A születés hetének 4. napján vagyunk, amikor is a születés és korai gyermekkort helyeztem a fókuszba. A cím arra utal, hogy a születés környékén sokan érezhetik azt, hogy elvettek tőle valamit. Az anyuka azért, mert az a kis lény, aki 9 hónapig a hasában növekedett, az egyszerre eltávolodik a testéből, "új életet kezd", és rosszabb esetben még pár napra el is viszik tőle egy másik szobába/terembe. A baba oldaláról nézve is "elvették", hisz van egy jó puha, finom meleg, rózsaszín biztonságos anyuka "fészek", ahol 9 hónapig növekedett és most egyszer csak nagy fájdalmak és huzavona következtében eltávolították erről a jól megszokott helyről. Egy fényes, hideg és távoli helyre. Jó esetben az anyukája szívére, testéhez közel helyezték, hogy továbbra is érezzék egymás szívdobbanásait. De a fájdalmasabb az, ha valamilyen oknál fogva eltávolítják őket egymástól. Lássunk csak egy igaz történetet.
Az elmúlt 13 évben nagy százalékban jártak nálam olyanok, akiknek valami hatalmas trauma volt a születése környékén. Ha statisztikát vezetnék, akkor ez olyan 90% feletti arány lenne azok javára, akik elszenvedték a születést. Ennek okai, hogy 1. kevesen készülnek fel igazán a szülésre 2. elég nehéz felkészülni, hisz nem mindig ugyanaz történik, és bármi közbejöhet (komplikációk) 3. nem mindenki 9 hónapra születik 4. stresszelhet anyuka és apuka, nagyszülők stb., ami ugyanúgy a gyermeken csapódik le, aki amúgy még csak első pár hónapjait próbálja túlélni, 5. nem minden gyermek fordul meg a születése előtt, így vagy erőszakos nyomással, vagy császárral születnek meg, esetleg faros születéssel 6. születéskor azok a babák, akiknek valami gond volt, hatalmas nyomás lesz a testükön lelkükön (pl. köldökzsinór rátekeredés, kevés oxigén a testben, agyban, nem sír fel, elviszik az édesanyát komplikációk miatt, koraszülés, császár)... rengeteg ilyen pontot tudnék még sorolni, amit a baba megjegyez és nem felejt. Ezek egyébként annyira be tudnak égni, hogy sokszor a gyermek és az anya közötti feszültségnek az oka még felnőtt korban is lehet a születés körülményei.
De nem is feszegetem tovább a türelmedet.
Jöjjön a történet.
Egy olyan lányról fogok mesélni (Judit, 28 éves), aki még jó 10 éve volt nálam és azzal keresett meg, hogy gondjai vannak a párkapcsolatában, nehezen éli meg a nőiességét (egyáltalán nem érezte magát nőiesnek, pedig külsőleg nem lett volna rá semmi oka), még a testével sem volt megelégedve. Erre rakódott még rá, hogy mindig is szeretett volna gyermeket, de 28 évesen még nem jött össze neki egyszer sem, hogy megfoganjon, pedig mióta szexuális életet él (20 éves korban kezdte) nem védekeztek és nem vetette volna el, ha sikerül. Apukája meghalt elég korán, anyukájával pedig elég feszült és viharos kapcsolatban élnek azóta is.
Már a beszélgetés során összeállt a kép, hogy az édesapa korai elvesztése miatt az édesanyja a férfias apai szerepeket is át kellett, hogy vegye, ráadásul azzal, hogy az apa, a férfi elment, meghalt, ezzel az anyában egy olyasfajta ellenállás is kialakult a csalódás, elvesztés miatt, hogy ő aztán soha többet nem akar szorosabb érzelmi szálat senkivel, mert abból csak törés és fájdalom lesz. Ezzel olyan szinten bezárta magát, hogy 1-2 futó kalandon és egy éjszakás szexen kívül nem is jött össze neki semmi. Ezt persze Judit is látta és ebben nőtt fel. Egy olyan női mintát látott otthon az édesanyja személyében, aki folyton dolgozott, erősnek mutatta magát, szigorúnak, keménynek. Egy könnycseppet nem látott tőle soha, egy csüggedést pláne.
Judit édesanyja távolról nézve egy sokak által irigyelt testalkatú, formás hölgy volt, ahogy Judit mesélt róla. Tehát az ő szemében az édesanyja egy nőies forma, vonzó és megnyerő. A stílusa és viselkedése viszont inkább férfias. Ez nem is csoda, hisz az összes felelősséget, ami másoknál egészséges helyzetben egy férfi és egy nő felelőssége, azt ő egyedül cipelte. Juditot is igyekezett úgy nevelni, hogy fiatalon bevonta a munkába és az otthoni dolgokba. Ez egy kislány számára fájdalmas, hisz nagyon hamar fel kellett nőnie. Az édesapa elvesztése miatt is és az édesanya őrmester stílusa miatt is.
Ezzel eljutottunk ahhoz a részhez, ami már a felnőtté válásának alapja: olyan gyönyörűen kirajzolódott előttem az életvonala és az alapok, amikből már egyértelműen következett, hogy ha ezt a vonalat követi, akkor 1. olyan férfit talál magának, akivel ugyanezt meg tudja valósítani - nem feltétlenül kell, hogy meghaljon a párja, az a legmorbidabb teremtés lenne (ilyet is láttam már), sokkal inkább olyan férfiakat vonz, akik valamiért a kapcsolatuk alatt is távol vannak: pl. rengeteget dolgoznak, katonák, külföldi kiküldetésben vannak, politikusok, hatalmas baráti körben mozognak és nincs idejük a normális kapcsolatra. Így Judit átélheti újra és újra, hogy a férfi nincs (ahogy az apja sem volt).
Ráadásul azt is átélheti ilyenkor, hogy ő egyedül van, mindent neki kell csinálni, magára maradt és így soha nem lesz gyermeke. Pedig ő mennyire vágyna, mennyire szeretne MÁST adni a saját gyermekének, mint amit ő kapott. Arra azonban álmában sem gondolt, hogy ennek ára van és ha időrendi sorrendet nézünk, akkor először rendeznie kell magában a családi mintákat, a belül lakó férfit és nőt, anyát és apát, mert így csak egy csonka családot és sérült mintát tud továbbörökíteni. Pl. az ilyen lányok hoznak össze olyan babát általában, hogy az apa hamar eltűnik. Egyéjszakás kalandok, felelőtlen férfiak... "Te meg szeretnéd tartani a babát? Mert én nem is akartam, hisz nem vagyok szerelmes sem. Csak szexelni akartam. Vetessük el."
Ez szerintem minden jóérzésű embernek jeges, hideg zuhany. De ha lelki oldalról nézzük, akkor ilyen múlttal és alapokkal ez nem is lehetne másképp.
Összefoglalom: Judittal végül utánajártunk, hogy a családjából mi az, amit még hozott, milyen olyan családtagja van még a múltjában, aki hasonlót művelt, mint a szülei, és szépen összeállt a kép. A tudatosítással rájött, hogy mit művelt eddig és ami még fontosabb, hogy MIÉRT. Ezzel meglátta a régi mintát, így már volt értelme új mintát kialakítani. Az új minta így hangzott: boldog családi élet egy olyan férfival, akinek számít a saját boldogsága és a felesége boldogsága. Együtt élnek, számíthatnak egymásra és közösen szerelmük gyümölcseként megszületik a gyermekük, akik felelősséggel felnevelnek...stb. Gyönyörű képet raktunk össze Juditnak, ami azóta össze is jött neki. Igaz kb. 3 évnek el kellett telnie, mire teljesen letisztult a lelke, gondolatai, de utólag is mindig azt mondja, hogy megérte belevágni - még ha út közben sötétnek is tűnt az alagút vége... :)
Aki mer, az nyer. Aki pedig nem indul, az ne várjon változást,
mert annak soha nem fog eljönni. Ritkán látni sült galambokat repdesni.
Ha tetszett, ne légy szégyellős! Add tovább, oszd meg másokkal!
Szép napot kívánok!
TJI, a Tudatalatti Detektív
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
