, addig az ő szempontjukat fogod magadra erőltetni. És itt megint hangsúlyoznám: NEM JELENTI AZT, hogy mások rosszul látnak téged. Ha sokkoló vagy, az lehet igaz is, hiszen egy olyan lényt is játszhatsz, aki belül tombol, kívül pedig hiperaktív, feszült, görcsös és állandó harcot vív. Kaotikus energia ez. Felkavaró.

Ezt sokan visszautasítják, mert nem tudnak mit kezdeni vele. Ha nem önmagad vagy és visszautasítanak, akkor tedd fel magadnak azt a kérdést is, hogy "mi van, ha eddig rosszul láttam és tényleg csak a belső harcaimat, hisztijeimet és felvett mintáimat utasítják vissza?"

Ha szerencsésebb vagy és olyan embert fogsz ki, olyan segítő embert, aki látja a belső valódi énedet, akkor nem fog elfutni (egyből), hanem a szeretetével, odafigyelésével támogatni fogja, hogy szépen lassan kijöjj a csigaházból. Út közben sok-sok feszültség, sírás, tombolás, ölelgetés és bármi jöhet. Az elmúlt évek, évtizedek feszültsége ki kell hogy jöjjön valamilyen formában. Nyilván erre is vannak olyan módszerek, amivel lágyabban és könnyebben kitisztul a múlt (pl. tánc, sport, tantrikus gyakorlatok, meditációk)

Hogy jönnek ide az UFÓK? Kérdezhetnéd. Ha már ennyire becukkoltam itt sok-sok ufó rajongó olvasómat...

Azokat az érzéseket szoktam ufónak hívni (magamban is), és másokban is, ami az emberi többség felfogástól idegen. Idegen dolog 100%-ban követni a megérzéseket. Idegen dolog nyitottan, ítéletektől mentesen elfogadni embereket. Vagy ufónak számít az is, ha valaki elvontabb munkával, hobbival foglalkozik.

Elvont, ritka, egyedi...

A legizgalmasabb az, hogy minden ember teljesen egyéni, teljesen egyedi céllal és belső értékekkel született erre a világra. Vannak bonyolultabb, és vannak kevésbé bonyolult lelkek. Vannak, akik kíváncsiak önmagukra és elkezdik elfogadni azokat a lehetőségeket, amik a lényükben rejlenek. És vannak, akik végleg elfogadták, hogy ők ilyenek, zártak és sokkolóak. Csak azért, mert a világ elhitette velük.

Az az igazság, hogy kizárólag tőled függ! Tőled függ, hogy hagyod-e magad, vagy fellázadsz, netán forradalmat csinálsz és megváltoztatod, előjössz a burokból. Vajon milyen lehet páncélok nélkül? Vajon milyen lehet az a valaki, aki belül valójában vagy?

A lázadozás, forradalom is egy fontos lépéssel kezdődik: KÍVÁNCSISÁGGAL.

Ehhez szükségeltetik az a nézőpont változtatás is, amikor felteszed magadnak a kérdést:

"mi van akkor, ha eddig félreértettem a világ jelzéseit és elhittem nekik, hogy sokkoló, sok vagyok? Mi van, ha másképp van, mi van, ha még soha sem éltem magam igazán?"

Ezzel a pár kérdéssel elindítasz magadban egy jótékony lavinát.

Mit szólsz?
Mit gondolsz a felvetéseimről?
Elindulsz az úton?

Hamarosan folytatom még...A következőben azokat az idegen érzéseket fogom megvizsgálni, ami valóban nem földi. Hatalmas ez az univerzum...ki tudja ki honnan jött valójában ;)

Köszönöm az eddigi figyelmet :) 
Jani

Kíváncsi vagy a valódi értékeidre, az igazi lényedre, képességeidre és szeretnéd, ha végre önmagadat élnéd meg?
>>> takacs.janos.istvan@gmail.com