Feladtam az eddigi életem, kiköltöztem a párom miatt
A minap felkeresett egy hölgy e-mailen (továbbiakban Anikó), és azt kérte tőlem szinte könyörögve, hogy segítsek neki, mert már az őrület kerülgeti.
Miután megnéztem miről szól a története, utána mondtam, hogy vállalom az ügyét. Mivel személyesen nem tudott felkeresni Budapesten, ezért a Skype-s beszélgetés választottuk.
Elérkezett a megbeszélt időpont és Anikó kellően rákészült, mondhatni rástresszelt a témára, szinte egyből sírással indított. Ebből már éreztem, hogy rettentően ki van borulva. Kiderült, hogy 3 éve kint élnek Írországban a jelenlegi párjával. 4 éve élnek együtt, és ebből 3 évet külföldön töltöttek. Elpanaszolta nekem, hogy Peti (mostantól így fogom nevezni a párját) hatására mentek ki, mert azt remélték kint majd jobb lesz, többet fognak keresni és megalapozhatják a jövőjüket.
Az anyagi része tényleg így alakult, de azzal nem számoltak, hogy kint elmagányosodnak és nem 6-8 óra munkát kell majd végezni naponta, hanem 12-14-et, és van, hogy hétvégén is. Ezen kívül szinte nulla kikapcsolódás, ugyanis egy idő után már egymást is unták, barátok pedig nem igazán voltak, mert a környezetükben élő magyarok csak nyírták, bántották egymást, a helyiekkel pedig nehezen értettek szót. Egyedül maradtak.
Úgy tűnt Anikót ez jobban bántotta, mert ő teljesen kiborult a helyzettől. Nem tudta ezt megbeszélni Petivel és ettől még inkább egyedül érezte magát. A családjával időnként beszélt Skype-n, de ők is csak azt hangoztatták, hogy "ugye megmondtuk, hogy ott kint se fenékig tejföl....ja és Petivel se kellett volna összejönni. MI ezt megmondtuk" - károgták, károgták...
Most kifejezetten a hölgy olvasókhoz szól a következő kérdésem:
éreztétek már úgy, hogy ki vagytok zárva a másik életéből? Éreztétek már azt, hogy a párotok nem foglalkozik veletek eleget, legalábbis nem úgy, ahogy szeretnétek?
Tegyük fel külföldre költöztök és mindenféle szépet jót ígér nektek az egész.
A történetben Anikó feladta az életét - persze itt azért zárójelben megjegyzem felvilágosítottam őt, hogy attól, hogy Peti rábeszélte, még Ő DÖNTÖTT. Nem szabad ráfogni a másikra az ilyen döntéseket, mert bármikor mondhatta volna Anikó, hogy "NEM, nem megyek" - és akkor Peti is döntés helyzetbe kerül. Mondjuk inkább úgy, hogy Anikó hárította a felelősséget és könnyebb volt Petire és a helyzetére fogni, hogy neki mennyire rossz.
A beszélgetés során kiderítettük, hogy folyton olyan helyzetek teremtett magának, ahol egyedül érezheti magát, ugyanis az ő apja és anyja is sokat hagyta őt magára, ettől már kis gyermekkorától kezdve egyedül élt, bezárkózva. Alig voltak barátai, alig engedett közel bárkit is magához. Ehhez ilyen párkapcsolatok sora is kapcsolódott, valamint Petiben is ezt a részt erősítette, ugyanis ha megnézzük kiköltöztek egy helyre, ahol már előre látható volt, hogy milyen hátrányokkal indulnak.
Aki zárkózottabb ember és kiköltözik, az nagy eséllyel magányosan fogja magát érezni, ugyanis új környezetben sokkal erőteljesebben kell kifelé dolgozni és építeni a kapcsolatokat. Időnként felszínes kapcsolatokat is. A bezárkózás pedig egy idő után még több problémát szül.
Ja és ezeken felül még egy plusz probléma is felütötte a fejét: lelki és fizikai problémák. A kapcsolatok hiánya, kommunikáció hiánya, bezárkózás mellé jött az időjárás negatív hatása: kevés napsütés, sok sötét és esős időszak, köddel stb.
Az embernek szüksége van a fényre, friss levegőre, természetre és arra, amerre ők éltek, ebből nem sok volt. Anikó megszokta, hogy ahol felnőtt, ahol élte életét előtte Magyarországon, ott folyamatosan jó idők voltak. Látni lehetett az égboltot, napfényt és a fákat is.
Ebből maradt a zöld, a fák, de a napfényt nem sokat. Ettől még jobban befordult.
Ezután összegeztük Anikóval az életének területeit, tehát megnéztük mi az, amit fixen tudunk, hogy nem fog változni. Ha szeretné, hogy változás érje őt, akkor a sarkára kell állnia. Hogyan?
1. kapcsolati problémájában: beszélgessen a párjával és őszintén mondja el mi bántja, mert ezután fog kiderülni, hogy mi a dolguk egymással. Nyilvánvalóan velem is több alkalmat kellett beszélnie, mire kibogoztuk a szálakat. Miután megbeszélte a párjával a dolgait, utána volt pár nap mosolyszünet közöttük, ami szerintem teljesen normális és érthető az esetükben, hiszen mondhatjuk, hogy az elejétől fogva nyelt Anikó és Peti meg azt hitte, hogy minden rendben. És itt most hagyjuk azokat a hozzászólásokat, hogy "de a férfinak látnia kellett volna..." bla bla bla. Szerintem ez egy teljesen ideális, vagy inkább idealizált kapcsolatban így van, így működik. Azonban ha az alap férfi és női alakot, mintát nézzük, akkor ez másképp működik. Amit a férfinak mond és mutat a nő, azt fogja feldolgozni. A nő megérzései működhetnek és a férfi meglátásai (ésszel) - de soha sem fordítva. Tehát elvárhatja egy nő a férfitól, hogy meglássa, megérezze, gondolatolvasson. Mégis azt mondom a hölgyeknek, hogy jobban járnak, ha megmutatják, elmesélik, kifejezik, mert abból többet ért a férfi ember, főleg ha idegen országban van és lefoglalja az idegszálait a munka. Végülis a nő is benne van a kapcsolatban, ugyanannyira, mint a férfi :)
2. emberi kapcsolataiban: gondolja át kikkel szeretne kapcsolatot. Legyen felnőtt és gondolja át, tegyen azért, hogy legyenek baráti kapcsolatai. Már, ha szeretné persze és szüksége van rá. Ha nincs szüksége, akkor foglalja el magát, találjon ki saját magának egyéni programokat és a párjával is. Ha ezt nem teszi meg, akkor egyáltalán nem jogos, amiket mondogat, hogy ő magányos és unatkozik stb., ugyanis ezzel csupán a másikra akarja hárítani a felelősséget.
3. vállalja, hogy miért van kint külföldön. Ő döntött úgy és az is emberi dolog, ha esetleg idő közben meggondolta magát.
4. természet és kikapcsolódás hiány: találja meg a módját, hogy kiránduljon legalább havi 1-2 alkalommal, mert számára fontos. Mindenre van megoldás, csak tenni kell érte.
És végül összefoglalva: Anikónak felnyitottam a szemét, hogy mit vár akkor, ha a fent felsoroltak közül egyiket sem tette még eddig meg és csak sír, toporzékol, mint egy 5 éves kislány. Ha már mindenképp hiszti van, akkor legalább maga mellé fordítsa ennek az energiáját, hisz a forrongás és lázongás még semmi jót nem szült. Viszont a hiszti és feszült energiák kiadása, valamint az életének forradalma sokkal több friss erőt hoz elő. Miért is ne?
Nézd csak meg kedves olvasó :) Beszélgetés, őszinteség, kommunikáció, önkifejezés, emberi kapcsolatok, felelősségvállalás és nem utolsó sorban: feltöltődés, kikapcsolódás.
Már harmadik alkalommal beszélgettem Anikóval Skype-n, amikor elárulta nekem egyik rejtett, titkos vágyát, amit már vagy 15 éve nem csinál: az éneklés.
Úgy érzi ezt még meg akarja élni, de nem tudja hogyan csinálja, hogyan hozza közelebb magához.
Azt javasoltam neki, hogy első körben saját magának vallja be, hogy ő szeretne énekelni. Aztán a következő napokban figyelje meg, hogy mit érez ezzel kapcsolatosan. Hozza be újra az életébe, keresse a kapcsolatokat, társaságokat, lehetőségeket. Hagyja nyitva a kérdést, mert ha igazán akarja és vágyja belül, akkor megkapja. (ÉS ÍGY IS LETT) - Egészen addig nem kapta meg Anikó a vágyott éneklés lehetőségét, amíg bezárkózva élt. Azt mondogatta magának, hogy neki ezt nem szabad, nem engedheti meg magának, mert sokba kerül és ideje sincs rá, stb.
Aztán amikor megbeszéltük, hogy ő ebből meríthet erőt és ettől az élete többi területe is felvirágzik majd, akkor érdekes módon életre kelt a lelke :) Mosolygott a hangja és érezhető volt, hogy valami kirobbant, valami felébredt :) A lelke, a szíve.
Anikó él. Jobban, mint valaha. Mert feltette magának a legfőbb kérdést: miért is ne lehetne ennél is jobb?
És egy slussz poén. Miután kb. 6 alkalmat beszélgettünk és belső utaztunk Anikóval, utána a párja Peti is nyitottá vált a beszélgetésekre, hisz kíváncsi lett mitől táltosodott meg a párja. Erről csak annyi jutott eszembe, hogy remény mindig van. A kérdés inkább az, hogy meddig vársz? Mire vársz?
Hamarosan folytatom még hasonló történetekkel, melyek alapja valós történet, a neveket természetesen megváltoztattam.
Amennyiben úgy érzed, hogy megosztanád, mert érdekesnek találtad, esetleg segíthet másoknak a környezetedben, akkor bátran tedd meg :) Köszönöm.
Szeretettel várlak legközelebb is,
Jani - a tudatalatti detektív
SZERETNÉL TE IS ONLINE SKYPE FOGLALKOZÁSON RÉSZT VENNI? JELENTKEZZ ÉS MEGBESZÉLJÜK A RÉSZLETEKET! emailben:
takacs.janos.istvan@gmail.com
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
