"Szerelmes lettem, de hamarosan elvették tőlem...megölték. Elvesztettem végleg. Soha többé nem akarom ezt a fájdalmat átélni..." - ELŐZŐ ÉLETEK, JÖVENDŐ ÉLETEK...Reinkarnáció. Vajon Neked hány ilyen életed volt, ami miatt már csak olyan kapcsolatokat választasz, amit nem fáj annyira elveszteni? Vagy épp azért nincsenek normális kapcsolataid...vagy egyáltalán semmilyen párkapcsolatod, mert te is elvesztettél valakit előző életeidben? Egyszer...vagy sokszor. Nem egyszerű, mikor a belső programodban a szerelem = a halállal. Több cikket is fogok írni a témában, mert a napokban feljött és érzem belül: EZ FONTOS és sokakra hatással van a múlt. A múlt pedig a jövő alapja...ebbe vetjük a magjainkat.

Mit gondolsz erről? Mit szólsz hozzá? Úgy érzem ezekről beszélni kell, pláne így a halottak napja után...Az elvesztés és feldolgozás elengedhetetlen. A halál, elmúlás és utána a feloldozás: újjászületés, újrakezdés az élet része...

Jelen történetem Neked szól, aki valamilyen titokzatos oknál fogva fájdalmasan, keserű módon távol tartod magadtól az igazán értékes, érzelmes, kölcsönös szerelmet. Te, aki akarod, szeretnéd, sírsz érte, harcolsz, megteszel mindent, hogy végre igazán boldog légy. Életeken át hittél abban, hogy létezik a szerelem. Azért, mert megélted, átélted. Azért, mert többször megtapasztalhattad azt a határtalanul boldog állapotot. Aztán valami megszakadt egyszer, aztán a sors ismételte önmagát. A kör pedig bezárult. Az elmúlt évszázadban egyre gyakoribb lett a lélek kutatása pszichológusok által, aztán korunk egy kedvelt utazása coachok és belső utazók által segít abban, hogy megtudd miért tartasz itt. Kutatsz, keresel, telnek a hónapok és évek...de valahogy nem sikerül meglelned a belső békédet. Közben kezd elszaladni melletted az élet. Látod, ahogy nálad tudatlanabbak, egyszerűbb lelkű emberek boldognak tűnő kapcsolatokban próbálnak kiteljesedni, családot növesztenek, szaporodnak...EGYÜTT.

Ám itt vagy TE, aki ebben a rengetegben egyedül tengeti mindennapjait. Néha 1-2 morzsát engedsz magadnak, amit az ég odavet neked...Mint a Föld apró kis verebe eszegeted, kóstolgatod félve. Szabad ezt nekem? Biztos, hogy megegyem ezt? Hol a csapda? 1 éjszaka, 2 csók, majd vége...Beléd taposnak újra, meg újra.

Ott térdelsz az ég felé meresztett szemekkel, kitárt karokkal:

"MIÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉRT?"

Válaszolni nem fog senki fentről. Válaszolni nem fog a körülötted nyüzsgő tömeg. Kivéve egy két kósza "bolond vagy, mint szenvedsz már?" felkiáltással. "Már megint sajnálod magad? Miért nem volt jó az előző kapcsolatod..nézd meg mi anyáddal/apáddal már száz éve milyen jól vagyunk....UGYE?" - kérdezik a családban fogvicsorogva, boldogtalanságtól csillogó arccal.

Hogy is van ez?! Ha régi mintát követnél, akkor biztosan találnál magadnak "megfelelő" párt, aki aztán igazán bivaly férfi lehetne feletted...Még akkor is "jó" ez, ha nem vagy boldog. Nem fontos az. Az a lényeg, hogy legyen valaki veled. Mert az ember társas lény. Az embernek szüksége van valakire. Bárkire. Aki ott van, ...ha ott van, akkor bizonyára szereti. Szerelem? Ugyan, Te hiszel még a tündérmesékben? Amúgy is nézd már meg hányan éltek meg a szerelemből? - Ismerős a szövegelés?

TE ENNEK ELLENÉRE VALAMI ESZEMENT MÓDON KERESED A SZERELMET.

A tündérmesék csodás érzését. Ami - valljuk be - már időnként kezd tényleg mesebeli varázsecset vonásnak tűnni...Kevesen tudják igazán mi az igazán fontos, mi az értékes, mit jelent kölcsönösen szeretni, felvállalni és kitartani mellette...

A "mindenáron kapcsolatban vagyok" mintázata régi, fajfenntartó...ám nem feltétlenül hoz kiteljesedést és boldogságot. Sőt...

Említettem itt az előző életeidet, ahol a szerelem és halál energiája összevonódott...

Honnan ismerhető fel, hogy előző életeidben Te is hasonlót éltél át?

• nem volt még normális szerelmi kapcsolatod, ahol kölcsönösen szerettétek egymást
• voltál már igazán mélyen szerelmes, de viszonylag hamar elveszítettétek egymást és valami közétek állt (pl. halál, másik ember, munka, fizikai távolság, anyagiak stb.)
• olyan családba születtél, ahol mindenképp házasságot várnak tőled minimum 2 gyerekkel. A szerelem és az érzelmek nem számítanak
• gyakran felmerül a kérdés benned, hogy "MI VAN, HA NEKEM SOHA NEM LESZ PÁROM ÉS EGYEDÜL KELL LEÉLNEM AZ ÉLETEM?"

Ez utóbbit lefordítanám mai nyelvre. Ez egy korábbról hozott fogadalom. Már a saját korábbi fogadalmaid halállal vegyítve is elég erősek ahhoz, hogy azt hidd soha nem lesz normális szerelmi kapcsolatod. Amennyiben erre rátesz még egy lapáttal a generációs teher, amit a vér szerinti rokonaidtól hoztál...akkor meg van pecsételve a sorsod.

Tehát nem attól félsz, hogy egyedül maradsz, hanem attól, hogy lesz valaki, akivel igazán szerethetitek egymást....és őt elveszíted.

A magánytól miért félnél, hisz azt már ismered. Miért tartanál attól, hogy egyedül maradsz, hisz ezt már több életen át érezhetted, megélhetted, stabilan, biztonságban tudtad, ismerted a lényed ezen aspektusát.

A szerelmes kapcsolataidba viszont belerondított a halál, az elvesztés, a gyász...és hatalmas űrt hagyva maga után a fájdalom uralkodik.

Más úgy egyedül maradni, ha mindig is egyedül voltál...És más akkor, ha ott volt életed szerelme, de elveszítettétek egymást és folyton ott lebeg: MI LETT VOLNA, HA...? ANNYIRA JÓK LETTÜNK VOLNA EGYÜTT! 

Ez mennyire igazságtalan, ugye?

Az igazságtalanság szerintem csak egy érdekes nézőpont. A belsőd szerint vannak igazságok, elvárások. Viszont az élet időnként másképp akarja, másképp történnek a dolgok, mint elképzelted. Ez emiatt az elvárásod miatt igazságtalannak tűnik. Ha megfigyeled a körülötted lévő történéseket, akkor láthatod, hogy mindenkivel történnek jó és rossz dolgok. Van, ami mélyebben érint és van, ami kevésbé karistolja a felszínt...

A kapcsolatok elvesztése mélyebb sérülés. És még mindig nem vagyunk teljesen a mélyén, hisz amikor előző életeidben akár családi okokból (távol tartottak szerelmedtől és meghatározták kivel legyél), akár abból az "egyszerű" okból, hogy a másik eltávozott...nem maga az elvesztés fájdalma okozza a következő életekre a magányt, nehéz kapcsolatteremtést.

A tapasztalataim, belső nyomozásaim alapján azt merem feltételezni, hogy a rossz tapasztalatok után mindenki hoz 1-1 döntést, fogadalmat. Úgy érzem Te is hoztál ilyen fogadalmakat, döntéseket. Ezek pedig fájdalmas tapasztalatokon alapulnak.

Minden fogadalomnak van egyfajta védelmező szerepe. Meg akarod magad védeni a következő sérülésektől, fájdalmaktól.

"Soha többé nem akarok szerelmes lenni, mert megint elveszítem, akit szeretek...."

"Soha többé nem akarok kapcsolatot, mert ez baromira fáj..."

"A szerelem = halál és elvesztés."

Innen már egyenes út vezet a teremtés egyszerű alapszabályához: hiába mondogatod, hajtogatod, hogy Te szeretnél szerelmes lenni, és boldogságos bőséggel teli kölcsönös kapcsolatokat...a belsőd kiteszi a barikádokat, ellenkezni kezd és mindent meg fog tenni, hogy megakadályozzon.

Hiszen gondolj csak bele. Szerelem = halál...

Tehát ha szerelmes leszel, meghalsz. Vagy a társad hal meg. Vagy mindketten meghaltok. És ki a fene akarna meghalni??? Még ha a romantikus filmekben sokszor mondják érzelmesen, hogy "legalább együtt halunk majd meg..." - Annyira nem is vicces ez, ha belegondolunk.

Szóval a feloldás első lépése, hogy egyedül vagy szakember segítségével fel kell kutatni mi történt veled, ami miatt itt tartasz. Tudod, korábban meséltem már a motiváció és REJTETT motiváció történetéről. Itt a motiváció a "szerelmes akarok lenni", a rejtett motiváció pedig így hangzik "ha szerelmes leszek, akkor elveszítjük egymást"...

És mint tudjuk, EZ TÖRVÉNY: A REJTETT MOTIVÁCIÓ TEREMTŐDIK MEG.

Ez van a tudattalanban, a tudatalattiban és hátulról megteremti, amit akar.

Kevés az, ha mondogatod, hogy szerelmes akarsz lenni és igazi kapcsolatokat akarsz kölcsönös szeretetben. Ahogy telik az idő egyre keservesebb és fájdalmasabb lesz a hiány és a sikertelenség súlya is nyomja majd lelked.

Ismerd be magadnak, ami van! Aztán nézz befelé és változtass, nézz szembe önmagaddal! Ha egyedül nem megy, akkor kérj segítséget! Pláne akkor, ha úgy érzed megérett a történeted a változásra! Rettentően eleged van és úgy érzed szétcsattan a szíved, eldurrannak az idegszálaid...

Hamarosan folytatom még a sztorit, mert bár évek óta harsog a spirituális "média" arról, hogy a régi történetek lerakásának a kora van, még mindig tömegesen látom a szenvedő embereket. Nem rakták le. Nem történt nagy változás, mert úgy látom más oldalról kell ezt megfogni.

Feje tetejére állítani és őszintén kifordítva SZEMBENÉZNI VELE. Szembenézni Önmagaddal!

Készen állsz a belső utazásra?

EMLÉKEZZ, MINDIG VAN VÁLASZTÁSOD! A FENT MESÉLT TÖRTÉNET, FOGADALOM HATÁSA MEGVÁLTOZTATHATÓ, FELOLDHATÓ ÉS ÚJ PROGRAMOT HOZHATSZ! TŐLED FÜGG ELINDULSZ-E EZEN AZ ÚJ ÚTON!

Ha úgy érzed elgondolkodtató volt az írásom, akkor oszd meg szeretteiddel, ismerőseiddel és azokkal, akiknek szeretnél boldogságot okozni, érzed, hogy valami nyomja őket, húzza őket lefelé, de nem tudnak kimászni egyedül!

Szeretettel,
Jani - > bejelentkezés: takacs.janos.istvan@gmail.com