Ismerős ez a kérdés? Milyen érzés, amikor ezt válaszolod: bonyolult...? Nem könnyű ez az egész témakör, hiszen így vagy úgy, de mindenkinek szüksége van egy szerető kapcsolatra. Igen, van akinek csak szeretői...de azért a lelke mélyén a legtöbb ember arra vágyik, hogy kölcsönös szeretetben, szerelemben, szenvedéllyel éljen... Hogy is van ez?

Az internet és online élet rengeteg új lehetőséget hozott be, amin keresztül kapcsolódni tudsz. Kezdetben sokan azt hitték, hogy robbanásszerűen fejlődnek a kapcsolataink is. Ám ahogy telnek az évek, egyre sötétebb gondolataim támadnak ezen a vonalon. Nem, nem azért, mert sötéten látom a világot. Igyekszem mindig a legjobbat, legtöbb szeretettel feltölteni, és így is tekinteni az egészre. A lehetőségeket figyelni. Azt nézni, ami boldogságot okoz. Azt keresni, ami másoknak is örömet jelent...

Nos ez a világ egyre több magányos embert nevel. A lustaság nagy úr. A szokások is...

Megtanulod, hogy eléred a másikat. Hozzászoksz, hogy rengeteg új embert ismerhetsz meg. Rájössz arra is, hogy nem feltétlenül kell kimozdulni. Aztán látod, ahogy a másik fotóz, megosztja, posztol mindent. Bármit tesz, megosztja. Aztán megint kitalál valamit és megint megosztja. Egy idő után online zajlik az élet. A tiéd is. Minél több ember kapcsolódik online, annál kisebb az esély, hogy a való világban hálózatok nélkül meglásd a valódi értékeket.

Ja és látszólag kicsit elkanyarodtam, de annyira azért nem. Ez a nézőpont is durván kötődik a "bonyolult" szóhoz.

Vágyakozol közeli kapcsolatokra, de az online térhódítás és szokások épp ezek ellen játszanak. Vágyakozol igazi szerelemre és szeretetre, de tartasz tőle. Nincs igazán önbizalmad, de nem is szerzel igazi valódi kézzel fogható tapasztalatokat, mert az életed nagy részét munkával és online pötyögéssel töltöd.

Ébresztő! Magamnak is mondom időnként, mert én is képes vagyok annyira belemerülni a böngészésbe, olvasásba, keresgélésbe, hogy telnek percek, vagy akár órák. Na de minek? Mire fel?

Ez az egyik fő ok, amitől a kapcsolatok egyre bonyolultabbá válnak.
Kapcsolódsz, de mivel, kivel? Tudod, hogy mit csinálsz?

Amíg nem volt internet, addig valamivel könnyebb volt átlátni azt, amit élsz. Könnyebben lehetett kapcsolódni. Találkoztál valakivel és szemtől szemben voltatok. A félelmeitekkel, a fájdalmaitokkal, a "zavarban vagyok" aranyos energiájával. Ezek a régi és egyszerű dolgok manapság már nem így működnek. Arcátlanul...és arctalanul lehet garázdálkodni, ismerkedni, viccelődni és szerelembe esni. 

Szerelembe? Vagy inkább egy olyan bonyolult illúzióba, ami csak a fejedben vagy fejetekben zajlik?

Régen mikor nem volt internet, akkor is működött a plátói szerelem... Akkor is voltak, akik reménytelenül szerettek és bonyolultabbnál vadabb kapcsolatokba másztak bele. DE ez a fejlődéssel még keményebb és titokzatosabb lett. Figyelnek, követnek, megfigyelnek, lehallgatnak, rögzítik az adatokat rólunk...Ez a "BigBrother" - De a hétköznapi  emberek egymás között nem érzékelnek ebből sok mindent. Nem tudhatod kivel beszélsz, ha online találkoztok. Nem láthatod biztosan, hisz nem vagy ott. Nem érezheted, hisz nincs ott, nem tudod megfogni a kezeit, arcát, nem ölelheted meg. Az csak egy smiley. Az csak egy kis animált képsorozat.

Úgy érzed szeret a távolból? Vagy csak azt akarod hinni és belelovaltad magad valami furcsa érzéscsomagba?

Akarod, hogy úgy legyen? Akarod, hogy bonyolult legyen, mert a kapcsolatok bonyolultak?

Egyszerű vagy bonyolult? Ez itt a kérdés. Kitől függ?

A saját életem tőlem függ és én az egyszerűt választom. Az egyszerű boldogságot, egyszerű és nagyszerű kapcsolatokkal, ami telve van szeretettel, odafigyeléssel és egymás emelésével. Minden más csak bonyolítás és belemagyarázás.

Ha mindent túlgondolsz, és bonyolítasz, akkor az életed és a kapcsolataid is ezt fogják tükrözni.

Ne csodálkozz! Vagy csodálkozz, ha úgy tetszik. A te életed. A te dolgod.

Ébresztő :D

Köszönöm a figyelmet :)

Jani

Ha külső segítségre van szükséged, tudod hol találsz. Hát ITT: takacs.janos.istvan@gmail.com