Takács János - Gyakorlati Önismereti Foglalkozások

Rengeteg mese, történet, régi sztori van olyan szerelmesekről, akik plátói kapcsolatban élnek. Vajon honnan eredhet? Ez csak a hős szerelmeseknek adatik meg? Ez egy romantikus megélés, ami ritkán van és kevesek élhetik át? Vagy csak a művészek, költők, írók, hercegnők és királyfiak kaphatják meg?

Áh dehogy...

Különös, izgalmas, ám legtöbbször fájdalommal inspiráló hetek, hónapok, vagy akár évek hosszú érzelmi kötődése két lélek között. Plátóinak hívnám a kölcsönös és az egyoldalú vonzódást is...A lényeg a távolság és az érzelmi alapok.

Azt hiszem az ilyen plátói történetek azért ilyen nyögvenyelősek, fájdalmasak és "átkozottak", mert másak, mint a megszokottak. Más, mint amit a család, a társadalom és a világ elvár tőled. Gondolj bele: ebből nem lesz igazi fizikai testi-lelki szerelem. Ebből ritkán van család, gyerekek és bármi fizikailag élvezhető...

Bár ahogy az okos wikipédia mondja: a plátói kapcsolatok érzelmi alapúak. Testiség nélkül.

Azt hiszem szélesebb körben manapság már ez a fajta kapcsolódás átalakult. Léteznek már olyasmi távkapcsolatok, ahol egy idő után érzelmi összefonódások is megjelennek és bár a testiség nem úgy...de jelen van. Mióta online képesek vagyunk hanggal és képpel kapcsolatot teremteni, azóta a testiség, szexualitás egy eléggé műanyagszagú fajtáját is meg lehet élni. Látszólag történik valami...de ez csak egy átverés az agynak, átverés a szívnek. Átmenetileg lehet könnyít rajtad és a másikon. Átmenetileg hihető, hogy ebből majd talán lesz több is. A tapasztalat annál inkább mást mutat. Az online felhőben megbúvó plátói szereplők sokszor játszanak a saját érzelmeikkel és a másikkal is...

Vajon TE miért cseppentél egy ilyenbe?
Vajon miért jó ez neked?
Mi hasznod, milyen javadat szolgálja ez az egész bonyodalmas viszony?

Ha a történelemben utazgatunk pár évszázadot vissza és körülnézünk a művészek, uralkodói házak környezetében, akkor rengeteg ilyen inspiráló kapcsolatot látunk. Olyat kapcsolatokat, ahol gyengéd érzelmek fűzték össze két nemes lélek szívét. Lehet csak egyszer találkoztak személyesen. Lehet csak 1-2 szót váltottak, de ez épp elegendő volt ahhoz, hogy utána hónapokra, évekre rabul ejtsék egymás szívét...VAGY csupán egyik a másikét.

Ismerős érzés? Megesett már veled, hogy megtetszett valaki, fellángoltál és minden egyes gondolat, minden inger, minden illat, szín és varázs rá emlékeztetett? Ismered azt az energia vihart, amikor a másik annyira hatással van rád, hogy verseket, novellákat, festményes költeményeket alkotsz....lebegsz, szárnyalsz, mintha szerelmesen együtt lennétek....DE TULAJDONKÉPPEN AZT SEM TUDOD KI A MÁSIK...Lehet nem is kölcsönös, lehet nem is passzolnátok, lehet beszélgetni sem tudnátok, sőt...

Sokféle kombinációja van...

Lehet, hogy megláttad őt és téged inspirál...de nem is beszéltek. Lehet, hogy őt is megmozgattad és nem beszéltek, de mindkettőtök szívében él tovább egy új történet. Valami új született. Szerelem mag kezdett csírát bontani...Te őt, ő téged, vagy kölcsönösen. Aztán lehet, hogy szabadon vagytok és simán engedhetitek, de lehet hogy a társadalmi, családi, egyéb korlátok nem engedik, hogy átéljétek. Persze ennek egy nagy része a fejetekben lévő korlát csupán.

Ha időben visszareppenünk a jelenbe, akkor itt már sokkalta bonyolultabb a helyzet. Legalábbis, amiket manapság látok, amivel megkerestek engem és az internet adta lehetőségek hoznak. Na, az már újabb művészeti ágat teremtett. Ha könyvet írnátok róla, és felütnénk valahol, ilyesmit látnánk benne:

"Hogyan kapcsolódjunk úgy, hogy ne tudja meg senki más....? Át akarjuk élni, de csak titkosan beszélgetve. Ez csak cseverészés, csak beszélgetünk. Tulajdonképpen semmi extra. Ez gond lehet? A munkahelyen is vannak férfiak is nők. Ne beszélgessek másokkal? Igaz, hogy ő valami mást is megmozdított bennem, de szexuálisan nem vonzódom hozzá...de az a gond, hogy ellenkező nemű. Mit szólnak majd ehhez mások? És a párom? És vajon csak én érzem ezt, vagy a másik is?"

Amíg régen nem volt internet és maximum pár hét, vagy hónap alatt jutott el egy-egy levél egyik helyről a másikra, addig manapság már másodpercek alatt lehet kapcsolatokat kiépíteni, mélyíteni és akár megszakítani, tiltani.

Megkönnyíti az életünket, de én azt gondolom, hogy meg is nehezíti azoknak, akik nincsenek észnél és nem tudatosak. Akik a karmájuk áldozatai. A sors kiszemeltjei...Vagy olyan mintákat hoztak a múltból, a családjukból, generációkon át, genetikailag bennük van, VAGY ami még durvább és az előző cikkeimben kitértem rá: előző életekben gyökereznek karmikus kötődéseik, sérüléseik, esetleg még fogadalmakhoz is kapcsolódik...

MI VAN AZ ILYEN PLÁTÓI KAPCSOLATOK MÖGÖTT? MI HÚZÓDIK MEG? MIÉRT KAPOD? MIVEL TEREMTED, MIVEL VONZOD BE?

Többféle nézőpontból közelítem meg mindig az emberi kapcsolatokat. Ebből most egyik aspektusáról mesélnék. 18 év alatt már több ezer kapcsolati történetet követtem végig, hallgattam meg, segítettem, asszisztáltam és ebből rengeteg esetben az APAI és az ANYAI mintázatoknak az eltolódása okozta a gondokat.
Régen még nem volt ennyire nyitott téma, kevesebben tudtak róla, de mostanság már sokan beszélnek arról, hogy a lányoknál (és a fiúknál) az apai mintázat = férfi mintázat.

Ez az alapja a felnőtt életnek. Ezek tanult mintázatok, amelyek évekig ivódnak, épülnek, stabilizálódnak a lányokban, míg nőkké válnak.

Az olyan lányok, akiknél az apa valamilyen oknál fogva távol volt - akár fizikailag, akár lelkileg, vagy mindkettő - ott a párkapcsolatok szintjén is folyamatosan ez a mintázat jelent meg. Plátói kapcsolatok, távkapcsolatok, érzelmektől és szenvedélytől mentes "testvéri" párkapcsolatok...Egy a közös bennük: olyan mintha ott sem lenne a másik, vagy szó szerint ott sincs. Tehát a férfi nincs ott. Megélés szempontjából szinte teljesen mindegy, hogy nincs ott vagy ott van, de nem sok vizet kavar, mert az érzés ugyanaz a tehetetlen fájdalmas hiányérzet lesz. Ha nincs ott egyáltalán, akkor talán lesznek olyanok, akik végleg elzárják maguktól ezt az érzést, mintha meghalt volna az apja / férfi. De lesz olyan is, aki folyamatosan várja vissza, várja, reménykedik, hogy "talán egyszer majd..."Aztán ott a másik véglet, ahol az apa / férfi jelen van, része az életednek, de nem tudtok kapcsolatot teremteni fizikailag és érzelmileg, mert ő ilyen. Zárt. Csendes. Sokat dolgozik. Nincs kedve rád. Máshol jár agyilag. Ilyen a mintája.

Gondolj csak bele: olyan apa mellett felnőni, akiről szinte alig tudsz valamit. Olyan majdnem, mint egy több évtizedes plátói kapcsolat. Közeli, de mégis távoli. Hatással van rád, de nem tudsz vele mit kezdeni. Ott van és mégsem. Inspirál, felemel, szeret, segít...de közben korlátoz, gátol, akadályokat gördít a jelenléte.

Persze azt ne feledd: én most úgy írtam ezt mások csinálják veled, ám ez nem teljesen igaz így. A rajtad kívülálló személyek VANNAK, de a legtöbb behatást nem direkt, nem tudatosan csinálják veled. Ahogy a felnőtt korban betoppanó plátói szerelmek, plátói kapcsolódások SEM direkt történnek. Megtörténnek, mert szükségetek van egymásra. MEGESIK, mert hívtad, vágytad, mert ébredésre volt szükséged...Vagy egy löketre. Talán túlzottan elaludtál, vagy elkeseredtél? Talán épp azért, hogy rájöjj újra: VAN ÉRTELME LÉTEZNI.

De mi van, ha épp azért, hogy észrevedd: nem csak olyan férfiak vannak, mint az édesapád. Nem csak olyan nők vannak, mint az édesanyád. Hanem sokféle, mások, totálisan mások. És ez jó. Választhatsz! ÉLHETSZ BOLDOGAN! Élhetsz másképp, dönthetsz, választhatsz. Igent és nemet is mondhatsz...

Csak tőled függ, hogy mit hozol ki egy plátói kapcsolatból. Csak tőled függ, hogy mivel korlátozod, mivel hülyíted, mivel szorongatod magadat. Nem apukád, nem anyukád, nem a férjed vagy feleséged, testvéred korlátoz.

TE VAGY CSUPÁN ÖNMAGAD KORLÁTJA! És a jó hír az, hogy TE VAGY A SAJÁT ÉLETED TEREMTŐJE, MEGVÁLTÓJA IS!

Mi van, ha mostantól játékosan és kíváncsian fogod fel az életet?

Mi van, ha úgy fogod fel az ilyen rövid és inspiráló kapcsolatokat, mint régen a költők és festők? Meglátom, lefestem és átélem az ezzel járó örömet. Majd mosolyogva elengedem és megyek tovább kézen fogva a társammal, szerelmemmel...Ja, hogy épp nincs szerelmed? Nem gond. Ekkor is nálad a döntés. Vele vagy tőle távol, de az érzést bármikor megélheted, használhatod, erőt meríthetsz belőle, hiszen valamiért ÖSSZEREZEGTETEK!

Valami van! Nem kell mindent széjjel elemezni és magyarázni. Ezek épp azok a kapcsolatok, amelyek azért jók, mert JÓK. És ennyi.

Mit szólsz EHHEZ?

Szeretettel köszönöm, ha megosztod azokkal az emberekkel, akik körülötted vannak. Hátha másokat is elgondolkodtat, segít, megpiszkál, felvidít, felébreszt..vagy épp csak szórakoztat addig pár  percre, amíg olvassák :)

Jani