Időről időre újra előkerülnek a régi írásaim és erre folyamatosan kapom a reakciókat, kérdéseket, megkereséseteket. Úgy döntöttem írok továbbra is a kapcsolatokról, találkozásokról, hiszen ebből soha sem elég, mindig van új felismerés, újabb történet, egy vagy több új nézőpont...
A címben említettem a ráfeszülést, elengedést és felszabadulást.
Bizonyára Te is érezted már azt a furcsa, fájdalmas, szorító érzést, amikor a tested fizikailag összehúzódik és nyomja a mellkasod, a szíved, a torkod, a fejedet...Mégis mész, vonz, kíváncsivá tesz.
"Valami dolgom van ezzel az emberrel, hiszen biztosan azért jött elém." - ámítod magad olyan képzetekkel, ami tulajdonképpen belelök a fájdalomba csupán, ahelyett, hogy szerelmes felszabadulást hozna.
Honnan van ez a fajta szinte beteges vonzódás az emberekben? Én is éltem már át ilyet, így most saját magamról is beszélek.
Képzeld csak el (sőt van itt olyan olvasóm is szerintem, akinek képzelődni sem kell, hisz ebben él/élt), találkozol egy emberrel, akivel erőteljes hatással vagytok egymásra. Felzaklatjátok egymást. Fájdalmakat éltek át. Mély zaklatott érzelmeket.
Majd elsöprő erővel beindul az elmejáték...
"Oh! Ő biztosan azért jött, hogy vele éljem le az életem. Olvastam sok helyen, hogy csak azok az emberek váltanak ki ennyire mély érzéseket, akikkel együtt kell lennünk, akiket nekünk szánt az ég..."
Pár kérdésem lenne ébresztő jelleggel:
miért kell mindent elhinni, amit "sok helyen olvasol"?- mi lenne, ha magadat kérdeznéd meg, hogy boldoggá tesz-e ez a találkozás?
- mi van, ha a sok mély fájdalom, szélsőséges érzés azért jött fel, mert a találkozás a régi rossz mintáidnak egy másolata? Mi van, ha épp a sok fájdalmas régi emlékedre megteremtetted újra ugyanazt a démont és most szerelemnek hiszed, mert baromira mélységes érzésekkel jár?
- mi van, ha ez nem egy színdarab, amiben csodálatosan szélsőséges drámákat élhetsz át, hanem a puszta hideg valóság és ideje felébredned?
- mi van, ha most a boldogságot és könnyed örömet választod?
- mikor hitették el veled, hogy a boldogságért és a bőségért szenvedned kell mindenképp? (minden más út a gyengéknek való és amúgy eredménytelen?)
Bizonyára léteznek olyan "ráfeszülések" is, amelyek épp az új ember hatására felszabadulnak, oldódnak.
Ám mi van akkor, ha a találkozás után elteltek hetek, hónapok, vagy akár évek és ti még mindig ugyanazokat a szánalmasan fájdalmas köröket futjátok elhitetve magatokkal és a környezettel, hogy ez mennyire egészséges, csodás, gyönyörűen játékos..."Még akkor is kitartok a szarban, ha bele is gebedek".
Tényleg ez lenne az életed? Tényleg ez az életfeladatod? Ez a boldogság? Akiktől ezt megtanultad, bekajáltad, elhitted, azok az emberek boldogok?
Nem hiszem. Sőt. Tudom, hogy nem.
Te is tudod? Szerintem Te is tudod.
És akkor megkapom a levelekben, hogy "áh Jani ez nem ilyen egyszerű, mert..."
Ha ez egy film lenne, akkor a "mert..." után éreztetnék velem, hogy most jön a bla bla rész, ami már csupán kifogások, magyarázkodások, önámítások sora, susssssssssssssssssssssss...ELÉG!
Igen. Rá lehet fogni az érzelmekre, a szerelemre és a magányra és "ő legalább itt van".
Az igazság az, hogy hatalmas boldogtalanság gödröt ásol magadnak minden olyan perccel, órával, nappal, amikor elhiteted magaddal, hogy a fájdalmas, feszült, boldogtalan életed, kapcsolatod mennyire király és csoda, ilyen csak egyszer van az életben.
Amúgy ha ironikus akarnék lenni (márpedig igen, az...), akkor még egy erősebb szarkasztikus mondattal megtoldanám:
Örülj neki, hogy ilyen "csoda" csak egyszer van az életben, mert ha több lenne, azt hiszem növekedne a boldogtalan depressziósok, magányosok száma, akik totálisan kilátástalannak látják az életet.
Mi van, ha végre beismered magadnak, hogy ezért az egészért te vagy a felelős?
Te választottad!
VISZONT FONTOS, olvasd el a következő mondatot akár többször is!
Te választottad = bármikor választhatsz mást is. Bármikor változtathatsz. Bármikor teremthetsz változást a kapcsolataidban és teremthetsz új kapcsolatokat.
Ki mondta, hogy ha valamit választottál korábban, akkor végleg ott kell maradj, mert az egy végleges döntés?
Sőt továbbmegyek. Tegyük fel beleléptél valamibe, aminek semmi köze sem volt a tudatossághoz, mert csak úgy szembejött, véletlen, mert a sors és az égiek így akarták, mert a karma karma beléd karcolta és bevonzottad...Boldogtalanságra ítéltek, szerencsétlenségek sora ér, egészségileg is egyre romlik az állapotod, fáradékony vagy, kevesebbet alszol... Maradnod kell, mert ez a sorsod? Benne kell ülnöd és dagonyáznod?
ÉBRESZTŐ!
Amennyiben kérdésed van, vagy kigyomlálnád magadból ezeket a téves hitrendszereket, esetleg kilyukadt oldallal kíváncsian várod, hogy Te épp hol tartasz, milyen a kapcsolatod, miért találkoztatok, miért ÍGY találkoztatok, mi az értelme, honnan jött ez, hova megy, miért megy, miért nem megy...akkor KERESS FEL bátran vagy bátortalanul, szeretettel várom leveled >>> takacs.janos.istvan@gmail.com vagy itt: www.tudatalatti-detektiv.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
