Ez annyira emberi és annyira igaz, ha csupán a fájdalmas részét nézzük. Beléd mart a karma karma, eleged van és sorsfordulóhoz érsz... Ugye?! Mindenki legalább egyszer elérkezik ahhoz a ponthoz, hogy gyökeresen változtat az eddig megszokott dolgain. Biztosan veled is volt már ilyen. Talán legelőször, amikor a szülőktől elköltöztél. De van, akinél még hamarabb, ki tudja mi hozza elő, sokféle variáció létezik, de egy közös: az "ELEGEM VAN, ez így nem mehet tovább" - érzés.
Az eddigi tanulmányaim és tapasztalataim alapján merem állítani, hogy ritka az az ember, aki különféle külső és belső nyomások nélkül változtatna az életén. Ez azt jelenti, hogy aki úgy érzi minden rendben, az nem változtat, nem tart önvizsgálatot és emiatt úgy is marad. Ez hatalmas csapdát rejt magában, ugyanis a tudatalatti kiválóan le tudja fedni a problémákat, akár azt is el tudja hitetni veled, hogy minden rendben. De vannak még a tudatalatti védelmén kívül is olyan külső eszközök, melyek simán elfedik a valóságot és ködösítenek. Ilyen pl. a dohányzás, a drogok, a rengeteg kávé és sokszor még a túlzásba vitt sport is. Minden olyan dolog, ami elvonja a figyelmedet és túl sok energiát igényel, az a belső fókuszodat is kimozdítja. Tehát ha túl sokat sportolsz, vagy túl sokat eszel, túl sokat iszol, túl sokat utazol, túl sokat dolgozol (...végtelenségig lehetne sorolni), akkor az mind lehet egy pótcselekvés, ami az igazi valódi értékeidet, érzéseidet elnyomja. A pótcselekvésnek már a nevében is benne van a "pót" szó, ami mutatja, hogy valami helyett csinálod.
Az ébresztő szó többször is előkerült már az elmúlt írásaimban, itt szintén elővenném, hisz az ilyen jellegű tudat-altatásnál nem sok minden segíthet, csak az ébresztő ütések, lökések és emberek. Ha az élet odatol eléd egy ébresztő kapcsolatot, vagy egy olyan sokkoló eseményt, amitől felébredsz, akkor tulajdonképpen percekre, órákra kimozdíthat a megszokott pótcselekvésedből, alvásodból. Ilyenkor kaotikus érzelmek kerülhetnek elő, hogy "Úristen, eddig hol voltam, nem érzem magam túl jól".
Két dolog történhet ilyenkor, vagy teljesen felébredsz, vagy gyorsan elkezded elfedni ezt az érzést és újra elvarázsolod magad, ködösítesz és újra minden szép és jó lesz.
Azért egy valamit tudnod kell! A túl hosszú ideig elvarázsolt emberek lehetséges, hogy profil eltakarják a problémáikat és látszólag minden szép és jó velük, DE...ez egy BAZI NAGY DE... De a belső rossz érzések, melyeket elzártak, azok ott gyűlnek, gyülekeznek és egyszer csak megbosszulják magukat. Ezt úgy képzeld el, mint amikor jogtalanul bezárnak rengeteg embert önkényesen egy zárkába és ezek a rabok nem érzik ott jól magukat, háborognak és szervezkednek, hogy kitörhessenek onnét. Egy darabig el lehet tussolni mindent, de túl sokáig nem. Ez a raboskodó tömeg nem más, mint az érzelmek, a fájdalmak, haragos energiák, elégedetlenség összetömörített csoportja. Ha ez egyszerre kitör, annak nem lesz jó vége, de legalább kitisztul...Romboló energia.
Talán jobb, ha kirobban és kijön, de ilyenkor nem igazán fognak örülni a társaságodban élők. Ennél még rosszabb, ha nem jön ki, ugyanis ilyenkor belül pusztít. A belső pusztítás pedig be agresszív betegségeket alakíthatnak ki, olyanokat mint a rákos megbetegedések, gyulladásos problémák, kisebb-nagyobb balesetek, figyelmetlenség és akár pszichés eltorzulások, pszichiátriai problémák. Tulajdonképpen ide sorolhatnám akár a skizofrén, paranoid emberkéket és a kényszeres embereket is.
Visszakanyarodva a sorsfordulókhoz, tulajdonképpen többféle utat is választhatsz, de mindig a legtisztább, ha őszinte vagy magadhoz, ilyenkor viszonylag békés időszakok azok, amikor változtatsz, vagy változtatnod kell. Pl. egyszerűen elszakadhatsz otthonról, a szüleidtől, ha tisztában vagy azzal miért fontos ez, mivel jár és miért kell a felnőtt korod elején felelősséget vállalnod! De mi van, ha idősebb vagy már és akkor jönnek ehhez hasonló események? Pl. haláleset a családban. Hány és hány ilyen történetet hallottam már, hogy kedves hölgy vagy úr élte az életét, építette a karrierjét, házasságot kötött, gyerekeket vállalt, majd egyszer csak hoppp...beütött a fájdalmas elmúlás szele: meghalt az édesanya vagy édesapa, hirtelen tragikus esemény. :( Senki nem számított rá, hiszen ki az, aki sokat agyal azon, hogy meghalnak a szerettei? Tudatosan kevesen gondolkodnak ezen, maximum félnek tőle, de éjjel-nappal nem ezen megy a gondolkodás (bár van ilyen is). Ettől a halálesettől történik valami, mintha megállna az idő. Sorsfordulóhoz érkezett mindenki, hisz valami olyan dolog változott meg végérvényesen, amit már nem lehet visszacsinálni. Az eltávozott emberrel nem tudsz többé úgy beszélni, ahogy régen. Nem tudsz vele úgy nevetni, sírni, kiabálni, ölelkezni, puszilkodni....mint régen. Ő már nincs és nem is lesz abban a formában, ahogy korábban volt. Valami megváltozik.
Ilyenkor sokan felébrednek egy rövidebb időszakra és átértékelik az életüket, hisz bárkivel bármikor megtörténhet egy ilyen tragédia, amire nem lehet felkészülni. Jól éltem az életemet? Minden megtettem a szeretteimért és önmagamért? Jól csináltam? Segíthettem volna neki? Mellette lehettem volna? A lelkiismeret hatalmas ébresztő "lény" mindenki életében, hisz ott van és folyton oltogatja beléd az előbbi kérdéseket. Mint egy hangya, mászkál a füledben és sugdos. Tulajdonképpen a saját elaltatott tudatod szempontjából a sors azért is állít eléd ilyen történéseket, feladatokat, hogy ÉBREDJ FEL VÉGRE! Itt biztos, hogy nem fogsz tudni ugyanúgy csinálni mindent, mint azelőtt, hisz megtörtént a sokkoló esemény. Ez csak egy fájdalmas példa volt, de sok ilyen van még, ami megállít és elgondolkodtat. Ismerős az érzés? Tapasztaltad már ugye!
Általában abban szoktam segíteni az embereknek, hogy a régóta halmozott problémákat, érzéseket fel tudják sorban dolgozni, illetve ha ilyen sokkoló esemény történt, amolyan ébresztő esemény, találkozás, akkor azt el tudják helyezni az életükben, a szívükben, fejükben a megfelelő helyen. Fontos a rend belül és fontos a megértés mindenki számára. Biztosan te is sokszor kérdezed magadban, hogy "miért, miért, miért...????"
Itt most megállok és megpihenek kicsit. Ha kérdésed van, esetleg hozzáfűznivalód, akkor írjál bátran!
Szép napot kívánok és kitartást az életben!
TJI, a Tudatalatti Detektív
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
