Takács János - Gyakorlati Önismereti Foglalkozások

Emlékeztek? Pár napja feltettem egy írást Andiról, arról a lányról, akinek elege van a saját életéből, legfőképp abból, hogy senki szívében sem volt még soha első számú. Itt olvashatjátok az előzményeket >>>

Jöjjön tehát a folytatás, amelyből kiderül Andi merre ment tovább és mi lett az új kapcsolatával, ami úgy tűnik kezd kicsúszni a kezei közül. Hiába minden kötelék, hiába minden érzelem, foggal harapás és körömmel kapaszkodás, a lovag távolodik, halványul és újra úrrá lesz rajta a magány, hiány és az a hatalmas űr, ami emlékezteti régi életére és a saját apjára.

Így folytatta Andi a történet mesélését:

"Álmatlanul forgolódtam az ágyamban, folyton a telefonomat figyeltem. Ez az okostelefonok átka, hogy még az ágyban sincs békében a lelkem, soha nincs nyugtom. Talán majd most fog írni. Vagy most. Vagy még pár perc és jön tőle egy üzenet, hogy mindjárt beszélhetünk és láthatom. Lehet a főnöke majd azt mondja neki, hogy folytathatja itthonról is a munkáját és akkor nem kell ilyen távol lennünk egymástól. De mi lesz, ha ő még jól is érzi magát odakinn nélkülem? Mi lesz, ha más lányokat is észrevesz és meg is tetszik neki valaki, akit megfoghat, megölelhet és... Na de állj már le Andi, ne beszélj butaságokat, hiszen épp téged szeret, hisz ezt mondta és ígérte, hogy megvárjátok egymást. Azt hiszem túl sokat gondolkodom és túl sokat bántom magamat hülyeségekkel. Nincs bizonyítékom arra se, hogy szeret és arra sem, hogy nem. Régen azt képzeltem, hogy akivel szerelmesek vagyunk egymásba, azzal éjjel nappal együtt leszünk, sok mindent együtt csinálunk, egy helyen élünk és közösek a céljaink.
De legfőképp a lakhely és érdeklődés, ami fontos, hogy KÖZÖS legyen. Ebből mi is van most meg? AHHhhhhh, már megint agyalok. János mit tegyek? Mit csináljak?" - kétségbeesett kérdését felém irányozta Andi.

"Azt ugye tudod Andi, hogy bármennyire is próbáltál tudatosan olyan férfit találni, aki imád és szeret és veled is fog maradni, de tudatalatt olyat vonzottál be magadnak, aki nem ilyen típus, hanem már a kezdeteknél is benne volt a pakliban, hogy ő elmegy és távol lesz tőled?" - kérdeztem tőle.

Erre Andi: "igazad lehet, mert ha most belegondolok, akkor már az elején is pedzegette nekem, hogy ő szeretne majd valamikor külföldön dolgozni, de azt nem említette, hogy oda engem is vinne. Én meg persze úgy gondoltam, hogy ez egyértelmű és magától értetődő. De én hülye csak magamat ámítottam és hazudtam. Eddig őt okoltam, hogy nem szeret és nem akar engem, közben én magam olyan embert találtam, aki végig mondta és sugározta ezt felém, de én nem akartam meghallani. Csak azt hallottam, amit hallani akartam és amire vágytam. Tulajdonképpen csak önmagamat hallottam és nem figyeltem eléggé rá...Magamat okolhatom leginkább. De akkor most mi a fenét csináljak? Hogy tudnám őt visszahozni? Egyáltalán érdemes még?" - kis zokogás is hallatszott a hangjában, ahogy könnyek hullottak le arcán.

"Ezt a kérdést most nekem kell feltennem feléd, hiszen én nem válaszolhatom meg, hogy te mit tegyél. Tehát a kérdésem: neked elfogadható, hogy hetekig vagy hónapokig nem láthatod a párodat és esélyed sincs arra, hogy kövesd őt a munkahelye környékére? Meddig bírnád így? Egyáltalán miért kell, hogy magadra erőltesd ezt? Meddig szeretnél így szenvedni? És itt jön a fő téma: érdemes így, ilyen formában? Ami talán segíthet neked, az az, ha ezeket a kérdéseket végiggondolod és vele is megbeszéled őszintén a részleteket. Ehhez pedig a legfontosabb, hogy önmagadnak is az őszinte válaszokat add meg, hiszen csak akkor fogsz kielégítő választ kapni tőle, ami passzol hozzád, ha te magaddal is egyenes vagy. Ne feledd!" - mondtam neki elgondolkodva.

Andi először magába roskadt, majd mélyet sóhajtva ezt válaszolta: "igazad van János, azt hiszem az lesz a legjobb, ha önmagammal szemben is tisztázom, hogy ...már most kimondom, hogy ez így elfogadhatatlan számomra és a legelső lehetséges pillanatban megbeszélem vele, hogy merre haladunk és mire vágyom. És megkérdezem tőle, hogy mire számíthatok, meddig gondolta, hogy várjak stb. Ezek fontosak számomra, hisz az örökkévalóságig nem várhatok, mert csak magamnak okozok fájdalmat, ráadásul lekötjük egymást és ez sehova sem vezet. Kötni magamat és a másikat úgy, hogy közben tudom a lelkem mélyén, hogy nem tartozunk össze. Ezt hívjuk karmikus köteléknek, mondhatjuk ezt János?"

"Igen, hisz ha ezt megoldod, akkor még közelebb kerülhetsz a saját boldogságodhoz. Így ez egy karmikus kapcsolat. A karmikus kapcsolatok pedig azért jönnek az életedbe, hogy a megoldás közben megerősödj, tisztábban láss és levesd végleg a hazugságrétegeidet, az önámítás burkokat és az összes álarcodat. Ettől könnyedebb leszel, békésebb és hamarabb megtalál az a fajta szeretet, szerelem, amire a lelked magjában vágyódsz. Mikor beszélsz vele? Hogy tervezed?" - fejtettem tovább a szálakat. Andi vett egy nagy levegőt, de mielőtt folytatta volna még odafűztem egy mondatot: "Azt ugye tudod, hogy ha ezt megbeszéled vele és tisztázzátok a dolgot, akkor a saját fejlődésedben és a régi sérelmeid feldolgozásában egy hatalmasat léptél?! Ez a gyógyulási folyamat része. Ő átvitt értelemben egy ösztönző ember, aki azért piszkálja a lelked, hogy gyógyulj meg. Akarod ugye?! Remélhetőleg igent mondasz a gyógyulásodra!" :)

Andi megint nagy levegőt vett, kifújta, és hajába túrt zavartan, majd látszott, hogy tudja mit kell tennie: "ma nagyon fáradt lesz, mert egész nap dolgozik, hajnaltól. De holnap szabad lesz egész nap, így valamikor az én munkám után, tehát délután összehozzuk. Jelzem felé, hogy komolyan szeretnék vele beszélni. Mivel másképp nem lehetséges most, skype-n keresztül intézem a beszélgetést és videóval, hogy lássam az arcát, ahogy reagál, ahogy néz a szemembe (a kamerába) - és köszönöm a megerősítést: igen, tudom, hogy ez hatalmas lépés. Félek is tőle rendesen, leizzadt előbb a tenyerem már a gondolattól is, hogy ha ezt megbeszélem vele, akkor azzal el is veszítem őt. De most már kezdtem érteni, hogy ez nem gond. Nyitva hagyom a kérdést és engedem, hogy lesz ami lesz végigviszem. Kész vagyok rá...Köszönöm"

A mai beszélgetésre ennyi idő jutott. A következő és egyben befejező részben arról lesz szó, hogy Andinak hogy sikerült a megbeszélése, a tisztázás és mi lett ebből. Mit szóltok ehhez? Szerintetek mi lesz vele?

Szép napot kívánok!

TJI, a Tudatalatti Detektív

Emlékezz - Október 15-én Karma Kapu Gyakorlati Klub (első alkalom)
Jelentkezés és részletek itt: http://www.karmakapu.hu/karma-kapu-gyakorlati-klub/