Mi van akkor, ha az agy és szív "hangja" tulajdonképpen egy helyről jön? Mi van, ha az egész csupán az elme hasadt játéka? Mi van, ha csupán azért tanítottak, szoktattak hozzá ehhez a kettősséghez, hogy nehezebb legyen az életünk és irányíthatóbbak legyünk ezáltal?

Időnként eljátszom a gondolattal, előveszem a kérdéseimet, a kételkedő részeimet, mert úgy érzem akkor tudok tágulni, növekedni, fejlődni, ha a régi berögzült, bebetonozott dolgaimat kérdőre vonom. Ha igazság van benne, stabil és boldoggá tesz, akkor tulajdonképpen jót is tesz neki egy kis frissítés. Ám, ha úgy látom, hogy valami nem stimmel, esetleg érdemes több nézőpontból is megvizsgálnom az adott területet, akkor felébred a belső tudatalatti detektívem, az erős szaglású kopóm...

MI VAN, HA...?

Mióta az eszemet tudom, sokszor hallottam otthon is, családban, iskolában, könyvekben, filmekben, hogy "Nem egyszerű választani, mert a szívem és az eszem mást mond..."

Már párszor fejtegettem a témát, de most újra elővettem, mert az az érzésem, hogy ezzel rengeteg embernek vannak problémái, és az a sejtésem, hogy nem véletlen, tehát oka van a kételkedésnek.

Felmerült bennem, hogy mi van, ha a "szívnek" nincs is hangja. Mi van akkor, ha tulajdonképpen csak EGYETLEN hang van csupán, minden más sallang, szokás, külső szoktatás, kívülről érkező kételkedés, támadás, sérülés, vagy épp mintázat alapján alakul az embernek és hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy "na, ez biztosan a szívem..."

Válaszokat soha sem én fogok adni Neked, hanem te magadnak, ugyanis mindenkinek megvan a saját igazsága. Maximum kérdéseket teszek fel magamnak, amit megosztok veled is.

Én elgondolkodtam azon, hogy mi van, ha tényleg csupán EGY az igazi, egy a valódi kérdés és egy a valódi válasz, minden más csupán félrevezetés és kamu?

Mi van, ha minden, amit eddig szívnek hittem/hittünk, az csupán az elme játéka? Mi van, ha minden egyes személyiséget, amit belül eddig hittünk, csupán az elme talált ki játékosan, félelemből, betanult szokások hatására, vagy épp ellenkezésből?

*** most jön az apró betűs rész. Azért is tettem fel ezt a kérdést, mert a gondolatkísérletem azt súgta, hogy amennyiben nincs külön elme és szív hang, és mégis ezzel a kettősséggel gondolkodunk, akkor tulajdonképpen csapdába esünk, hiszen az EGY ELME oldaláról gondolkodunk kettészakadva. Mintha én lennék az elme, aki eljátssza az agyat és eljátssza a szívet. De ez csupán az elme kétféle játéka. Mint egy színész, aki két szerepet játszik, de talán csak akkor és csak az a valódi, amikor XY saját magát, azaz XY-t játssza.

Szép napot kívánok és kellemes kételkedést, rugalmasságot, türelmet és stabilizálódást!

Jani

Amennyiben szükségét érzed, hogy belső tudatalatti nyomozáson részt vegyél, szeretnéd jobban megismerni a belső világodat, szeretnél válaszokat kapni a működésedre, a fejedben, lényedben zajló energiák áramlására, akkor írj, jelentkezz be itt: takacs.janos.istvan@gmail.com