Takács János - Gyakorlati Önismereti Foglalkozások

"Szeretlek, de..."

Ez az a mondat kezdés, amit azt hiszem senki sem szívesen hall egy beszélgetés során...Teljesen mindegy, hogy férfi vagy nő vagy. Ez a mondat kiveri a biztosítékot. Reményt kelt, de közben beléd is tapos. Kíméletből? Szeretetből? Félelemből?

--------------------------------------------------------------

Most a férfi oldalról közelítek. Milyen az, amikor ezt férfiként mondjuk és mi van akkor, ha ezt férfiként kapjuk...

Évszázadok óta tolják belénk, hogy "Légy jó! Viselkedj! Ne okozz csalódást! Ne okozz fájdalmat! Ne mondd a teljes igazságot, mert a kegyes hazugság kevésbé fájdalmas...mondd inkább azt! Légy tapintatos, ne bántsd meg!"

Ha önazonos akarok lenni, azaz követem a saját belső érzéseimet, gondolataimat és őszinte vagyok magamhoz, a külvilághoz, akkor ezzel az igazsággal bánthatok másokat?

Tegyük fel benne vagyok egy kapcsolatban és hónapok óta nem jutunk egyről a kettőre, sőt a másik fél egyáltalán semmi hajlandóságot sem mutat a kapcsolat megmentésére, gyógyítására, vagy megoldásra. Marad a feszültség, veszekedés vagy épp a gyilkos csend...

A régiek tanítása szerint mondhatnám azt, hogy "Szeretlek, de..."

Oda a pont-pont-pont helyére kitalálhatnék valami frappáns, nem bántó, kényelmesen kellemes magyarázatot, amiért ez csak egy "de..."

Eszembe jutott egy kis idézet, ami tulajdonképpen a fekete-fehér gondolkodásomat, a szigorú hozzáállásomat tükrözi: "Amikor állítasz valamit a mondat elején, majd a második felében úgy folytatod hogy DE..., akkor tulajdonképpen megcáfolod és hazudsz"

A belsőm szerint, amikor valakinek azt mondom férfiként, hogy "Szeretlek, DE..." Akkor már a DE szócskával a "szeretlek" szót is kukáztam, bekamuztam.

Az igazán erős válasz az lenne, hogy "Egykor szerettelek. Ez mára megváltozott. Rengeteg feszültséget éltünk át együtt és nem érzem már azt, hogy ketten kézen fogva ugyanarra tartunk. Nekem ez így nem jó, nem vagyok boldog..."

PROGRAMOK és RÉGI MINTÁZATOK a "bántó" döntések retusálására, elsimítására

Visszautalnék, emlékeztetnélek mivel kezdtem az írásomat: régi mintázatok, régi programok, amit belénk sulykoltak. sőt időnként még a mai napig megteszik régebbi generációk szülöttei. Idősebbek, szülők, nagyszülők, családtagok és idegenek is.

18 éve foglalkozom nőkkel. Több ezer foglalkozást csináltam már életemben, és nagyjából minden tizedik ember volt férfi. Ez mutatja, hogy a nők többet foglalkoznak azzal, hogy a tetteik mögötti értelmet megkeressék, vagy változtassanak. A férfiak sokkalta zártabbak. Ez nem mentesít semmi alól, viszont annyi bizonyos, hogy az évtizedek, évszázadok alatt férfiakba kódolt programok, merevség az nehezen mozdul.

Hamarabb viselkedik "jól" egy férfi, mint bántana bárkit is. Legalábbis azok, akiknek a szeretet mintájában ott volt, hogy viselkedj jó, légy jó, ne bántsd meg stb.

Körülnézhetünk és láthatjuk, hogy rettentően kevés az a férfi, aki stabilan két lábbal áll a földön és vállalja is azokat az érzéseket, gondolatokat TELJESEN, ami belül van. A férfiak férfiaktól tanulják és szívják magukba a férfias mintázatokat. Honnan lenne bármilyen pozitívabb energia, ha nem sok ilyen mintázat van?

MI LEHET A MEGOLDÁS?

Teljesen, tökéletesen biztos vagyok abban, hogy több oldalról kell megközelítsük ezt. Fontos szerepe van a nőknek abban, hogy a társadalmunkba, a férfiakban ez megváltozzon. Ameddig a nők bántásnak és hazugságnak fogják fel ezeket, addig folytatódni fog a harc. És igen, tudom ez nem egyszerű, de EMLÉKEZZÜNK: a párkapcsolatok akkor működnek jól, ha kézen fogva jártok = EGYÜTT, egy oldalon tesztek azért, hogy tisztábban lássatok, mikor problémák merülnek fel.

Amikor férfiként érzed, hogy gond van, de nem tudod mit tegyél, akkor NEKED IS ÁT KELL LÉPNI A SAJÁT FALAIDAT és HINNED KELL ABBAN, HOGY VAN MÁS ÚT, mint a régóta mélyre taposott fájdalmas kamumező...

Nőként pedig felül kell emelkedned azon, hogy mit hallasz és mit látsz. Ezen a területen (sem) az minden, mint aminek látszik. Nagyon nem. Ha szeretnek téged, akkor azt tudni fogod, látni fogod, érezni fogod. Amikor sok-sok "DE" jelenik meg, az több mindent is jelenthet. Jelentheti azt is, hogy egyáltalán nincs már ott a szeretés feléd...De jelenthet mélyről feltörő problémákat is, amit meg kellene oldanotok. Méghozzá figyelembe véve azt, hogy a történetünk férfi szereplője nincs tisztában azzal mit tehetne. De még az is lehet, hogy a női szereplője sem.

Őszinteség magad felé. Őszinteség egymás felé. Akár külső, megbízható segítséggel. Nem barátok, nem családtagok segítségével, hanem OBJEKTÍV KÜLSŐ szemlélődő, segítő támogatásával. Azért így, mert ott nem érhet sérülés, nincs félelem, bántás. Más a cél, más a lényeg :)

JÓ HA TUDOD!

Amikor férfiként egy nőhöz fordulunk segítségért, akkor egy olyan ősi határt lépünk át, amit kevesen léptek át őszintén az elmúlt évszázadokban. Egyszerű a magyarázata: gyengeséget sugall és összeomolhat a férfi ISTENI képe. Ezen felül annyira harcossá váltak a nők, hogy hamar nevetség tárgyává válhat az a férfi, aki megnyílik, kijön a páncéljából és elmondja azt a valóságot, ami IGAZÁBÓL BENNE ZAJLIK.

Ha kinevetnek, bántanak, fájdalmat okoznak akkor, amikor kijössz a páncélodból, az hosszabb távra csalódást és még vastagabb falakat növeszt. Nem csak a férfiakra, nőkre is...

FONTOS, hogy ésszel csináljátok és figyelve egymásra!

A férfinak szüksége van a női energiákra, szeretetre és bizalomra. Arra az odafigyelésre, ami szerető és támogató. Nem tévesztendő össze az anyagi energiákkal. Az egyiknél felnőtt férfi marad a férfi, viselkedésben és érzésekben is. Az anyainál a férfi átmehet gyerekbe, aminek még fájdalmasabb következményei lehetnek.

Ahogy a nőknek szüksége volt forradalomra, harcra, úgy a férfiaknak is szüksége van egyfajta megújulásra. Egy olyan belső gyógyulásra, ahol felvállalhatják önmagukat, a gondolataikat, érzéseiket, vágyaikat ÚGY, hogy senki sem ítélkezik felettük.

Ne feledjük: a tettek mögött hatalmas részben olyan mozgatórugók vannak, amelyek nem tudatosak. Zsigerből jött? Régi mintázatokból? Genetika? Ősi programok?

Azt mondom nektek: Soha sem az a gond, hogy bizonyos dolgokat megteszel, ami sokak szemében "rossz". Az a gond, ha azt TE MAGAD a történtek után nem mérlegeled. Ha a történetek után még mindig megtennéd, akkor esélyes, hogy te azt a cselekvést nem érzékeled rossznak. Ám ha úgy érzed tényleg igazuk volt a népeknek körülötted, akkor elindul egy olyan önismereti utazás, amely során férfiként (vagy akár nőként) megtanulhatod mi az, ami valóság a mintáidból és mi az, ami csupán félreértés vagy ítélet.

Lehet rengeteg olyan dolgot teszel majd életed során, ami a szüleid, rokonaid, barátaid szerint őrültség, rossz, hülyeség, felelőtlen. Szerinted pedig jó, önazonos, szeretet alapú és azzal követed önmagad.

Férfiként és nőként is meg kell találni életünk során azt az utat, amikor lepucoljuk a jót és rosszat. Azokat a nézőpontokat, amiket mások aggattak ránk. Ehhez pedig MERNI KELL MÁSKÉPP TENNI. MÁSKÉPP, MINT A MEGSZOKOTT...

Ha ugyanúgy teszel mindig, akkor ugyanaz fog történni. Ha ugyanúgy teszel, ahogy mindig is élted az életed, akkor csak a berögzüléseidet követted. A tévhitekkel, tévedésekkel, korlátaiddal, másoktól átvett korlátaiddal!

Ilyen ez. Ilyen az élet. Fogadjuk el! VAGY...NE FOGADJUK EL, KÉRDŐJELEZZÜK MEG! Ez a kulcs.

A következőkben arról fogok mesélni, hogy mik ezek a mintázatok, régi programok, honnan jönnek, mit lehet belőle kihozni. Mi a korlát, mi a lehetőség benne, formálható-e és még sok-sok érdekes gondolatot.

Férfiak. Nők. Szeretetminták. Karmikus kötődések. Előző életek hozott anyagai. Mindenki egy dologra vágyik igazán: SZERETETRE. Minden más csupán ennek egy változata...vagy épp hiánya.

Hamarosan jelentkezem :) Köszönöm, hogy olvastál, velem tartottál.

Kíváncsi vagyok mit szólsz a témához! Ha kérdésed van, vagy felkeresnél, akkor e-mailben megteheted: takacs.janos.istvan@gmail.com

Szeretettel,

Jani