Rengeteget gondolkodtam, meditáltam az utóbbi hetekben azon, hogy a közösségi média, on-line élet mennyire felpezsdült. Sokan tartanak is attól, hogy teljesen átalakul az emberiség (vagy már át is alakult). Hozzátapadunk a laptophoz, okostelefonhoz, táblagépekhez és a normális emberi kapcsolataink sínylik meg. Aztán kicsit tovább haladtam ezen a szálon és az jutott eszembe, hogy ez a magánéletben és az üzleti életben is változásokat hozott. Minden, amit mutatunk és megosztunk másokkal, amiket posztolunk, feltöltünk, az minket minősít. Amit közzéteszek, az engem minősít. Amit mutatok vagy mutatni akarok, az én vagyok.

Ebben az írásomban most az üzleti élet, munka, hivatás területéről fogok részletesebben beszélni, mert úgy érzem fontos megjegyezni: HA jó munkát szeretnél alkalmazottként, vagy álommunkát szeretnél vállalkozóként, esetleg hatalmasabb vállalatot, mozgalmat építenél, akkor elengedhetetlen mélyebben megismerni önmagad.

FONTOS! Első helyen van az önismeret. Vannak, akiknek ez zsigerből jön, mert ilyen mintákat hozott. Mások azt mondják "ők szerencsések", és vannak, akik évekig tudatosan figyelik magukat, fejlesztik, coach-hoz járnak, terápiákon dolgozzák végig a lelküket, változtatják meg a nézőpontjaikat...

Mi a legjobb? Mit tegyél? Hogyan ismerheted meg magad jobban, ha szeretnéd nyugodtan, kiegyensúlyozottan vezetni az életed, vállalkozásodat? Milyen módszerekkel ismerheted meg magad, ha szeretnéd kihozni magadból a legjobb, leghatékonyabb energiákat?

Először is léteznek a földhöz ragadtabb, hétköznapi életben is elfogadottabb módszerek, eszközök. Ilyen pl. a pszichológus, coach, és talán még a pszichiáter is (de utóbbit kevesen mesélgetik és ott általában gyógyszeres kezelések is vannak). Utóbbi években egyre több lehetősége nyílik az embereknek, bővült a lista, ahova el tudsz menni, ha önismereti fejlesztésre szánnád magad.

Ezen kívül vannak még az általánosabb választ adó módszerek, pl. a tesztek. Ha több száz kérdésre kell válaszolnod és erre egy személyre szabottabb választ kapsz, akkor ezekből is izgalmas térképet olvashatsz a belső dolgaidról. Személy szerint én ezt csak kiegészítőnek, megerősítőnek használnám, de nem mint végső eredmény, vagy "ez van" eszköznek.

MIÉRT? A teszteredmények szerintem csapdába is vihetnek. Tudatosan használva viszont profi kiegészítő lehet.

Ahogy telnek az évek, találkozol új emberekkel, új helyzetekkel, változol, alakulsz, ezzel a belső világod is folyamatosan formálódik. Az önismeret egy utazás. Egész életen át tart és SOHA SEM LESZEL KÉSZ. Ez benne a gyönyörű. És ez nem tévesztendő össze azzal, amibe mostanában sokan beleesnek (csapda). "Ha még nem vagy kész, akkor még turkálni kell tovább a lényed bugyrait" - ez tévhit, csapda, és fájdalmas zsákutcákat hoz magával.

NEKEM MI VÁLT BE?

Jelenleg 38 éves vagyok és nagyjából 14-15 évesen kezdtem el befelé fordulni, meditációkkal, chikung gyakorlatokkal, légzésekkel fejleszteni, megismerni önmagam. Pár évig könyvekből és intuitív végeztem, saját magamnak kitaláltam relaxációkat, vizualizációs gyakorlatok. Aztán később a közelben ajánlottak egy klubbot, ahol közösségben is fejleszthettem tovább. Az évek alatt folyamatosan olvasva, tanulva és saját magam ötletelve építgettem módszereket. Leginkább a belső utazások, mélyebb foglalkozások váltak be, amiket időnként elő kell venni ahhoz, hogy hosszabb távon is működjön az életem, sikeresen, boldogan. Ha működnek, miért kell újra és újra foglalkozni magunkkal? Ugyanazért, amiért eszel, megéhezel, iszol és később szomjas leszel. Alszol és éber vagy, sötét van és világos. A fejlődés folyamatos, az önfejlesztés pedig az új élethelyzetekkel elengedhetetlenné válik. Ha nem foglalkozol magaddal, úgy is lehet élni, de az rengeteg problémát hozhat magával.

Bár vannak emberek, akik különösebb meditálás, önismereti programok stb. nélkül is látszólag tökéletes életet élnek, de náluk is lenne min dolgozni. DE erre szoktam azt mondani, hogy attól amit én látok, attól még nem biztos, hogy azt ő is szeretné, vagy ő is megváltoztatná. Tegyük fel te boldognak érzed és mondod magad, de olyan problémák vannak az életedben, ami mások szemeit bökik. Semmi gond. A te életed. Ha te úgy érzed jól vagy így, akkor éld így az életed! :)

Az egyik legegyszerűbb önismereti módszere az önvizsgálat. Pl. naplóírás, vagy saját magadnak jegyzetelés az épp aktuális érzéseidről, hangulatokról, bizonytalanságról stb.

Ha ezeket kiírod magadból, őszintén, magadnak, akkor esélyt adsz arra, hogy fel tudd oldani, megoldást találj. Ha ezeket megtagadod magadtól, akkor viszont nem lesz mit megoldani, nem lesz hova fejlődni....

Második, rettentően egyszerű gyakorlat, amivel sokat adhatsz magadnak: időnként távolodj el a munkától, emberektől és pár órát légy magadban! Lehet ez otthon, zenét hallgatva vagy szép csendben kikapcsolva. Nekem, ami legjobban bevált az a "céltalan" sétálgatás városban, erdőben, Duna parton. A lényeg, hogy olyan tevékenység, ahol nem kell gondolkodni, nem kell beszélni és ÖNMAGAD LEHETSZ. Ez egyfajta csendes befelé fókuszálás, töltődés. Ezt lehet kombinálni akár egy naplóval, tollal és ha bármi eszedbe jut, akkor írd le, legyen nyoma.

Harmadik, izgalmas gyakorlat: keress olyan helyzeteket, szituációkat, amiket még nem csináltál. Idegen emberekkel beszélgess az utcán. Menj be olyan boltokba, ahova eddig soha (vagy mert nem mertél, vagy valamilyen oknál fogva távol tartott)! Vegyél olyan újságot, amit még soha. Menj másfele haza. Sétálj ott, ahol még soha. Hallgass rádiót, ha eddig soha. Menj el, próbáld ki a táncot, rengeteg ingyen óra van már szerte a városban! Figyeld meg milyen változásokat hoz, hogy más dolgokat is csinálsz! :)

Az első három egyedül is végezhető. Amit ezek mellé javasolni tudok még, az a megbízható segítő. Nekem is szükséges időnéként, mert nem tudok mindent egyedül megoldani. Ennek egyszerű az oka: vannak olyan falak, szokások, tudatalatti védelmek, amikhez nagyjából skizofrénnek kellene lenni, hogy saját magamon tudjak segíteni. Épp attól védenek, hogy változtatni tudjak. Ilyen helyzetekben segíthet egy olyan segítő, mint én. Aki hozzám eljön, az is azért jön, mert kell egy külső objektív szemlélő a rendszerbe.

Akihez én megyek, ahhoz én is azért megyek, mert ő másképp lát, másképp figyel, másképp kérdez. És olyanokat is bekérdez, amit én magamtól nem, mert tudatalattim megvéd saját magamtól és a válaszoktól is.

Ezek a célzott kérdések, belső utazások, terápiák, önismereti foglalkozások akkor szükségesek, ha úgy érzed egyedül nem tudod megoldani huzamosabb ideje. Nem szégyen segítséget kérni! Sőt én azt mondom, ha 18-22 éves korom körül 100%-ban tudtam volna ezeket, akkor én is hamarabb fordulok külső segítségért, mert hatványozottan gyorsabb így fejleszteni magam és boldogabbá válni.

Aki önismerettel foglalkozik, az nem beteg. Sokan hiszik azt, hogy valami betegség, lelki sántulás, defekt miatt járnak pl. hozzám is emberek. Vagy én is az vagyok, ha már járok valahova. Sebaj. Gondolhatod ezt.

Azok is járnak, akik fejlődnének, nyitottabbak szeretnének lenni és tisztában vannak azzal, hogy a félelmeik gátolják az életüket. Ha félek valamitől, azt fel tudom oldani. Ha gátlásaim vannak, azt is törölni tudom, átformálni önmagamban. De ezeknél mindegyiknél fontos a beismerés, szembenézés, a tükör.

+2 egyszerű

Úgyhogy az egyszerű módszerek közé odaírok még kettőt, ami szerintem szintén elengedhetetlen:
BEISMERÉS és HAJLANDÓSÁG.

Beismerés, hogy legyen mivel foglalkozni. Pl. "Fáj a fejem" - akkor a fejfájást feloldjuk, megoldjuk. Beismerted, hogy fáj, akkor már lehet vele foglalkozni és megoldást találni. Van, aki mindig azt mondja, hogy "jól vagyok" - közben belül sajog...Az ilyen embernek elég nehéz segíteni. De ahogy említettem, senkinek sem dolga a gondolatolvasás és mások életének jobbá tétele, ha az illető maga nem kérte, nem akarja azt. Amíg nem jutsz el oda, hogy valami nem stimmel és változtatnál, addig a beismerés, az őszinte magad felé fordulás hiányzik. Ez nem gond, ez is része az önismereti utazásnak, fejlődésnek :) Ez pedig minden embernél más és más sebességben, ütemben zajlik.

Hajlandóság? Ez azt jelenti, hogy mit vagy képes tenni azért, hogy jobban érezd magad. Hajlandó vagy gyakorolni, odafigyelni, másképp állni a világhoz, nézőpontot váltani? Vagy tagadásban élsz? Ha hajlandóságot mutatsz a változás és beismerés felé, akkor mondhatom megtettél egy óriási lépést.

A fenti témát folytatom még a következő napokban! Köszönöm, hogy végigolvastál!

Jani