Ezen a héten a "nagy ő" volt a fő téma, és ehhez kapcsolódóan egy régi történettel jöttem most zárásképpen a hétre. Nem kell messzire menni, hiszen a kezdeti szárnypróbálgatásokat elég nagy részét én is át kellett, hogy éljem, bár úgy gondolom másképp, mint az emberek nagy többsége. A címből kiderül, hogy én is csináltam régen sok marhaságot (és időnként a mai napig tapasztalok olyan dolgokat, amitől a hajam az égnek áll, hogy "ezt én csináltam???"). De elég a bevezetőből, vágjunk a közepébe, vagy inkább az elejébe...
Elég korán megérintett a szerelem szele, amiről úgy gondolom így felnőtt fejjel, hogy sokkal inkább volt óvódás kori rajongás, mint szerelem, de én akkor úgy éreztem, hogy találtam valakit, akivel órákat, napokat tölthetek. Sülve főve együtt voltam ezzel a lánnyal, együtt játszottunk, együtt üldögéltünk, együtt hallgattunk, együtt rohangásztunk. Sok mindent, hisz valami belül együtt rezgett. Aztán jött az általános iskola első pár éve és 3 év végén szétszakítottak minket, másik osztályba kerültünk. Kis iskolás lévén ez hamar megmutatkozott a találkozásaink számán is, hisz akkoriban még reggel 8-tól délután 4-ig tartott az iskola (iskola otthonnak hívták). Így a "szerelmi" kapcsolatunk sorsa megpecsételődött...
Később volt 1-2 futó távkaland, amikor néztem, néztem, és úgy éreztem nem ő az, aki a párom lehetne, csak tetszett külsőleg. Így inkább egyedül voltam és rengeteget sportoltam. Azt az érzést kerestem, amit pár évvel korábban átélhettem, de nem találtam meg sehol. Aztán ahogy cseperedtem, növekedtem, eljutottam 16 éves korom környékére és furcsálltam, hogy nekem még nincs szerelmem, barátnőm, de mivel annyira nagyon nem éreztem szükségét, sőt időnként még barátkoztam a gondolattal, hogy pap leszek, ezért még 1-2 év eltelt, amikor is meghallottam egy mondatot, ami beégett a fülembe. Kiderült egy véletlen "lehallgatott" beszélgetésből, hogy több lány is szeretett volna velem összejönni, de úgy gondolták, hogy engem nem lehet megközelíteni, megpuhítani stb. Itt nagyot fordult az életem...Elgondolkodtam.
Mire akartam utalni azzal, hogy képes a férfi is marhaságokat művelni? Tulajdonképpen arra, amit én is átéltem 18-éves korom után: ezt úgy nevezném, hogy önámítás és megvezetés magam felé. Elképzeltem egy szép képet, vágytam valamire, aztán képes voltam ezt hetekig, hónapokig fenntartani - persze szerencsétlen lány vagy ilyen volt vagy nem. Ha igen, akkor szerencsés a dolog, hiszen nem kell különösebben megfelelnie semminek és nincs feszültség. De ha NEM OLYAN, akkor jönnek a gondok.
A férfi is képes marhaságokat csinálni, bár ezt kevesen ismerik be. Nekem már az is marhaságnak és butaságnak számít, hogy a felnőtt korom első pár évében mennyire naivan álltam a kapcsolatokhoz. Régen az ilyenre azt mondtam, hogy a szerelmes kislányok ilyenek, hiszen álmodoznak, elképzelik, aztán erőt vesznek és meghódítják...
Aztán szépen én is megcsináltam :)) BRAVO!
Az évek alatt rá kellett jönnöm, hogy ilyet nem csak a nők csinálnak, hanem a férfiak is. Mindenkiben van egy álomkép, egy vágy és egy megérzés is, hogy "milyen lesz majd, ha eljőőőőő...." - nevezhetjük ezt kapcsolati mintának.
Na persze, ez tényleg lehet így is, de lehet nagyon másképp...
Hatalmas csapda és átverés lehet, ha egy az egyben elhiszi mindenki a gyermekmeséket. Félreértés ne essék, vicces és kedves tud lenni az ilyen jellegű álomvilág, de tulajdonképpen a legtöbb "első csalódás" ilyen naiv mesék miatt történik. Aztán sokak még ettől sem ébrednek fel és jön a második, harmadik, negyedik...
Főleg, hogy a média nyomatja, hogy "nem baj, majd megtalálod az igazit legközelebb, és ő lesz a NAGY Ő".
Ez a világ nem feltétlenül a kitartásról szól, hanem sokszor inkább a váltás, próbálgatás, "nem mélyülés" megéléséről. Észrevettétek, hogy egyre több a kapcsolati váltogatás, bizonytalanság?
Amíg régen a szüleink, nagyszüleink szinte elsőre összejöttek a jelenlegi párjukkal, addig manapság örülhet az, aki 5-10 kapcsolat után végre lehorgonyozhat. Kicsit elkanyarodtam...
Visszatérve a férfiakra és a nőkre: sokáig a nőket okolták csupán azért, ha valami elromlott, vagy félresikerült, rosszul működik, de a sok-sok év alatt rájöttem, hogy a férfiak ugyanúgy csinálnak marhaságokat, csak ők nem ismerik be, és meggyőzően előadják, hogy tökéletesek. Igaz, ami igaz, nem egyszerű fenntartani az "erős férfi vagyok" szerepet aközben, mikor azt mondod: "hibáztam és egy marha voltam", és talán ilyenkor a nő picit feljebb kerül az erős vagyok listán. De tudod mit? A sok hazugságtól erős a férfi? Akkor az csak látszat...
Legyen erős az igazságokkal együtt és az lesz a mai kor igazi férfia. Hm? Rengeteg nő vágyik igazi férfira, és közben érzékeny férfira is. Ezt egy testben megélni elképzelhető, de abban biztos nem lesz túl sok köszönet, hisz ez hatalmas káoszt okoz a férfi lelkében (és a nőében is...).
Ezt gondolom...
Nem árt átgondolni, hogy mit vár el a férfi a nőtől és mit vár el a nő a férfitól. Fontos, hogy olyan lécet tegyünk fel és olyan magasra, amit a másik képes lehet megugorni.
JÖVŐHÉTEN A REINKARNÁCIÓS ÉLMÉNYEK, EMLÉKEK ÉS GENERÁCIÓS TESTKÓD LESZ A TÉMA.
EMLÉKEZZ ÉS TARTS VELEM JÖVŐHÉTEN IS! :)
Kellemes hétvégét kívánok!
TJI, a Tudatalatti Detektív
UI. és ne feledd, nem szégyen továbbadni másoknak, ha tetszett, amit itt olvastál! Oszd meg Facebookon, küldd el e-mailben! Köszönöm!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
