Emlékszem még a korai 90'-es években indult tágabb körben a "légy pozitív, mert a pozitív hozzáállás fontos!" Sokat hallottam innen-onnan. Egyre több agykontroll tanfolyam indult, napról napra érkeztek az önismereti könyvek, klubok és tanfolyamok.

Akkoriban sokat meditáltam és keleti (leginkább taoista, tantrikus) könyveket olvastam. Mindig elámultam azon a sok tudáson, amit képesek voltak a nagy mesterek összegyűjteni, megtapasztalni, megosztani másokkal. Éveken keresztül gyakoroltam, figyeltem magam...

Aztán volt egy pillanat, amikor arra jöttem rá, hogy sokélű fegyver a pozitív hozzáállás. Ha én is többféleképp értelmezem, akkor esélyes, hogy az emberek szintén sokféleképp értelmezik. Ez pedig nem túl jót jelent a fókuszálás szempontjából...

Miért van az, hogy van, akinek elegendő, hogy a pozitív/motiváló mondatokat mondogatja és bejön...és vannak, akiknek épp az ellenkező oldal erősödik ezáltal? Pl. "Boldog vagyok, kiegyensúlyozott vagyok, gazdag vagyok...." és emberünk boldogtalanabb, szétesettebb és szegényebb lesz + feszültebb is, mert érzi, hogy nem jön össze.

Visszatérve a címre: nem járt le a pozitív hozzáállás ideje, csupán arra kellett rájönnöm, hogy amikor egy programot beadok magamnak, akkor az merre fog hatni. Ha problémám volt azzal a területtel, pl. valami korlátozó/blokkoló mintám volt azzal, akkor hiába mondogattam a pozitív megerősítéseket, nem működött. Végülis egyszerű oka van. Képzeld el a határtalan énedet, aki bent sugárzik a testedben. Szabadon, könnyedén él. Azaz ÉLNE...Erre a szabad lényre rakódik rá a sok minta, program, ami a testen keresztül hat. A test börtönének is hívják ezt az állapotot. Nos amikor hangosan mondogatni kezdtem a szép pozitív mondatokat, akkor ez olyasmi lehetett, mint amikor egy megláncolt rácsok mögé zárt vadállatot cukkolni kezdesz. Nem elég, hogy tele van a töke, éhes is, de te még mondogatod neki, hogy "király vagy, nyugodt vagy, gazdag vagy!" - Belül meg mondja, hogy "JA PERSZE...AZ VAGYOK, majd ha elengedsz"

A láncaim, a rácsaim tulajdonképpen csupán a hitem kivetülései. Hiszem, hogy valamit nem tehetek meg, akkor odaláncolom magam a helyzethez. Hiszem, hogy képtelen vagyok valamire, akkor bebörtönzöm magam és ülök, nézem a kinti teremtményeket, hogy nekik mennyire jó, bezzeg én nem tehetem meg.

Tudod mi a poén ebben?!
Tudod mit jelent a megvilágosodás?

Amikor egyik nap felkelek és azt kérdezem magamtól: ki mondta, hogy nem tehetem meg? Miért ne mehetnék ki én is? Miért ne pattoghatnék a réten, mint egy megvadult kecske? Miért ne kiabálhatnék a hegyek csúcsán az ég felé fordulva? Miért ne röhöghetnék teli torokkal fülig érő vigyorral? Ki mondta ezt?

Na ilyenkor többféle válasz érkezhet: "SENKI" vagy "Szüleim, nagyszüleim, tanítónénim, stb." Hajaj. Esélyes, hogy a "senki" az nem jó válasz, hisz az ember csak úgy a semmiből nem falazza be magát. A hozott mintákat, ahogy a neve is mutatja, hozzuk valahonnan. Nyilván a múltból leginkább... 

LÉNYEG: meglátom, felismerem, kétségbe vonom...És amint elkezdem kétségbe vonni a régi mintákat, azonnal elkezd feloldódni, hisz értelmét veszti. Egész idáig a rácsokon és láncokon volt a fókuszom, ezért nem tudtam szabadulni. Aztán ahogy arra lettem figyelmes, hogy van más is, milyen lehetőségek vannak még itt, amit nem vettem észre? Ki mondta, hogy ezek itt vannak? Ki mondta, hogy be vagyok zárva? Lehet nyitva van ez az egész...Biztonságos volt a rács mögött? Na az már biztos...

Ideje kimenni és jöhetnek a pozitív mantrázások! 

Az életben minden könnyedén, csodákkal áramlik felém! 

Szép napot kívánok,
Jani
keress fel itt www.tudatalati-detektiv.hu