Takács János - Gyakorlati Önismereti Foglalkozások

"ELÉÉÉÉÉÉG - talpra ember, felkelni, keress megoldást!!!!!
...vagy seggbe rúglak!"
- hogy ez mi? Mindjárt megtudod, ha tovább olvasol.

Tudod van az az állapot, ami előtt 2 lépéssel már azt gondolod és azt mondod, hogy "na ennél lejjebb már nem tudok süllyedni, ennél rosszabb már nem lehet." Amikor a segítő megoldást elkezdtem keresni az adósság csapdába került embereknek, akkor egy olyan utat kerestem, ami kevés ember fejében fordul meg ilyen formában, gondolván "ááááh, ez úgysem sikerülhet, ez  nem fog menni, ez hülyeség." Pont az ilyenekben érzem a kihívást és az erőt, hiszen ezek szerint ez egy viszonylag szűz terület és ha sokan félnek tőle, akkor ott lehet valami. Amikor a pénzen és a támogatásokon gondolkodtam, akkor eszembe jutott, hogy beavatlak benneteket az eddigi életembe és mindennapjaimba betekintést nyerhettek.

Tehát most egy saját történetet hoztam, csak hogy ne mindig csak másokról beszéljek. Azt bizonyára láttátok, hogy 13+ éve foglalkozom segítő munkával, terápiákkal stb. Azt kevesen tudják rólam, hogy én már érettségi után szinte azonnal elkezdtem az alternatív gyógymódok felé fordulni, tanulni, gyakorolni és kezelni. Mellette elkezdtem egy számítógépes vonallal is foglalkozni, amit a mai napig űzök mellékesen, párhuzamosan a segítéssel. Ide tartozik pl. a webdesign, arculattervezés, animációk, videók készítése stb. Igazából rengeteg mindent megtanultam út közben a saját bőrömön, szenvedésen, könnycseppek, éjszakai munka és izzadás árán... Mindezt miért? Hogy kiegészítsem azt, ami a segítő szakmával jár. Rengeteg emberrel foglalkoztam már életemben, güriztem, hogy átadhassam azt, ami látok BENNED, benned és benned...Ez a gyógyítás egyik lényege: átadni azt, amit tudok. Használni azt az erőt, ami bennem rejlik. Ennek persze nincs ára, de annak a sok tanulásnak és időnek, amit emberekre fordítok, annak ára van. Vannak, akik a végletekig képesek ezeket megfizetni, és vannak, akiknek szüksége lenne erre, de nincs miből.

Bevallom voltak olyan hónapok, amikor azt mondtam többször: én ezt feladom, mert nincs értelme a saját vérem árán szenvedni másokért, hisz én ezt hol kapom vissza, nekem ez miért jó?

Aztán amikor meditáltam a veszteség érzés közepette, mert mélyre kerültem, a pénztárcámban egy forint sem volt (!!!!), akkor érdekes módon elöntött valami nyugalom, mély békesség. Mondhatná bárki, hogy "úristen, te nem vagy normális, te hülye vagy...meghibbantál?" - ki az, aki megnyugszik, ha ilyen helyzetekben van?

Nem magától a helyzettől nyugodtam meg, hanem attól az érzéstől, hogy leérkeztem a hullámvölgy legmélyebb részére és innét egyszer csak el fogok indulni. Olyan még soha nem volt (és nem is lesz), hogy a törvények rám másképp működtek volna. Rám is ugyanaz érvényes. "Egyszer fenn, egyszer lenn."

Járnak hozzám az emberek, segítséget kérnek, tanácsokat, útmutatást és várják a megváltást. Nagy felelősség. Abba szerintem csak kevesen gondoltok bele, hogy az én életem hogy zajlik és én is érezhetek olyat, amilyet ti. Sőt. Én is ugyanúgy járok boltba, ugyanoda, ahova te, ugyanúgy fizetem a számlákat, ugyanúgy eszem-iszom, ugyanúgy szerelek itthon, ha épp elromlik valami. Előbb épp meg kellett oldanom az itthoni vízcsap hibát, mert különben folyt volna a víz órákat és szerelőt is kellett volna hívni. Nálam is elromolhat bármi és meg is javulhat!:) Ez teljesen normális. Az élet törvényei rám, mint segítőre is vonatkoznak.

Tudod mi különböztet meg engem az emberek nagy részétől? Nem az, amit sokan gondolnak. Nem az, hogy nekem minden tökéletes és soha nincs semmi gondom és mindenben szerencsés vagyok. NEM!!!!! Ez egy nagy marhaság. Tudod hány embertől hallottam már azt a mondatot, hogy "ahhh, neked biztos soha semmi problémád nincs, tökéletes az életed és boldog vagy." :) A boldogság rész igaz is.

Tehát mi az, amiben mást csinálok, mint általában az emberek? Ha jönnek a problémák, akkor minimálisra csökkentem a sebnyalogatást és önsajnálatot. Persze én is szenvedek időnként, de csak addig, amíg azt nem mondom magamnak, hogy "ELÉÉÉÉÉÉG - talpra ember, felkelni, keress megoldást!!!!!" - saját magamat is seggbe kell rúgni időnként, hogy ne üljek, ne szenvedjek. Az életben sok-sok szenvedés van, amin túl lehet és túl is kell jutni. Mindeközben én is rengeteget tanultam és ezt beolvasztottam abba, amit másoknak adok. Hisz mitől fogja bárki azt érezni, hogy együtt tudok vele érezni? Ha hiteles vagyok és én is átéltem. Ha nekem soha nem lennének vagy lettek volna problémáim, akkor senkinek nem tudnék semmit mondani, és megoldásokat se hozhatnék...Ebből is látszik, hogy másképp van.

Kétféle ember létezik a világban. Az egyik hempergőzik a saját mocsarában és soha nem oldja meg a gondjait, csak sajnáltatja magát....a másik ember pedig folyton keresi a megoldást és a kiutat. Te hova tartozol?

Nekem jobban bejött az az oldal, amelyik hajlandó keresni. Ezt teszem én is, hisz ebben rengeteg lehetőség van. Soha nem 1 megoldás létezik, soha nem 2 megoldás létezik.

Mindig SOK megoldás létezik. Ezt ne feledd!!! Ha nekem sikerült, akkor Neked is fog! (ahogy már sok-sok embernek sikerült a világban, aki nem adta fel) Ha kinyilvánítod, hogy segítségre van szükséged, akkor a válaszok is meg fognak jelenni. Lehet ez egy barát, egy rokon, egy ismeretlen ismerős, egy fura véletlennek látszó "véletlen" az élettől.. Ha segítséget kérsz, akkor fogadd is el és vedd észre a válaszokat, mert azok mindig ott vannak az életben. Körül vagy véve válaszokkal!

Add tovább másoknak az üzenetemet! Ha már ennyit güriztem a saját életemben és másokéban is, akkor érezzem már én is többször, hogy volt értelme! :)

Akkor fogom én is azt érezni TŐLED, hogy tettél valamit, ha látom, hogy legalább annyit teszel, hogy megosztod másokkal. Még akkor is, ha Neked egyelőre nem sikerült kimászni a gondból, lehet épp másnak ezzel adsz egy lökést, reményt, bármit...!!!

Ne feledd, nem tudhatod kinek mikor mivel segítesz épp. Csak tedd meg! Tedd meg!!!

Kellemes hétvégét kívánok és pihentető napokat!:)

TJI