Gyakran gondolkodom. Időnként talán túlzásba is viszem. Általában a legtöbb időmet az teszi ki, hogy magamat fejlesztem, agyalok, meditálok és fejlesztek, ötletelek. A tervem, hogy egyre több emberhez eljussanak azok a módszerek, ébresztő gondolatok, amivel egyszerűen és boldogan élhető ez a világ.

Hogy lehetek hasznosabb? Hogy lehetek örömtelibb? Mit tegyek, hogy könnyedebben vegyem az akadályokat? Mit csináljak, ha elfogy az erőm és összeomlok a sok teher alatt? Mi van, ha kiégek és rengeteg dolgom lenne? És mi van akkor, ha ez egyáltalán nem érdekel? Mit lehet tenni, ha eltűnnek az emberek, vagy folyton rossz kapcsolatokat választok? Mi van, ha szerencsétlen vagyok és folyton rossz irányt választok?

Mi az igazán fontos az életben? Megfelelni másoknak? Vagy önmagamnak? Esetleg is is? Vagy valami teljesen más?

Valahogy a mai napra betelt egy képzeletbeli pohár bennem, mikor megtudtam, hogy éjjel apukámat kórházba szállították szív problémák miatt. A pohár tulajdonképpen a rengeteg elvesztegetett gondolat, aggódás, félelem, kételkedés, zárt érzés miatt telítődött.

Lefagytam egy pillanatra, de a gondolataim persze tovább cikáztak. Mi a fontos az életben?

Mikor a fájdalom, elvesztés és a halál fátylának szagát érzem a levegőben, akkor látóterembe kerül a STOP tábla is.

ÁLLJ MEG ÖREG! Tudd mindig, hogy az igazán fontos dolgokat, érzéseket, személyeket, emlékeket soha sem veheti el tőled senki. Még akkor sem, ha távol vannak, vagy ha elveszíted őket fizikailag. Persze ez senkit sem nyugtat meg, mégis valamilyen módon lassan, de biztosan segít elfogadni azt, ami van. Az életet és az idő folyását.

Az idő folyamatosan kattog. Legalábbis ahol régi órákat látni, ott másodpercenként érzékelhető a homokszemek potyogása, lelkem homokórájában zuhannak, apró, ám nehéz szemek...

Ha sietsz, ha megállsz, ha rohansz, ha félsz, ha sírsz, ha örülsz...az idő akkor is halad, nem áll meg.

Ez mindig azt mondja számomra, hogy az igazán fontos dolgok minden percben megtörténhetnek. Tele lehetőségekkel, telis-tele nyitott és zárt kapukkal, titkokkal, boldogsággal, örömteli pillanatokkal. Tőlem, tőled és mindenkinek saját döntéseitől függ, hogy ebből mit használunk, mibe megyünk bele, mi mellett sétálunk el, vagy épp mivel nem foglalkozunk.

Bár próbálták régen és próbálják ma is belénk nevelni, hogy nincs választásunk, és minden ott a genetikában, a nagy könyvben, a kódjainkba írva, mindig rá kell jöjjek, hogy CSAK RAJTAM áll merre megyek és hogy érzem magam.

Ha azt hiszem nincs választásom, akkor is én döntöttem így. És akkor is, ha azt hiszem el, hogy VAN választásom. Egyre megy. Mindegyiknél én döntöttem.

Na, de mi a fontos...mégis?!

A kapcsolatok, a család, a folyamatos vigyorgás, a szélsőséges drámai történések, a pénz, a hatalom, a kalandok, az utazások, mások segítése, a szexuális örömködés, vagy netán a rengeteg végeláthatatlan bulizás, autók?

A te saját fontossági sorrendedet nem én fogom megmondani. Talán épp az fogja meghozni számodra is a számvetés idejét, hogy eleged lesz, betelik az a bizonyos pohár...Egészen addig csupán gyűlik, gyűlik.

Szerintem megérzésekre hallgatva, és tapasztalati úton lehet rájönni arra, hogy mi a jó nekem. Én így csinálom. Vannak alap dolgok, amik sok emberre jótékony hatásúak és vannak, melyek sok emberre lehúzó jelleggel bírnak, de ez nem jelenti azt, hogy mindenféle módszer mindenkinek jó lehet.

Ezért szoktam azt mondani, hogy próbáld ki, figyeld magadat és a belsőd úgyis jelezni fogja hogy tetszett neki.

A fontos számomra az, ami könnyed, szeretettel teli energiákat szül, melegséget hoz a szívembe, "otthon" érzéseket csalogat a belsőmbe, örömteli pillanatok sorát vonja körém. Fontos lehet pl. egy nyelvtanulás, mert akár a munkádban, akár külföldi pihenésnél segíthet eligazodni, boldogulni. Aztán fontos lehet egy meditációs technika is, mert a hétköznapi életben segít fókuszálni, megnyugodni, tisztábban látni. De épp úgy fontos lehet egy családi kapcsolat, egy beszélgetés, egy közös sütizés, ebéd, szülinapozás...Ezek azok, amiket a legtöbben tudtok, hisz tudatosan is szó esik róla. "Csináld, mert ez fontos! Tanulj, mert az fontos! Legyen egy jó munkád, mert az fontos! Házasodj, legyenek gyerekeid, mert az fontos!"

Aztán egy napon, amikor megkörnyékez a halál fekete ruhás alakja, akkor visszanézel és megállsz, elgondolkodsz: tényleg ezek a fontos dolgok? Vagy egész idáig csak tököltem, tébláboltam, vakarásztam a felszínt?

És persze belőlem is előjön a sokszor "nyálas"-nak nevezett rész, hogy vajon mondom-e eleget a szeretteimnek, hogy szeretem őket? Vajon mindent megteszek, hogy érezzék és én is érezzem, élvezzem a közös perceket?

Mert mi van, ha megtörténik, amit senki sem vár, amitől mindenki fél, mikor a fekete ruhás leplével eltakar és nincs tovább. Legalábbis ebben a bőrben.

Összefoglalva a mai agymenésemet: arra jöttem rá, hogy még több hangsúlyt fogok fektetni arra, hogy akik igazán fontosak számomra, azokkal minőségi időt tölthessek. Emellett pedig még több energiát, figyelmet helyezek arra is, hogy saját magamnak is több időt adjak azokból a lehetőségekből, amik boldoggá tesznek. Gondolok itt kirándulásra, fotózásra, meditációra, zenére és zenélésre, vagy akár énekre, táncra is. Mert nekem fontos. Úgy látszik az emberi természet rajtam is eluralkodik és próbálja elvonni a figyelmemet a "nem fontos világ".

Ezért ezt most NEKEM is üzenem:

"HÉ Jani! FÓKUSZÁLJ azokra az emberekre és azokra a dolgokra IS, akik/amik igazán fontosak NEKED, mert ez az élet lényege. Te vagy számodra az első, hisz te tudhatod mi a fontos számodra. Majd emlékezz arra is, hogy ebből a TE-ből adsz a környezetednek, így nagyon nem mindegy mire fókuszálsz az életben! Abból tudsz csupán adni, ami vagy!"

Te mit üzennél magadnak? Mit tennél abba az időkapszulába, amit időnként előveszel majd, hogy önmagadat emlékeztesd?

Szép napot kívánok és továbbra is szeretettel várom leveleiteket, jelentkezéseteket belső vezetésre, tanulásra, önfejlesztésre :) takacs.janos.istvan@gmail.com

Jani