Miért hazudik a nő és miért sír a férfi?!
Furcsa. Nehéz megszoknom. Megfordult a világ, kifordult önmagából mindenki. Mintha "Isten" leszórt volna egy port, hogy "tapasztaljatok, kavarodjatok, éljétek át az ellenkező nem érzéseit". Marhaság egyébként. Ilyen nem történik. Lecsapom ezt a sánta gondolatot, ha eszembe jut.
A fejlődési zsákutcákban haladva egyszer csak eljött a vég, akik erre haladtak, egy idő után megálltak, aztán minden visszarendeződött a saját kerékvágásába. A világ egyelőre halad, halad a zsákutcában, még ha látja is, hogy ott a vége mindjárt...
Hazudnak a nők? Sírnak a férfiak? Emlékeztek arra a könyvre, amiben a MARS és a VÉNUSZ harcait írják le? Egy régebbi könyvsorozat volt. Innét vettem az ötletet, és megfordítottam, mert bármennyire is frappánsan írták le a címet, azt tapasztalom, hogy az utóbbi évtizedben olyan szinten felcserélődtek a szerepek, hogy az már siralmas.
30 évvel ezelőtt is sétáltatták kis gyermekeiket az apukák, de nekik nem ez volt a fő feladatuk. Manapság pedig rengeteg helyen azt látni, hogy az apukák maradnak otthon a gyermekeikkel szülési szabadságon. Nem dolgoznak, sétáltatnak, szoptatnak, sírnak, aggódnak stb. Az anyukák pedig keményen fogják a szűrét párjuknak, férjüknek, dolgoznak, güriznek, okoskodnak, keménykednek, kiabálnak stb.
Biztosan rengeteg kivétel van, ettől függetlenül ezt nemzetközi szinten is megfigyelték már különféle társadalomkutatók, szociológusok. Ilyenkor, amikor sorra találnak meg a férfias nők és a nőies férfiak, akkor elgondolkodom:
Vajon ez visszafordítható? Egyáltalán: vissza kell ezt fordítani, vagy haladjunk a korral? Egészséges ez így, vagy ez is egy torzulás, mint a többi lelki probléma? Ez az új minta, erre fejlődünk, hogy a nemiség összezavarodott?
Te mit gondolsz erről?
Mivel segítő vagyok, ezért időről időre felül kell vizsgálnom azt, amivel foglalkozom és azt is, ami felé "terelem" az embereket. Nagy a felelősségem, hisz azzal, hogy hisznek és bíznak bennem, ezzel egy kis időre is, de a kezembe adják az irányítást. "Segíts, hisz te jobban látod, én most össze vagyok zavarodva" - mondják és gondolják rólam sokan.
Mindig úgy tekintettem az ilyen jellegű társadalmi változásokra, hogy attól, hogy valami trendi és rengetegen olyanná kezdenek válni, az nem jelenti, hogy egészséges. Pl. az sem feltétlenül egészséges minden embernek, ha "vad-vegán" és nem eszik egyáltalán húst, hisz minden ember más. Ha a férfi erő elvész a férfiakból, eltemetik magukban, akkor hova lesz az emberiség? A nők fognak gyermeket csinálni, hogy magukévá teszik a férfit? Érdemes figyelni a média mit sugall...Idézek nőktől: "annyira tetszik az a férfi, úgy megba.......nám" - megszámolni nem tudom hány nő szájából hallottam már élőben, tévében, filmben, vagy épp riportban azt, hogy olyan szavakat használnak, mint régen a férfiak. Úgy káromkodnak, mintha nekik is lenne férfiúi nemi szervük a lábuk között (remélhetőleg nincs). A férfiak pedig sírnak, sírnak, siránkoznak és sajnáltatják magukat. A képen egyébként egy nagyon "menő" dohányos csaj látható, akinek a sok bagótól rekedtes mély hangja lesz és "kellemes" cigiszaga, amire vadulnak a nők. És kemény, erős, vad...Hát no comment.
Emlékszem még gyerekkoromból (aminek már jó 25-28 éve), néha elkaptam 1-2 mondatfoszlányt a tévéből, ahol is azt mondták az ilyen férfiakra, hogy "te pisis kislány...!!!" Ma már annyira erősen elhitették a férfiakkal is, hogy nem szégyen sírni, hogy teljesen belejöttek és eggyé váltak ezzel. Azt viszont mindenki elfelejti, hogy ebből nem egyszerű kimászni. Nehéz áttérni a sírásra az érzelem mentességről. De a sírós, önmarcangolós és önmagát bántó nőies FÉRFI még nehezebben mászik vissza oda a férfi barlangba, ahol erős és magabiztos férfi erő van, mert eltunyul ettől a nőies energiától.
Megmérgezték a világot felelőtlen erők és ki tudja meddig bírja a Földanya...
Mai napig kitartóan amellett állok, hogy a férfi legyen FÉRFI (erős, magabiztos és ha kell, akkor APA), a nő pedig legyen NŐ (gyengéd, érzékeny, beszédes, néha bizonytalan és ha ott az idő, akkor ANYA).
És vigyázzunk az ilyen jellegű TÉVES gondolatokkal, hogy "mindenkiben ott az apa és az anya, azaz a férfi és női erő". Ez részben igaz, de az értelmezés nem mindegy. Mindenkiben van egy KÉP az anyjáról és az apjáról, de az nem jelenti azt, hogy a férfiból olyan nő lesz, mint az anyja...Nem kell, hogy így legyen, de dönthet így. Választhatja a férfit is mintának. Választhat más férfit is mintának, nem kell az apját, ha az nem tetszett.
Elcsépelt, de nagy igazság: VAN VÁLASZTÁSOD MINDIG, ÉS MINDEN HELYZETBEN!
Szép napot,
TJI
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
